Vjacseszlav Vlagyimirovics Nagovicin 2007 óta Burjátia elnöke. Maga nem Burjátiában, hanem az attól több ezer kilométerre található Udmurtiában született – arra vonatkozóan nincsenek adatok, hogy felmenői között vannak-e udmurtok, illetve udmurtul tud(ott)-e.

A burját elnök – és egyszemélyben kormányfő is –  néhány évvel ezelőtt megtanult burjátul, legalábbis a társalgási szintig eljutott – állítja a burjátiai sajtó. Ezután azonban gyakorlás híján el is felejtette, amit addig tanult. Az elnök megválasztása után burjátleckéket vett – az nem világos, hogy ha korábban volt erre lehetősége, ez miért szűnt meg olyan mértékig, hogy még a szintfenntartásra sem futotta. (Nagovicin nem először járt így: korábban franciául olyan jól tudott, hogy diplomáját is részben franciául védte – most jó, ha egy bonzsúrt ki tud nyögni – bár ha francia nyelvű környezetbe kerül, lassan visszajönnek a szavak, kifejezések.)

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Burjátia közel egymilliós lakosságának kb. 30%-a vallja magát burjátnak. Az Oroszországi Föderácó területén több mint 460 ezer burját él, de közük alig 283 ezren beszélnek burjátul.

A téma annak kapcsán merült fel, hogy Burjátiában új oktatási törvény készül, s a legélesebb viták annak kapcsán alakultak ki, hogy kötelező legyen-e a burjátoktatás. Az elnök a nyelv tanulásának kötelezővé tétele mellett érvel: ha a burját nyelv kihal, elveszik a köztársaság nemzetiségi jellege is (ez pedig az autonómia felszámolását jelenthetné). A föderációs alkotmány és nyelvtörvény értelmében ugyanis nem lehet kötelezővé tenni a köztársaságok államnyelveinek oktatását. Most olyan megoldást keresnek, amellyel ezt a gyakorlatban mégis el lehetne érni.

Vannak olyanok is, akik szerint a nyelvet senkire nem lehet ráerőltetni, és a burját kötelezővé tétele nem segítene. Példaként hozzák fel, hogy Oroszországban az angol oktatása sem túl sikeres – bár ennek tanulásában a gyerekek még viszonylag motiváltnak is tekinthetőek. Burjátul azonban nincs miért tanulniuk: nincsenek vagy alig vannak burját nyelvű rádió- és tévéadások, filmek; burjátra fordított könyvek,  burjátul alkotó írók; burját nyelvű reklámokról vagy számítógépes programokról nem is beszélve.

Míg az angoloktatást számtalan tankönyv, szótár, kidolgozott tanításmódszertan segíti, addig a burját esetében nem ez a helyzet. Nincsenek szótanító segédeszközök, a szótárak hiányosak, az iskolai tankönyvek szövegeit pedig időnként a felnőttek sem értik. Sok iskolában van nyelvi labor: ezeket az angoloktatásban használják is, ám a burjátoktatásban nem. Burjátul csak azok a gyerekek tudnak, akiknek a családjában burjátul beszélnek. Éppen ezért meg kellene változtatni az oktatás menetét: nem szavakat és nyelvtani szabályokat kellene tanítani, hanem egyszerűen burját nyelvű foglalkozásokat, amelyeken a gyerekek a gyakorlatban, anyanyelvükhöz hasonlóan sajátítanák el a nyelvet.

Az elnök is úgy véli, hogy a burjátul tudóknak nem csupán otthon kellene használniuk a nyelvet, hanem munkahelyükön is. Szerinte szükség lenen olyan ifjúsági klubokra, ahol a burjátul tudó fiatalok használhatnák is a nyelvet. Várjuk, milyen lépéseket tesz majd az ügyben.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)