Miközben Európa számos pontján bizonyos régiók népszavazással vagy egyéb törvényes keretek közt küzdenek függetlenségükért, Korzikán az elmúlt negyven évben a fegyveres harctól sem riadtak vissza egyes szervezetek. A fegyveres harcnak idén vége lett. Ez azonban nem azért történt, mert a harc eredményes volt, és Korzika független lesz, hanem mert az asszimiláció, a korzikai nyelv belátható időn belüli halála okafogyottá tette az egész küzdelmet.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Nyelv- és alkotmánytörténeti érdekesség, hogy 1755-ben Korzikán alkották meg a modern kor első írott alkotmányát – olasz nyelven.

A 13. és a 18. század között Korzika jobbára a Genovai Köztársaság uralma alatt létezett. A szárddal is számos hasonlóságot mutató korzikai nyelvet ezekben a századokban erős olasz hatás érte. A 18. század igazán sok változást hozott a sziget életében: a Genovától való függetlenedés létrehozta az efemer Korzikai Köztársaságot. 1768-ban a sziget Franciaországhoz került, a század utolsó évtizedében néhány évig angol-korzikai királyság is létezett a szigeten, majd ismét francia uralom következett. Az azóta eltelt évszázadok hatására a szigeten a korzikai nyelv helyzete is jelentősen megváltozott.

A korzikai nyelv dialektusai
(Forrás: Wikimedia Commons / GNU-FDL 1.2)

Ez a harc volt a végső

Az 1970-es évek közepén a Fronte di Liberazione Naziunale Corsu (Korzikai Nemzeti Felszabadítási Front – FLNC) fegyveres harcot kezdett az általa „gyarmati elnyomásnak” minősített francia uralom ellen, Korzika függetlenségéért. A szervezet robbantásokkal, merényletekkel, rablásokkal hívta fel magára és a korzikai helyzetre a figyelmet – 40 éven át tematizálva a közbeszédet.

A korzikai zászló
(Forrás: Wikimedia Commons)

Sajátos módon azonban a korzikaiak függetlenség iránti vágya és a FLNC támogatottsága folyamatosan csökkent. A 2009-ben alakult Corsica Libera nevű politikai pártszövetség szintén a sziget függetlenségéért kampányol, de ennek érdekében inkább a választásokon való részvételt szorgalmazza. A pártszövetségnek a 2010-es helyhatósági választásokon már a sziget Közgyűlésébe is bejutottak képviselői. Talán nem meglepő, ha ezek után 2014 júniusában az FLNC bejelentette, hogy véget vet a fegyveres harcnak. Hogy a függetlenségért folytatott fegyveres harcnak egyre kevesebben látják értelmét Korzikán, nem utolsó sorban azzal is magyarázható, hogy a korzikai nyelv helyzete is jelentősen megrendült a francia uralom elmúlt évszázadaiban.

Nyelvhalál

A modern Franciaország közoktatásában a francia kötelező oktatási nyelvként való megjelenésével a 19. századra Korzikán egyre inkább lehanyatlott az olasz nyelv presztízse, s a francai-korzikai kétnyelvűség vált uralkodóvá. Amellett, hogy az állam nyelvét a társadalom minden szférájában beszélték, a korzikai nyelvre a helyi elit semmilyen figyelmet nem fordított a francia uralom idején.

A korzikai nyelv iránti új keletű érdeklődés hatására az első korzikai nyelvű sajtótermékek csupán a 19. század végén indultak el. Arra pedig, hogy a helyi tartományi gyűlés megszavazza a korzikai nyelv kötelező szerepeltetését a közoktatásban, egészen 1983-ig várni kellett.

A nyelvnek azonban a szigeten máig nincs hivatalos státusa. Az iskolán kívüli (és ott is igen korlátozott) korzikai nyelvhasználat a hivatalos élet csaknem valamennyi területén gyakorlatilag nem létezik. A közigazgatásba és a bíróságokon is alig vagy egyáltalán nem használatos. A médiában is korlátozott a szerepe, és az üzleti életben, reklámokban álláshirdetésekben sem igen jelenik meg.

Kétnyelvű útjelző táblák Korzikán, a francia változat áthúzva – a korzikai pedig jobbára már csak nyelvemlék
(Forrás: Wikimedia Commons / FDominec / GNU-FDL 1.2)

A privát nyelvhasználatban is erősen kezd visszaszorulni a korzikai. A sziget mintegy 300 ezer lakosának kevesebb mint fele mondhatja el magáról, hogy valamilyen szinten is használja a nyelvet. Azok száma pedig, akik első nyelvként használják, valóban aggasztóan csekély: becslések szerint 15–25 ezer főről van szó. A városi lakosság esetében a generációk közti nyelvátöröklődés úgyszólván megszűnt: ott a francia az egyeduralkodó. A nyelv kihalásáról festett víziók tehát nagyon is reálisnak tűnnek.

A kétnyelvűség és az anyanyelvűek száma folyamatosan csökken, a nyelvnek pedig nincs presztízse. Ez a jellemzők mind arra mutatnak, hogy egy generáción belül a korzikai nyelv akár el is tűnhet. Éppen ezért az UNESCO határozottan veszélyeztetett nyelvnek minősítette.

Felhasznált források

Los europeos que anhelan la independencia de Escocia

¿Llegó a su fin la lucha la lucha armada del independentismo corso?

Corsican in France