A Kína részét képező Belső-Mongóliában mintegy négymillió mongol él. Az általuk lakott autonóm régió közvetlenül határos Mongóliával, a közös határ mintegy 3000 kilométer hosszú. A régióban velük együtt él 20 millió kínai (han), akiknek dominanciája évtizedeken át nem volt vita tárgya a kisebbség részéről. A mongolok (eddig) ebben különböztek a hatalmas ország nyugati felében élő ujguroktól és tibetiektől, akiknek lázongásai az utóbbi években rendre témát szolgáltattak a világsajtónak.

Májusi hírek szerint azonban a mongolok körében is „erjedés” indult meg: egy részük veszélyeztetve látja a népcsoport hagyományos életmódját. Ez jutott kifejezésre az utóbbi napokban Hszilinhot (Xilinhot) városban és környékén kirobbant zavargásokban, amelyek évtizedek óta a legsúlyosabbak voltak Belső-Mongóliában. Iskolás diákok, egyetemisták és pásztorok ezrei vonultak az utcákra, plakátjaikon követelve: „Védjétek meg a mongolok jogait!”, és „Védjétek meg a szülőföldet!”. Mint az amerikai székhelyű Délmongol Emberjogi Információs Központ közölte, a tüntetések célja az volt, hogy felszólítsák a kínai hatóságokat a mongol pásztorok jogainak és méltóságának tiszteletben tartására.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Korábban is voltak összetűzések mongol pásztorok és kínai biztonsági erők között, ezek azonban kisebb méretűek és jóval enyhébbek voltak, mint a tibetiek 2008-as és az ujgurok 2009-es zavargásai. A május 30-ra meghirdetett újabb demonstrációkra való tekintettel viszont a helyi rendőrség jelentősen megszigorította a biztonsági intézkedéseket, egyes körzetekben rendkívüli állapotot hirdetett ki. A diákok nem hagyhatták el az iskolák és egyetemek épületét, az újságírókat útlezárások akadályozták munkájukban, a hatóságok még a korábbinál is szigorúbban ellenőrizték az internetet.

Ezekkel az óvintézkedésekkel sikerült elejét venni újabb tüntetéseknek – igaz, emigráns mongolok világszerte demonstrációkat szerveztek Kína nagykövetségei és konzulátusai előtt. Céljuk lényegében a Kínában élő mongolok identitásának a megőrzése. A zavargásokat kiváltó közvetlen ok azonban a Belső-Mongóliában folytatott kínai bányászati tevékenység. Ennek „szerkezetváltása” nyomán a pekingi kormány elrendelte Belső-Mongólia „energiarégióvá” történő fejlesztését. Ennek nyomán a térség már lekörözte Sanhszi (Shanxi) tartományt mint az ország legnagyobb széntermelő vidékét. A mongolok viszont úgy vélik, hogy a fejlődés áldásaiból népük nem részesül kellő mértékben. Ugyanakkor őket (is) sújtja a legelők elpusztítása és a szénbányászattal járó környezeti és egészségkárosodás. Bírálatot vált ki a hatóságoknak az a politikája is, amellyel letelepedésre akarják kényszeríteni a pásztorokat és a nomád életmódot folytatókat.

„Tönkretették a hazánkat, megmérgezték a levegőt, most meg kiássák mindazt, ami a föld alatt van. Nekünk csak a kopár föld marad, amelyen ember nem képes megélni” – idézte az információs központ egy belső-mongóliai aktivista szavait. Az is dühíti a mongolokat, hogy a szénszállító nagy teherautók közvetlenül a füves sztyeppén haladnak keresztül, tönkretéve a legelőket. Amikor a pásztorok emiatt torlaszokat emeltek, vita támadt. Ezt követően kínai sofőrök állítólag szándékosan elgázolták a zúgolódó mongolok egyik hangadóját. Utóbbiak felháborodottan adták szájról-szájra egy sofőr kiszólását, miszerint „egy büdös mongol pásztor” élete nem ér többet 40 ezer jüannál (mintegy 4300 euró). Egy későbbi vita során egy másik pásztor is meghalt, őt állítólag egy bányász ölte meg.

Egyelőre nem lehet megítélni, hogy a fenti incidensek által kiváltott tiltakozásokból kialakulhat-e egy széles körű ellenállási mozgalom. A mongol származású máskéntgondolkodók száma Kínában eddig meglehetősen alacsony volt. Legismertebb közülük Hada, akit „szeparatista aktivitás” vádjával annak idején 15 év börtönbüntetésre ítéltek. Miután tavaly decemberben kiszabadult, nem sokkal később a hatóságok – családjával együtt – ismét „begyűjtötték”; azóta ismeretlen helyen tartózkodik.

Mindez arra enged következtetni, hogy a kínai hatóságok meglehetősen nagynak vélik a térségben rejlő potenciális feszültséget. Az autonóm régió párttitkára, aki a kommunista párt fiatalabb káderei közé tartozik, emiatt lehetőleg csírájában szeretné elfojtani az elégedetlenségi mozgalmat. Egyidejűleg az állapotok javítását ígéri a helybélieknek. Pár nappal ezelőtt elismerte, hogy a lakosság haragja „példátlan méreteket” öltött. Egyúttal arra figyelmeztetett, hogy a nyersanyagok kiaknázását az eddiginél jobban összhangba kell hozni az emberek érdekeivel. A tartományi kormány közleménye pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a bányászatnak „eleget kell tennie a társadalommal szembeni felelősségének”.