Nemrégiben Szilvia nevű olvasónk kérdésére válaszolt szakértőnk. A kérdés így hangzott:

Miért van az, hogy a „köztünk”, „kettőnk közt” helyett a nagyon mókás és értelmezhetetlen „közted és köztem” terjedt el a nyelvünkben? Ráadásul olyannyira, hogy még szinkronizált filmekben is hallani...

Szakértőnk igyekezett legjobb tudása szerint válaszolni, olvasónk azonban a Facebookon jelezte, hogy a válasszal elégedetlen.

Kedves nyest.hu, félreértettétek a felvetésemet.... (igen én vagyok a „Szilvia nevű olvasó”...) A problémám a „köztünk” helyett a „közted és köztem” használatának elterjedése volt, amit a fenti „magyarázat” ellenére továbbra is furcsállok...

Szeptemberben újrakezdjük
(Forrás: Marten Gimp)

Láthatólag olvasónk szerint a szakértői magyarázat is csak idézőjelben magyarázat. Sajnos visszakérdezésünkre, hogy mi az, amit nem válaszolt meg a cikk, olvasónk már nem reagált. Ennek ellenére teszünk még egy kísérletet, hogy válaszoljunk a kérdésére, leginkább azért, mert egy érdekes nyelvi jelenségre is rámutathatunk.

Olvasónk szerint a közted és köztem a köztünk kárára terjed. Nem tudjuk, mire alapozza ezt az állítását, hacsak nem arra, hogy számára így tűnik. Ez azonban valószínűleg a szelektív megfigyelési hajlam eredménye: olvasónknak egyszer feltűnt a jelenség, és azóta, ha találkozik vele, elfogja a „megint!”-érzés – nyilván korábban is találkozott vele, de akkor elengedte a füle mellett.

Kérdés azonban az, hogy a közted és köztem vajon tényleg egyenértékű-e a köztünkkel, hogy bármiféle kiszorítósdiról, versenyről beszélhessünk. A válasz természetesen nem. A közted és köztem pontosabb a kettőnk közöttnél, de a köztetek és köztem megfelelője már lehet a hármónk, négyünk stb. között – igaz, ezek a közted és köztünk, sőt, a köztetek és köztünk megfelelői is lehetnek (és nem használhatóak mindig, hiszen nem tudjuk pontosan, hány emberről van szó). Számos esetben azért használjuk a közted és köztem formát, mert pontosabb: ha azt mondom, hogy maradjon köztünk, akkor a beszédpartnerem jóhiszeműen gondolhatja azt, hogy a köztünkbe beleértendőek más munkatársak, családtagok stb. is, és a legnagyobb nyugalommal terjeszti az információt. A maradjon közted és köztem viszont egészen egyértelmű. Ebben az esetben ugyan használhatnánk a maradjon kettőnk között formát is, de ha azt mondom, hogy kettőnk között nincs vita, akkor az adott beszédhelyzetben a másik nem feltétlenül biztos benne, hogy közte és köztem, vagy valaki más és köztem nincs vita.

Maradjon köztünk!
(Forrás: Wikimedia Commons / Armand Both)

Ha olvasónk erre gondolt, akkor – minden bizonnyal nem szándékosan – azzal tévesztette meg házi szakértőnket, hogy kifejezetten a köztem és a közted formára kérdezett rá, ráadásul kiemelve, hogy ezek „nagyon mókás és értelmezhetetlen” formák (hiszen ezeket önmagukban nem használjuk). Ha azonban az előző bekezdésben fejtegetett kérdésre lett volna kíváncsi, akkor választhatott volna más példát is, pl. az érted és értem meg az értünk, az utánad és utánam meg az utánunk, a helyetted és helyettem meg a helyettünk szembeállítását. Ezekben nincsenek olyan alakok, melyeket önmagukban ne használhatnánk, mégis jellemző rájuk, hogy az egymás alternatíváját jelentő szerkezetek nem tökéletes alternatívák, és nem is mindig cserélhetőek fel anélkül, hogy az egyértelműséget kockáztatnánk.

Beleértjük vagy kizárjuk?

Mindez inkább azért érdekes, mert rokon a kluzivitás jelenségével. A világ nyelveit két nagy csoportra oszthatjuk aszerint, hogy benne hány személyes névmás felel meg a magyar többes szám első személyű mi névmásnak. A nyelvek többségében csak egy (elég ritka eset, de előfordul, hogy ez egybeesik az egyes számú én megfelelőjével), de előfordul, hogy kettő. Az egyiket akkor használják, amikor a ’mi’ fogalmába beleértik azt is (esetleg csak azt, vö. kettőnk), akihez beszélnek (ezt hívják inkluzív, azaz bennfoglaló, beleértő formának); a másikat akkor ha egy olyan csoportról beszélnek, melybe az üzenet címzettjét nem értik bele (ez az exkluzív, azaz kizáró forma).

Az inkluzív és az exkluzív használat
(Forrás: Wikimedia Commons / Antiamour / CC BY 3 0)

A két használat különbsége annyira jelentős, hogy tulajdonképpen csodálkozhatunk, hogyhogy nincs meg ez a különbségtétel minden nyelvben. Ha egy táblázatba foglaljuk, hogy kiket is fed le egy-egy névmás, arra juthatunk, hogy többes számban négy személy használata lenne „logikus”.

Az inkluzív és exkluzív többes szám első személyű névmások megkülönböztetése Európában nem jellemző, de a világon szinte bárhol találunk ilyen nyelveket: legsűrűbben Ausztrália északi részén és Óceániában, de jellemző például a dél-indiai dravida nyelvekre, és ezekből több indoeurópai indiai nyelvre is átterjedt. Ritkábban ugyan, de előfordul, hogy az igeragozásban is más alakok jelölik az inkluzív és az exkluzív ’mi’-t: igaz, ennek az is az oka, hogy a nyelvek jelentős részében egyáltalán nem ragozzák az igéket.

Bár azt hihetnénk, hogy valamilyen nagyon egzotikus vonásról van szó, valójában bármikor megjelenhet a nyelvben. A magyarral rokon udmurtban például az eredeti ми ([mi] – pont úgy hangzik, mint magyarul) kizárólag exkluzív értelemben használatos, inkluzív értelemben pedig az асьмеос (kb. [asmeosz]), melynek eredeti jelentése ’magunk’ (és ma is használatos ebben az értelemben – ezzel szemben a magyar magunk minden funkciójában használható inkluzív és exkluzív értelemben is).

Pótszer

Érdekes módon egy nagyon hasonló jelenséget találunk az oroszban is. Itt ugyan nem alakult ki önálló személyes névmás az inkluzív és exkluzív ’mi’ megkülönböztetésére, de az inkluzív jelleg hangsúlyozására használják a мы с тобой [mi sz toboj] ’mi veled’, illetve a мы с вами [mi sz vami] ’mi veletek/Önnel/Önökkel’ szerkezeteket. Honfitársaiknak azt mondják, hogy наша с вами страна [nasa sz vami sztrana] ’a mi országunk, a mi hazánk’. Az nem világos, hogy a наша страна [nasa sz vami sztrana] ’a mi országunk, a mi hazánk’ pillanatnyilag csak külföldieknek mondható-e, de a tendenciák arrafelé tartanak, hogy előbb-utóbb az inkluzivitás kifejezésére kötelező lesz a с вами használata. Érdekes módon azonban nem találkoztunk még olyan nyelvkönyvvel, mely foglalkozott volna a jelenséggel (aki ismeri ilyet, jelezze kommentben!), és az orosz Wikipédia vonatkozó szócikke is csak csak mint fordítási lehetőséget említi, az oroszban való spontán használatáról nem beszél.

Azt, hogy az oroszra mennyire jellemző a szerkezet használata, mutatja Jaan Kaplinski észt író Seesama jõgi (Ugyanaz a folyó) című regényének egy részlete is. Ebben egy ügynök próbálja a főszereplőt besúgónak beszervezni, és közben megjegyzi, hogy miután a főszereplő exkluzívként értelmezi egyik mondatának mijét, megjegyzi, hogy milyen kár, hogy az észtben nincs olyan, mint az orosz мы с вами, hiszen szeretné remélni, hogy közös érdekeik vannak... (Sajnos az egyébként igen színvonalasan fordított magyar változatban a мы с вами-t lábjegyzeteben ’veletek vagyunk’-nak fordítják – ez ugyan a szerkezet egy lehetséges fordítása, ha önálló mondat, de az adott szövegkörnyezetben így semmi értelme.) Az a tény azonban, hogy a szereplő ennyire hiányolja, azt mutatja, hogy az oroszban ez nem egyszerűen egy alternatívaként használatos szerkezet.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

És ti?

Elméletileg lenne lehetőség inkluzív és exkluzív ’ti’ használatára is: ezek szerint az exkluzív ’ti’ csak a közvetlen megszólítottakra (a jelen levő hallgatókra) vonatkozna, míg az inkluzív ’ti’ esetében jelen nem levőket is odaértenének. Vannak nyelvek, melyekben állítólag van ilyen megkülönböztetés, mások szerint viszont ezekben az esetekben valami másféle megkülönböztetésről van szó, és a gyakorlatban ilyen nem fordul elő.

Ajánlott olvasmányok

Clusivity

WALS: 39 Chapter Inclusive/Exclusive Distinction in Independent Pronouns (térkép)

WALS: 40 Chapter Inclusive/Exclusive Distinction in Verbal Inflection (térkép)