Péter nevű olvasónk kérdésére ismét csak akkor tudnánk jó választ adni, ha lenne egy jól használható korpuszunk, amelyben a beszélők adatai, a szövegek származásának idejét és más körülményei is rögzítve lennének:

Azt szeretném megtudni, mi a különbség a volna és a lenne szavak között, vagy simán felcserélhetőek egymással bármikor?

Az én nyelvérzékem szerint a volnék, volnál stb. „irodalmiasabbak” vagy talán „népiesebbek”, mint a lennék, lennél stb., ami csak annyit jelent, hogy az én (pesti) nyelvváltozatomban gyakoribbak a lenn- kezdetű alakok. (Az „irodalmiasság” vagy „népiesség” érzését nyilván az váltja ki belőlem, hogy a voln- kezdetű alakokat ritkábban hallom.)

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Persze teljesen más eset az úgynevezett múlt idejű feltételes módú igealakokban szereplő volna (pl. Ha kértem volna, velem jött volna). Ennek ugyanis nincs más változata, tudtommal sehol nem mondanak olyat, hogy *Ha kértem lenne, velem jött lenne. És ezekben az igealakokban a volna mindig változatlan formában fordul elő, nincs olyan, hogy *kértem volnál vagy *kértem volnék.

A magyarban a két „létige-” (más néven: kopula-) tő, a v- és a le- kezdetű legtöbbször két eltérő funkciót tölt be, nemcsak abban, hogy a múlt idejű feltételes módú igealakokban csak a volna szerepelhet. A jelen idejű alakok közül a le- kezdetű legtöbbször a jövő időt jelöli (pl. hálás leszek, mérnök lesz); múlt időben a le- kezdetű alakokat (lettem, lettél stb.) ’válik’ értelemben használjuk: fáradt lettem, hosszú lett. A kötő-felszólító módban csak a le- kezdetű alakok léteznek (legyek, legyél stb.), és így tovább. Tulajdonképpen a feltételes mód a kivételes, erre vonatkozott Péter kérdése is, mert ebben ugyanolyan a kétféle alak funkciója (nem is csodálkoznék, ha később kialakulna valamilyen funkció-megoszlás, vagy a vol- kezdetű alakok teljesen eltűnnének). Kivétel az, amikor olyan szerkezetben szerepel a feltételes módú alak, amelyben csak a ’válik’ értelmű létige szerepelhet, ilyenkor a le- kezdetű tövet használjuk. Például ilyen, ha egy -ból/-ből toldalékos bővítmény van jelen: Szeretném, ha a fiamból nagy ember lenne (*volna).

Amikor megszámoltam a lenn- és a voln- kezdetű igealakok gyakoriságát a Szószablya korpuszban, akkor a múlt idejű feltételes módú alakok miatt eleve kihagytam a lenne és volna alakokat. Ezek nélkül a lenn- kezdetűek majdnem egy nagyságrenddel gyakoribbak, mint a voln- kezdetűek (89% és 11%).

Volna vagy nem lenne?
(Forrás: Wikimedia Commons / Lafayette Photo, London)

Ez az adat az én nyelvérzékemet igazolja, bár a korpusz szövegei között nyilván olyanok is bőven vannak, amelyek nem az én nyelvváltozatomhoz hasonlót használóktól származnak. Azt sajnos nagyon nehéz kibogozni a korpuszból, hogy a gyakoriságon kívül van-e valamilyen használatbeli különbség a kétféle alak között. Én semmi ilyet nem érzek, de az intuíció nem pótolhatja az adatok megvizsgálását. Sajnos a nyelvész intuíciója sokszor még kevésbé pótolhatja, mert általában előzetes sejtéseink vannak, és ez elfogulttá tesz bennünket.