Rúnamágiával foglalkozó sorozatunk első részében összefoglaltuk, mik is tulajdonképpen a germán rúnák, és hogyan használták ezt az ábécét varázslásra a népvándorláskori germán törzsek. Ezután csak a huszadik század elején keltette fel a német (és osztrák!) nacionalisták figyelmét újból az ősi hagyomány. A második részben kiderült, hogyan került ez az okkult irányzat kapcsolatba az alakulófélben lévő nemzetiszocialistákkal, és hogyan viszonyult Hitler a rúnamágiához.

Mint láthattuk, Hitler nem volt az okkultizmus nagy rajongója. De akkor honnan kerültek a rúnajelek a majdan hírhedtté vált náci szimbólumok közé? A válasz, hogy nem minden nemzetiszocialista vezető osztotta Hitler ellenérzéseit. A mágia iránt érdeklődő nácik legnevesebbje maga Himmler volt, az a férfi, akit többen Hitler jobbkezének is neveztek.

Az SS birodalmi vezetője

Heinrich Himmler vezette a hírhedt SS-t (Schutzstaffel 'Védelmi alakulat'), a náci párt katonai osztagát annak fénykorában. A fiatal Himmler 1925-ben lépett be az SS-be és az évtized végére vezető pozícióba nevezték ki, viszont ekkor még az SS csak az SA (Sturmabteilung 'Rohamosztag') elit alakulata volt és nem független szervezet. A párt vezetősége, köztük Hitler egy idő után nem nézte jó szemmel azt, hogy az SA vezetősége inkább a saját irányvonalát akarja megvalósítani és nem feltétlenül párthű. A hosszú kések éjszakája néven elhíresült akcióban, 1934 június végén lemészároltatták az SA számos főemberét. Rögtön ezután az SS függgetlenné vált, Himmlerrel az élen.

Himmler ezek után még számos más fontos pozíciót is kapott. 1936-ban kinevezték a rendőrség vezetőjének is, emellett ő felügyelte a koncentrációs táborokat. Az ő nevéhez fűződött a második világháborút indító hadművelet.

Himmler Dachauba látogat (1936). Az első náci koncentrációs tábor
(Forrás: Wikimedia commons)

Himmler intenzíven érdeklődött az okkultizmus iránt. Saját házi varázslója is volt, a rúnamágiával foglalkozó Karl Maria Wiligut.

Himmler Raszputyinja

A számos álnéven is ismert Karl Maria Wiligut az előző részben bemutatott Listhez és más rúnamágusokhoz hasonlóan bécsi születésű volt. Ismerte, de elvetette a List-féle rúnasort, és újat alkotott helyette. Az 1920-as években saját „autentikus ősgermán” vallást teremtett, ez volt az irminizmus. Azt állította magáról, hogy képes ősei emlékeihez hozzáférni, így az eredeti írásukat is ismeri. Szerinte elődei többek között Magyarországon is éltek, ahova a tatárjárás időszakában menekültek, mert a káoszban kevésbé nyomta el irminista hitüket a katolikus egyház. Sőt az egyházat afféle trónbitorlónak tekintette: a Biblia Wiligut szerint Németországban íródott (természetesen irministák írták), az eredeti germán főisten neve pedig Krist, akit a keresztények egyszerűen lenyúltak.

1924-ben Wiligut elmegyógyintézetbe került, ahonnan csak három év múlva engedték ki: nem is csoda, hiszen meg akarta ölni a feleségét, és meg volt győződve róla, hogy az egész világ összeesküdött az irminizmus ellen. Ausztriában cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezték, emiatt, valamint a szerinte őt gyűlölő családja elől 1932-ben Németországba, Münchenbe költözött.

1933-ban ismerkedett meg Himmlerrel, aki elhitte neki, hogy valóban birtokolja ősei emlékeit, és fellelkesedett, hogy ezáltal az SS berkeiben rekonstruálhatja a germán ősvallást. Himmler állást adott neki az SS-ben: Wiligutnak le kellett írnia minél több „eredeti emléket”, valamint a főnök rendelkezésére kellett állnia az ősi hagyománnyal kapcsolatos kérdésekben. Nagy lendülettel vetette magát bele a munkába: írt varázserejű rúnaverseket, irminista Miatyánkot és sok más effélét. Terepmunkát is végzett, és több állítólagos irminista vallási épületkomplexum maradványait találta meg szerte Németországban. Himmler még régészekkel szemben is kiállt Wiligut mellett! Wiligut pedig könyörtelenül kihasználta azt, hogy egy náci vezető vette pártfogásába: List követőit és más okkultistákat koncentrációs táborba deportáltatta, így bebiztosítva saját pozícióját.

Körök és varázsszavak

A Wiligut által felsorolt 24 jel különbözött a valódi germán rúnáktól és List rúnáitól is. Sokan tévesen úgy gondolják, hogy a nácik List rúnasorát használták, mert ez a mai napig elterjedtebb, mint Wiliguté, amit már szinte senki sem használ. Ez nem így van: Wiligut valóban átvett több újítást is Listtől, de közben magát állította be egyetlen autentikus forrásként, Himmler pedig rá hagyatkozott.

Wiligut bevett a listájába olyan rúnákat is, amiknek semmi köze a germánokhoz: például a körbe (!)  írt kereszt formájú jelet, amit meglehetősen körülményes vésni, márpedig a rúnákat általában így írták.  Mindemellett átrendezte az ábécé sorrendjét. Többször átvariálta egész rendszerét, és egyéb rúnaszerű szimbólumokat is alkotott. Számos varázsigét írt az általa kitalált "eredeti ősgermán" nyelven. Efféléket:

Sanur sagar santur tvo

Sintyr peri fuir sprueh

Wiligoti haga tharn

Halga fuir santur tvo

A négysoros vershez két oldalnyi magyarázatot és fordítást mellékelt! („Tömör” angol nyelvű fordítása megtalálható a Wiligutról szóló angol nyelvű wikipédia-szócikkben.)

Egy konkrét példa: a sig-rúna, mint az SS jelképe

A számos náci jelképet áttekinteni kicsit hosszadalmas lenne, úgyhogy kiválasztottuk közülük a talán legismertebb, rúnákat tartalmazó jelet.

Az SS jelképe
(Forrás: Wikimedia commons)

Az SS előszeretettel használta a sig-rúnát. A két sig-rúnát tartalmazó logóját Walter Heck tervezte, de miért pont ezt a jelet választotta? A sig egymagában is gyakran szerepel az SS jelképrendszerében, például az egyik leggyakrabban hamisított katonai régiség, az SS-Becsületgyűrű motívumai között is - ezt a gyűrűt maga Wiligut tervezte.

Rúnák a Unicode-ban

A rúnák saját tartományt kaptak a Unicode-ban (U+16A0-U+16EA). A cikkünk szövegében található rúnák csak akkor olvashatóak, ha az olvasó gépén a megfelelő karaktereket tartalmazó font van telepítve.

Wiligut a sig-rúnát Listtől vette át; ezt természetesen tagadta. A valódi germán ábécékben is voltak hasonló, az s hangot jelölő betűk: az idősebb futharkban a sowilo (ᛊ) illetve a fiatalabb futharkban a sol (ᛋ) (angolszász változatban sigel) nevet viselték. A germán törzsek ezeket a nap szimbólumaként is használták, List mindehhez ideológiai okokból hozzátette a 'győzelem' (németül Sieg) jelentését: az árják jelképe a nap, és az árják győzni fognak. (Nem győztek.)

Wiligut mindezt így fogalmazta meg egyik rúnaversében:

Az anyagban lévő szellem Gotoss-tüzének Al-jában, az erő által szemlélteti a sig-sal-sol-sun rúna a mesteri mivolt teremtését.

Látható, hogy stílusára nem feltétlenül az érthetőség jellemző. Nem csoda tehát, hogy a német nemzetiszocializmus bukásával elgondolásai is feledésbe mentek, és a rúnamágia kortárs követői közül néhányan Listre, mások (talán a többség) pedig az eredeti germán rúnaábécékre támaszkodnak. Következő, egyben befejező részünkben a rúnamágia mai állása mellett kiderül az is, hol találkozhatunk a hétköznapi életben garantáltan nácimentes rúnákkal.

Források

Goodrick-Clarke, N. (2004): The Occult Roots of Nazism. London: Tauris Parke.

Wiligut saját írásai