-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
A latinban létezik a hím- és a nőnem megkülönböztetése, de az ’apa’ jelentésű (és hímnemű) „pater” szó nem az ’anya’ jelentésű (és nőnemű) „māter” hímnemű változata (vagy megfordítva), hanem történetileg semmi közük egymáshoz, ahogy az ’öcs/báty’ jelentésű „frāter” szó is csak jelentéstanilag függ össze a ’nővér/húg’ jelentésű „soror” szóval.
Tudjuk az iskolából, hogy a nyelv rendszer (közelebbről jelek rendszere), de vajon belegondolunk-e néha, hogy mit jelent ez? Pontosan mitől és mennyire rendszer? Mennyiben hasonlít más rendszerekre, és miben tér el tőlük? Ez a kérdés persze nagyon bonyolult és sokfelé ágazó, nem is vállalkozom rá, hogy végigmegyek akár néhány szálon, de egy-két dologra mégiscsak érdemes felhívni a figyelmet egyik olvasónk kérdésével kapcsolatban, akinek a nevét nem sikerült egyértelműen kiderítenünk.
A nyelv rendszerjellege mindenekelőtt azt jelenti, hogy minden emberi nyelvben mindenféle szabályszerűségek, rendszerszerű összefüggések mutathatók ki. Az ókorban a görög tudósok ezt a sajátosságot az analógia szóval jelölték, és azt mondták, hogy a nyelvben az analógia érvényesül. A névszói szerkezeteknek rendszeresen vannak egyes, és vannak többes számú alakjaik, és ha mondatok alanyaként használjuk őket, akkor az egyes számú alakok rendszeresen egyes számú, a többes számúak meg többes számú „állítmánnyal”, ragozott igével párosulnak. Nincs ennek más oka, mint a nyelv (például a görög, a latin vagy a magyar nyelv) rendszere. El lehetne képzelni másmilyen nyelveket, például olyanokat, amelyekben azt, hogy az alany egy sokaságra utal, akár magának az alanynak, akár a ragozott igének az alakja kifejezheti, vagy akár mind a kettő (esetleg a kettő közül csak az egyik). Ezt nyelvészeti szakszóval úgy fogalmaznánk meg, hogy az alany és a ragozott ige egyeztetése egyes nyelvekben megfigyelhető rendszeres összefüggés, nem következik az illető mondatok jelentéséből vagy a nyelvhasználat sajátosságaiból.
A görög tudósok azonban azt is észrevették, hogy az analógia, a rendszeresség nem mindig és mindenben uralja az emberi nyelveket. Míg például Arisztotelész a rendszerszerű vonások fontosságát hangsúlyozta, a szkeptikusok és a sztoikusok a nyelveknek a rendszerbe nem foglalható, önkényes vonásait emelték ki, amit ők az anomália szóval jelöltek. És persze minden nyelvben könnyű ilyen értelemben vett „anomáliát” találni. A latinban létezik a hím- és a nőnem megkülönböztetése, de az ’apa’ jelentésű (és hímnemű) pater szó nem az ’anya’ jelentésű (és nőnemű) māter hímnemű változata (vagy megfordítva), hanem történetileg semmi közük egymáshoz, ahogy az ’öcs/báty’ jelentésű frāter szó is csak jelentéstanilag függ össze a ’nővér/húg’ jelentésű soror szóval. Ez a filozófiai vita persze elsősorban nem a nyelvtani szabályszerűségekről szólt, hanem olyan elvontabb kérdésekről, hogy a nyelv inkább természetes alkotásnak, vagy inkább emberi megállapodás eredményének tekinthető-e. De ez végképp nem tartozik ennek az írásnak a tárgyához.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
És akkor lássuk most, mit kérdez tisztázatlan nevű olvasónk:
Létezik-e még egy nyelv a magyaron kívül,ahol az ellentétes értelmet egy betű különbség jelzi: igazság-gazság? Köszönöm,ha erre válaszol valaki. Ps: az ismert nyelvekben sehol nincs ilyen.
Remélem, minden olvasó számára nyilvánvaló, hogy mi a viszonya ennek a kérdésnek a bevezető gondolatokhoz. Vajon a magyar nyelv rendszerének része-e az, hogy az igazság és a gazság szavak csak egyetlen beszédhangban különböznek egymástól? Ha ugyanis nem, akkor ez a véletlenszerű, önkényes hasonlóságok közé, az anomália körébe tartozik, és nyugodtan mondhatjuk akár véletlennek is, attól függetlenül, hogy történetileg van-e köze egymáshoz a két szónak. (Valószínűleg nincs, bár egyiknek sincs tisztázva az eredete.)
Először is állapítsuk meg, hogy az ’igaz’-nak nem „ellentéte” a ’gaz’, hiszen az igaz szó a legtöbb használatában olyasmit fejez ki, hogy ’hű, eredeti, nem hamis, helytálló’, míg a gaz szó jelentése ’rosszindulatú, alávaló, aljas’. De ez az eltérés önmagában még nem zárná ki a rendszerszerű összefüggést, hiszen a történeti változások sokszor okoznak furcsa, indokolatlannak látszó összefüggéseket. (Például a szíves és a szívtelen szavakról sem mondhatjuk, hogy egymás pontos ellentétét fejezik ki, pedig a képzésmódjuk ezt sugallná.)
(Forrás: Wikipedai Commons)
Abban, hogy a magyar nyelv rendszeréhez tartozik-e a két szó hasonlósága, összefüggése, semmi szerepet nem játszik a két szó története. Ez a 19. század második fele óta közhely a nyelvészetben, bár a legmeggyőzőbben Ferdinand de Saussure írta ezt le a 20. század elején (ez a Bevezetés a nyelvtudományba című, az előadásai alapján készült könyvben olvasható). A magyar anyanyelvű gyerekek a magyar nyelv rendszerét sajátítják el, anélkül, hogy a kifejezések közötti történeti rokonságról a legcsekélyebb fogalmuk is lenne (kivéve persze az áttetsző, formailag is nyilvánvaló kapcsolatokat, mint amilyenek a szóképzésben és az összetételben előfordulnak). Ez bizonyítja, hogy a rendszernek nem részei a történeti összefüggések. Csak azok az összefüggések tartoznak bizonyíthatóan a rendszerhez, amelyeknek szinkrón, vagyis egyidejű, a nyelvtörténetet nem számításba vevő bizonyítékai vannak.
A következő lépés a legnehezebb, mármint az, hogy pontosan mi számít, mi fogadható el szinkrón bizonyítéknak. Erre a kérdésre a nyelvészetnek nincs, és talán soha nem is lesz egyértelmű, minden helyzetben jól alkalmazható válasza. A nyelvészek azt a semmitmondónak látszó választ adják erre, hogy akkor rendszerszerű az összefüggés, ha rendszeres, vagyis (valamilyen mértékben) visszatérő, illetve ha az anyanyelvi beszélők aktívan alkalmazzák, használják. Hallotta-e már a kedves olvasó, hogy valaki, akár csak egyszeri újításként i- hangot biggyeszt egy szó elé, hogy az ellentétét fejezze ki annak a szónak, ami elé rakja? Mondjuk hallott-e már olyat, hogy imély abban az értelemben, hogy ’sekély’, vagy hogy itúl abban az értelemben, hogy ’innen’, vagy hogy iszép abban az értelemben, hogy ’csúnya’? Mert én még semmi ilyesmit se hallottam, és ebből arra következtetek, hogy az igaz és a gaz között az anyanyelvi beszélők nem látnak ilyen rendszerszerű összefüggést. Fájdalom, ez a magyar nyelv anomáliaszerű, nem pedig az analógiás sajátosságai közé tartozik.
(Forrás: Wikimedia Commons / Pudelek (Marcin Szala) / CC BY-SA 3.0)
Olvasónknak az az állítása pedig, hogy „az ismert nyelvekben sehol nincs ilyen”, egyszerűen téves. Mert például a görögben éppen egyetlen a- hangból áll egy fosztóképző, az, amelyik megkülönbözteti a gnosztikust az agnosztikustól, a tipikust az atipikustól, és így tovább. (Magánhangzóval kezdődő tő előtt ennek a „fosztóképzőnek” an- az alakja.) Éppen ezeknek a pároknak a sorozata (és bővíthetősége, pl. grammatikus ∼ agrammatikus) bizonyítja, hogy mennyire más esetről van szó a görög a- és a magyar i- esetében.