Február 21-én ünnepeljük az anyanyelv világnapját. Ebből az alkalomból az Ifjúsági Eszperantó Világszövetség 6 fiatal eszperantistával készített interjút 14 és 40 év között Brazíliából, Hollandiából, Németországból és Magyarországról, akik az eszperantót, mint anyanyelvet beszélik. Megtudhatjuk tőlük, miért döntöttek úgy a szüleik, hogy eszperantóul beszélnek hozzájuk, és hogyan reagálnak erre mások.

Ludwig Zamenhof 1887-ben alkotta meg az eszperantó nyelvet. A nyelv nagy karriert futott be: ha nem is vált széles körben használt nemzetközi nyelvvé, jóval népszerűbbé vált, mint bármely más mesterséges nyelv. Ma már az eszperantót élő nyelvnek tekintik, van, akinek eszperantó az anyanyelve (még ha egyesek ezt nem is tudják megemészteni).

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A legtöbb eszperantó anyanyelvű gyerek szülei különböző anyanyelvűek, és az eszperantónak köszönhetően találkoztak. Ilyen környezetben egészen természetes, hogy a gyerek eszperantóul beszéljen. Más családokban a szülők azonos anyanyelvűek, és környezetük is az adott nyelvet beszéli, ám az egyik eszperantista szülő elhatározza, hogy eszperantóul fog beszélni a gyerekkel. Az eszperantó anyanyelvűeknek általában az egyik anyanyelvük az eszperantó, van más anyanyelvük is (akkor is, ha az eszperantó az elsőként elsajátított nyelvük). Mivel azonban a környezet más nyelveinek gyakorlására több lehetőség adódik, valószínűtlen, hogy felnőtt korban az eszperantó legyen a legerősebb nyelvük.

Forrás: Wikimedia Commons / Marian Vochin / CC BY 3.0