Nem szívesen lennénk a 444-es kollégák helyében, ugyanis nagyon kemények a kommentelőik. Egy múlt heti cikkükhöz az alábbi kommentet kapták:

örülnék, ha a magyar média megtanulná a k[...] különbséget a meglő és a lelő között (törlés tőlem – FL)

Mivel mi is a magyar média részét alkotjuk, elhatároztuk, hogy utánajárunk, mi is a két szó „helyes” használata.Valójában persze tudjuk, hogy a helyes használat azt jelenti, hogy megegyezik a nyelvközösség használatával – ha tehát a kommentelő a magyar médiában többször is találkozott olyan használattal, amely nem felel meg a nyelvi intuíciójának, akkor valószínűleg egyszerűen arról van szó, hogy a két szót más-más nyelvhasználók más megosztásban használják. Az azonban elképzelhető, hogy olvasónk egyfajta (korábbi?) normatív használatot kér számon, melyet ma már a sajtó nem követ. Érdemes tehát megnéznünk, hogy ebben igaza van-e.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

De lássuk először, mit írtak a kollégák (egészen pontosan Erdélyi Péter – bár lehet, hogy a szóhasználatot a hivatkozott MTI-hírből vette át):

[...] az MTI a Terrorelhárítási Központra hivatkozva azt írja, hogy az egyik kommandós lőtte le a másikat vél[e]telenül
egy sikeres elfogási akciót követően. (javítás tőlem – FL)

Mivel szemben lehet a kommentelőnek kifogása? Nyelvi intuíciónkra alapozva arra gyanakszunk, talán úgy véli: a lelő csak akkor használható, ha a lövés halálos (a hírben szereplő kommandós szerencsére életben maradt) – ha csak megsebesül az, akit a lövés ér, akkor a meglő használatos. Az utóbbiban talán egyet is értenénk vele, ám az előbbiben nem: mi akkor is bátran használnánk a le igekötőt, ha az illető súlyosan megsebesül, vagy akár könnyű sérülést szenved, de elesik vagy összeesik.

De ne hagyatkozzunk saját érzéseinkre, lássuk, mit ír a vonatkozó szakirodalom! A Magyar értelmező kéziszótár a lelőnek az alábbi jelentéseit adja meg:

1. Lövéssel úgy eltalál vkit, vmit, hogy az leesik a helyéről. ~ egy madarat a fáról.

2. Lövéssel megöl. A szökevényt ~tték.

3. biz <Viccet, csattanót> úgy mond el, hogy az hatástalanná lesz.

A 3. jelentés itt nem releváns. A 2. igazolja, hogy a halálos lövés esetében használható ez az ige. Az 1. kissé elbizonytalanít minket: az ugyan igaz, hogy használható-e a lelő akkor is, ha a lövés nem halálos, de az nem világos, hogy használható-e akkor is, ha valaki nem leesik, csak elesik – ráadásul nem tudhatjuk, hogy a szóban forgó kommandós leesett-e valahonnan (pl. az autó üléséről), amikor le/meglőtték. De a példamondat még azt is sugallhatja, hogy csak akkor használhatjuk így, ha a mondatban szerepel, hogy honnan esett le – ez esetben valóban nem felel meg a cikk szóhasználata a normának.

Az igazi meglepetést azonban számunkra a meglő szócikk rejti:

1. lövéssel megsebez v. megöl | biz: Meg vagyok lőve: nehézségek miatt nem tudok mit tenni.

2. durva <Férfi nőt> magáévá tesz

A 2. jelentés ismét érdektelen, az 1. azonban annál érdekesebb: eszerint a meglő is használható akkor, ha a lövés halálos. Valójában tehát a lő mindkét igekötővel használható, akár halálos a lövés, akár nem. Ha tehát ez lett volna az a különbség, amire a kommentelő gondolt, akkor nincs igaza. Más tippünk viszont nincs.

Lövésünk sincs...
(Forrás: Wikimedia Commons / Sgt. Casey A. Collie)

Utánanéztünk a Nyelvművelő kézikönyvben is, hogy esik-e szó a lelő és a meglő különbségéről. Sajnos erről semmit nem találtunk, ellenben rábukkantunk néhány olyan megállapításra, melyeket mindenképpen érdemes lesz megosztanunk olvasóinkkal. Ezekből ugyanis bárki megítélheti, mennyire kell komolyan venni a nyelvművelői tanácsokat.

A kézikönyv szerint sok igéhez feleslegesen tesszük hozzá az igekötőt. Ilyen például a (diák) lefelel, (katona) lejelentkezik, (sajtó cikket) leközöl, leszámláz, ledegradál, leredukál vagy lefogad (vmit – a fogad vmire, vmiben helyett). De még ennél is gyakoribb hiba, amikor a le igekötőt Úgy tűnik, az igekötő nem olyan, mint a mosópor: a hagyományos a jobb. használjuk „olykor németes, máskor analógiás hatásra [...] más, hagyományos igekötő helyett”: lead (tananyagot – helyesen: előad), leáll (motor. gyár, munka – helyesen: megáll), lebarnul (test, bőr – itt sajnos nem tudjuk meg, mi lenne a „hagyományos igekötő”: várjuk olvasóink segítségét!), lecukroz és lesóz (ha alkalmilag, és nem tartósítás végett – várjuk a megoldást, hogyan mondanák olvasóink azt, amire mi azt mondjuk: véletlenül lesóztam a nadrágomat), leég vagy lesül (étel – helyesen oda-), lesüt (húst előre, későbbi fogyasztásra), lefest vagy lemeszel (falat – helyesen: be-) lenyomoz (helyesen: ki-, végig-). De például helytelen az is, hogy (vkit) leír – ehelyett a semmibe vesz vagy a mellőz használandó, és lesántulni sem lehet (talán meg- a helyes?).

A meg esetében kevesebb a kifogás, a kézikönyv meg is jegyzi, hogy „helytelen, idegenszerű használatára kevesebb példa van, mint a többi igekötő esetében”. De ilyen például a megemel (fizetést – helyesen: fel-). Szól még olyan esetekről, amikor a „meg igekötő szokatlan vagy látszólag fölösleges” – nem világos, hogy ezek helytelenek-e vagy sem, mindenesetre olyan példák is szerepelnek, mint a megemleget, meggyengít, meghibásodik, meglép (nem világos, mely jelentésében), megolvas (pénzt), megtapasztal vagy a meghiszem azt! Az mindenesetre számunkra meglepő, hogy mindezek után helyesnek fogadja el a megérdeklődik, meghitelez, megpályázik, megtanácskozik, megválaszol (vmit) formákat, de az olyanokat is, mint a megfolyamodik (vmit – ’folyamodik vmiért’), meggratulál (vkit – ’gratulál vkinek’).