M. Bálint kérdése látszólag a magyarra vonatkozik, valójában egy általános jelenségről érdeklődik:

Egy érdekes kérdést szeretnék Önnek feltenni, amin sokat gondolkodtam de a választ nem leltem meg rá. Íme a példamondat: „A szegregáció csökkentésének egyik módja a kulturális javak elosztása.” A kérdésem a következő: mi a javak szó egyes száma? Ezt a szót eddig csak így, többes számban hallottam. A jav kifejezés számomra sehogy sem értelmezhető.

Javak
(Forrás: Wikimedia commons)

Ennek a jelenségnek csak latin neve van, magyar nincs: plurale tantum (vagyis 'csak többes számú': a plurale a latin pluralis 'többes számú' melléknév semlegesnemű alakja, a tantum pedig itt azt jelenti: 'csak'). Ezt mondjuk azokra a névszókra, amelyeknek csak többes számú alakjuk van, egyes számú nincs.

Minden általam ismert nyelvben, amiben létezik többes számú alakjuk a névszóknak, léteznek plurale tantumok is. Ilyen nyelv a magyar is. Sokszor többé-kevésbé érthető, motivált a többes szám, például sok kisebb részből álló dolgok megnevezésére. Ilyen például maga a javak (vagy idegen megfelelői, például a latin divitae vagy a francia propres): olyan összefoglaló értelmű szó, ami mindig sok kisebb dologból tevődik össze, esetleg olyan kicsikből is, amiket önmagukban túlzás lenne javaknak nevezni. Ilyesmik például a hegységek (sok hegyből álló tájegységek) többes számú elnevezései. Ezek tulajdonképpen tükörfordítások, a magyar hegységnevek, mint a Bükk vagy a Mátra nem szoktak többes számban állni (kivéve az olyanokat, mint a Csiki-hegyek). Az idegen nyelvből fordított hegységneveknél viszont (amelyek általában már az eredeti nyelven is prulare tantumok) gyakran előfordul ez: az Andok, az Alpok, a Kárpátok.

Aztán vannak olyan plurale tantumok is, amelyeknél nem egészen világos, miért is van formailag többes számú alakjuk. Esetleg több hasonló részből állnak (mint pl. a francia lunettes 'szemüveg' vagy az orosz денги [gyéngi] 'pénz'), de sokszor még ez sem igaz. Például a nadrágot és a hozzá hasonló ruhadarabokat jelentő szavak sok nyugat-európai nyelvben plurale tantumok (angol trousers, spanyol pantalones stb.). Ennek az lehet az oka, hogy számos páros ruhadarab mintája hatott rájuk (hiszen ezekben a nyelvekben a 'zokni', 'cipő' és társai is többes számúak, bár azoknak általában van 'fél pár zokni', 'fél pár cipő' jelentésű egyes számuk). Teljesen homályos, hogy miért csak többes számúak az olyan főnevek, mint például a francia représailles 'megtorlás' vagy fiançailles 'eljegyzés'. Talán mert általában egész eseménysorokra utalnak.

Jószág
(Forrás: Wikimedia commons)

Egyébként idegen nyelvekben ismerünk singulare tantumokat, vagyis csak egyes számban álló névszókat is. Ilyen például az angol information 'információ'. Egyszerűen nem képezhető a többes számú alakja, és ha angolul azt akarjuk mondani, hogy 'értesülések', akkor azt úgy kell kifejeznünk, hogy pieces of information. Van ezen kívül possessivum tantum, vagyis csak birtokként előforduló névszótő is, például gyakorlatilag ilyen az öcsém, öccse stb., bátyám, bátyád stb.

A magyarban érzésem szerint kevesebb plurale tantum van, mint a közismert nyugat-európai nyelvekben. Ennek egyik oka az lehet, hogy a magyar nyelvben egyébként is ritkábban használjuk a többes számot. Gondoljunk akár az előző 'zokni', 'cipő' példákra, vagy arra, hogy amit magyarul úgy mondunk, hogy almát vettem, azt a nyugat-európai nyelvek többségére úgy kell fordítani, hogy az 'alma' jelentésű szó többes számát használjuk, vagy arra, hogy magyarul minden számnév után egyes számban áll a névszói alaptag. Erről talán egyszer külön szólok.

Ugyanakkor a magyar plurale tantumok többsége egyes számú egyeztetéssel is járhat, például a hegységek nevénél: észak–dél irányban húzódik/húzódnak az Andok; a Kárpát-medencét a Kárpátok öleli/ölelik körül. Egyes formailag többes számú alakokat a magyarban kifejezetten egyes számúként használunk, például végre válaszolt (nem pedig válaszoltak) a Gázművek. (Azt, hogy a Gázművek tényleg többes számú alak, mutatja, hogy mondhatunk ilyet: a különböző városok gázművei, de nem mondunk olyat, hogy a különböző városok gázműveke(i) vagy éppen olyat, hogy gázművekek.)

Érdekes módon sokszor kénytelenek vagyunk egyes számban használni a plurale tantumokat. Például nincs önállóan egyes számban viszontagság, csak viszontagságok vannak. Ennek ellenére, mivel a számnevek után egyes számot használunk, így kell mondanunk: sok viszontagság.

„A javak egyes számú megfelelőjeként általában a jószág szó használatos.”

(Wikipédia)

Ilyenkor ütközünk bele M. Bálint olvasónk problémájába: ha valakinek nem foglalják le minden javát (eddig még nincs baj), de sokat lefoglalnak belőle, akkor mit foglalnak le? Sok javat? Sok jót? Valahogy egyik se stimmel. Ez azért van, mert a nyelvérzékünk azt diktálja, hogy a javak tövének köze van a jó szótőhöz, ahogy a tavak szónak a tó tőhöz, sőt történetileg a sav szónak is a só tőhöz. De plurale tantumról van szó, és a javak többes számból nem derül ki, hogy tó–tavak-féle esettel, vagy sav–savak-féle esettel állunk-e szemben. Ez a bizonytalanságunk okozza, hogy nem tudjuk egyes számban használni a javak alakot – kivéve, ha birtokosra utaló toldalékkal áll, mert a java éppen úgy nem utal arra, hogy a tő jav- vagy jó- alakú-e, mint a javai vagy a javak.

Mennyi viszontagsággal jár a plurale tantumok használata!