Izgalmas kérdést kaptunk egy kedves olvasónktól a Bolyai Anyanyelvi Csapatverseny múlt héten lezajlott körzeti fordulójának egyik feladatával kapcsolatosan. Az általános iskola 3. osztályosainak szóló feladatlapban rögtön az első feladat gondolkodtatta el a versenyzőket. A feladat a következő volt:

Melyik szó marad értelmes akkor, ha beillesztünk valahova egy r betűt?

a) bika; b) bot; c) apó; d) teke; e) kapa

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A feladatot rosszul megoldó versenyzők a d) és az e) választ nem jelölték meg, holott a hivatalos megoldókulcs szerint ezek is értelmesek, ha beléjük illesztünk egy r betűt. Olvasóink szerint kinek van igaza?

Már az előző előtti mondatunkban lelepleztük a probléma lényegét. A beilleszt szó értelmezésén múlik a feladat helyes megoldása. Aki úgy értelmezi a beilleszt szót, hogy az hozzáillesztést is jelenthet, annak nyert ügye van. Aki viszont úgy értelmezi, hogy beilleszteni csak a szó belsejébe lehet (tehát a szó első betűje után és az utolsó betűje előtt), az elbukott ezen a feladaton. Abban kéne tehát döntenünk, hogy mit is jelent a beilleszt szó.

Szótárazzunk!

A rendelkezésünkre álló értelmező szótárakban nincs külön beilleszt tétel. Az illeszt igének az Értelmező szótár+ a következő jelentést adja:

1. Valamit úgy helyez valamihez, hogy hézag nélkül összeérjenek. Az alkatrészeket egymáshoz illeszti, majd összeragasztja.

2. Valamit úgy helyez el valahol, hogy környezetével összhangban legyen, jól mutasson, megfelelő legyen. Kalapot illeszt a fejére. Új fejezetet illeszt a regényébe.

Számunka az 1. jelentés lesz fontos. Ha feltesszük, hogy a beilleszt kompozicionális jelentésű ige, azaz, hogy a tagjainak a jelentéséből megadható az összetétel jelentése, akkor már csak a be igekötő jelentésének a megadására van szükség. Az Értelmező szótár+ a következőket adja meg ezzel kapcsolatosan:

1. Zárt tér belsejébe. Bekukkant, benéz, bemegy.

2. Valamit körülvéve. Bekerít, becsomagol, bekarikáz.

3. Valamit megtöltve. Begyógyít, benépesedik, betöm.

4. Rést, nyílást okozva. Bezúz, behorpad, betör.

5. Valamik, valakik közé. Bekerül, bevesz, beiratkozik.

6. Valaki előtt, valakinek. Bevall, bemutatkozik, benyújt.

7. Magához gyűjtve. Beszerez, begyűjt, beszed.

8. Valamit elvégezve, valamit megelégelve. Begyakorol, beér.

9. Alaposan, nagymértékben. Beijed, begerjed.

10. Valamiből sokat fogyasztva. Beiszik, bereggelizik, besöröz.

Számunkra itt az 1. és esetleg a 2. jelentés lehet fontos. A felsorolást azonban azért volt értelme mégis közölnünk, hogy lássuk, milyen nehéz megadni egy igekötő jelentését. Óhatatlanul befolyásolja ugyanis az ige jelentése is az igekötő értelmezését, és persze fordítva is igaz: az igekötő jelentése módosítja az alapige jelentését. A beilleszt esetében is ilyesmiről van szó: ’valamit valaminek a belsejébe helyezünk'.

Forrás: Wikimedia Commons

Problémás lehet azonban az, hogy a szó (a feladatban szavak szerepelnek) nem zárt térként fogható fel, sokkal inkább betűk soraként. A kérdés tehát úgy merül fel, hogy ha egy sorba beillesztünk valamit, akkor az kerülhet-e a sor elejére vagy a végére. Ha valaki beáll például a tornasorba, egyértelmű, hogy állhat a sor végére/elejére is.

A szó használata

A kérdésünk tehát most már az lehet, hogy a szavakat (harmadikos általános iskolás korunkban) betűsorokként képzeljük-e el vagy egységekként. Erre a pszichológiai kérdésre azonban nem tudunk válaszolni – ide vágó kísérleti eredmények hiányában. Így inkább megpróbálunk közelebb jutni a beilleszt jelentéséhez a használatán és nem a szótári definíciókon keresztül.

A Magyar Nemzeti Szövegtárban (MNSZ) a megvizsgált 187.644.886 szavas korpuszban mindössze ötször fordul elő ez a szóalak:

1. „..., – szeretet fogadja a gyermeket, az emberben élő isten folytatását, szeretet neveli, és ez az elsõ szeretet kíséri boldog emlékével a férfit, akit rendeltetése lassan beilleszt a közös munka szent üzemébe, ez a szeretet kíséri, mikor tipró erőkkel szembeszáll s az ős törvény hirdeti: meztelen húsból meztelenül dobott világra mindenkit a sors!” (Szabó Lőrinc)

2. „Ostromállapotát kihirdette bennem valami öngyilkos egyértelműség, amelyhez képest minden cél gyermekes, és minden áldozat szerény, amely engem is beilleszt az erőszak gépezetébe.” (Konrád György)

3. „A számítógép kiveszi ezt abból a levélből, amire válaszolsz és automatikusan megcímezi a leveled annak, aki azt küldte. A gép szintén magától beilleszt egy 'subject' sort úgy, hogy egy 'Re:' szócskát ad az eredeti levél témájához.” (?)

4. „Fizetniük kell akkor is, ha korszerűbb, kíméletesebb ellátást akarnak a kórházban annál, mint amit a népjóléti miniszter a 'vizsgálati és terápiás eljárási rendbe' beilleszt eseti rendeleteivel.” (Dr. Mánya Kristóf; Magyar Nemzet)

5. „A művészettörténeti tanulmánykötet ilyen formában az imponáló jegyzetapparátus, a képek és a képjegyzék közé beilleszt hatvanöt oldalnyi belletrisztikát a Gilgames eposztól Petri Györgyig, az Ószövetségtől Márton Lászlóig.” (Rózsa Gyula; Népszabadság)

Az 1-2. találatok nem visznek közelebb a megoldáshoz; ezekben a fenti 2. jelentésben használatos a (be)illeszt. A 4-5. találat azonban segíthet: mindkét esetben valamilyen sorba (eljárásrend, könyvbéli oldalak) illeszt be valaki valamit. Míg az 5. esetében pontosan meg van adva a hely, ami a kötet belseje, addig a 4. esetében nem derül ki a kontextusból, hogy az eljárásrendbe illesztett eseti rendeletek eshetnek az eljárás elejére és végére is. (Valószínűleg igen.)

A 3. találat pedig azért igazán érdekes, mert ez adja meg valószínűleg a mai leggyakoribb használatát a beilleszt szónak. Ez a különböző szoftverekben a paste angol parancs magyarítása. Ennek értelmezése szerint beilleszteni bárhová lehet egy dokumentumon belül – annak az elejére és a végére is.

Paste (Ctrl+V)
(Forrás: Wikimedia Commons / The people from the Tango! project)

A beillesztésnek így ragadhatjuk meg a legpontosabb jelentését: beilleszteni akkor lehet valaminek az elejére vagy végére, ha az a dolog attól még lényegileg nem változik meg, ugyanaz marad. A dokumentum elejére vagy végére beillesztett szöveg nem befolyásolja a dolog dokumentum-jellegét. A tornasor elejére vagy végére beillesztett (beállított) ember nem változtat azon, hogy az egész képződmény egy tornasor.

Konklúzió

Akkor már csak az a kérdés, hogy a szó milyen jellegű entitás. Megváltozik-e a szó jellege attól, hogy az elejére vagy a végére egy újabb betűt illesztünk. A szó – hétköznapi értelemben – nem csupán betűsor: a szó egy alak (forma: betű-/hangsor) és a hozzá tartozó jelentés együttvéve. Így természetes, hogy ha betűt illesztünk bele vagy hozzá, akkor meg is változik, meg ugyanaz is marad: szónak szó marad, de a forma megváltoztatásával a jelentése is megváltozik. A szó lényege tehát nem merül ki abban, hogy az egy betűsor; szorosan hozzá tartozik az, hogy egy adott jelentéssel rendelkező egység.

Ha pedig egy egységbe be kell illesztenünk valamit, akkor jogos úgy képzelnünk, hogy az egységnek a belsejére gondolunk. Ilyenkor nem a betűsor jellegét nézzük. Mindezek alapján úgy gondoljuk, hogy a szóba történő beillesztés esetében mind a két értelmezés elfogadható. Tehát a feladatnak két lehetséges jó megoldása van: az egyik szerint minden szóba be lehet illeszteni az r betűt, a másik szerint azonban a d) és az e) esetében nem lehet beilleszteni.