@Xebulon:

volt. egyébként melyik más nyelven van?

áldattassék áldhattasson áldassék áldjon

áldattas áldhattas áldass áldj

Optativus (óhajtó mód) jelenidő

tartukim tartukisz tartuki

tartukinkh tartukitekh tartukikh

Optativus, közelmúlt

tartukovam tartukovasz tartukova

tartukovankh tartukovatekh tartukovakh

Optativus, régmúlt

tartukuttam tartukuttasz tartukutta

tartukuttankh tartukuttatekh tartukuttakh

Optativus, elbeszélő múlt

tartuküzam tartuküzasz tartuküza

tartuküzankh tartuküzatekh tartuküzakh

Optativus, jövő idő

tartukeszim tartukeszil tartukeszi

tartukeszinkh tartukeszitekh tartukeszikh

Engem inkább zavar, hogy óhajtásra, imára vagy fohászkodásra nincs külön nyelvtani szerkezetünk - a felszólítást használjuk. Ez pedig félreérthető és nagyon arrogánsnak tűnik. Például a Himnuszunk szószerinti olvasatában egyenesen utasítjuk az Istent, hogy most aztán meg kell áldania a magyart.

@Sultanus Constantinus: Igen, természetesen abszolút "törvényen kívüli" megoldás. De azok viszik előre a világot. :-)

(Forradalmat csinálok éppen, vagy szabadságharcot vívok – vagy egyszerűen csak feltalálom a kereket. Ahogy jól esik. :-)

Ortografía de la lengua española (2010-es kiadás), 394. o., 3.4.9 b) pont:

"Tras los signos de interrogación y exclamación sí pueden colocarse otros signos delimitadores principales, como la coma, el punto y coma o los dos puntos, sin dejar entre ambos signos ningún espacio de separación: [...]"

'A kérdő- és felkiáltójelek után LEHET más, mondatrészek behatárolására használt alapvető jelet rakni, mint a vessző, a pontosvessző vagy a kettőspont, szóköz hagyása nélkül a két jel között: [...]'

@bm: Csak kérdés, hogy "hivatalos" helyesírás szerint létezik-e ilyen a magyarban. Én nem tudok róla, legfeljebb mondatban lévő idézetként, de akkor viszont időzejet is kell használni:

"Ó, ugyan már!", én gyakran szoktam ilyet használni.

Ellenben a spanyolban ezt az akadémiai helyesírásuk hivatalosan is engedi (3.4.9. b): aplica.rae.es/orweb/cgi-bin/v.cgi?i=hMzlNsAxQfgBfzzk )

Ó, ugyan már!, én gyakran szoktam ilyet használni. És tudjátok mit?, kérdőjellel is működik. :-)

@Fejes László (nyest.hu): Nem néztem most utána, hogy a magyar pontosan melyik északolasz nyelvváltozatból vette, azt viszont tudom, hogy a velenceiben digo a 'mondom'.

@Sultanus Constantinus: Miért talán?

@Fejes László (nyest.hu): LOL, pedig milyen vicces, amikor épp a spanyolok mondják, hogy "digo", és nem az olaszok (az irodalmi olaszban dico, viszont a velenceiben tényleg digo, a magyar talán az utóbbiból vette át).

@El Vaquero: Elég nagy tájékozatlanságra utalna spanyol cuccot digóságnak tartani...

ha már itt tartunk ne ragadjunk le egyetlen jelnél, mondat közben nemcsakl felkiáltásra, de kérdésre is szükség lehet. sőt olyan esetben is, amikor egyébként pontosvesszőt vagy kettőspontot írnánk. Be lehetne vezetni a kérdőjel-pontosvesszőt, felkiáltójel-kettőspontot, stb.

pl.: Nézd meg a következő állatokat [felkiáltójel-kettőspont] szamár, ló, tehén.

Egyrészt jó nagy baromság ez a jel, másrészt sok betűtípus és eszköz nem támogatja, így nem fog elterjedni. Akkor már inkább tényleg a spanyol megoldás lenne nyerő, csak azt meg biztos sokan hülye digóságnak tartják, pedig nagyon praktikus.

Mondat közben kérdés vagy felkiáltás jezésére gyakran lehet találkozni a következőkkel: (?), (!)

@Fejes László (nyest.hu): Hát azt, hogy a mondatban a kérdést vagy felkiáltást tartalmazó részt külön is lehet jelölni a dupla írásjelekkel. (Bár a belinkelt cikkből ez nem jön le egyértelműen, de természetesen pl. a "Dijo, ¡qué bonitas flores!" úgy is helyes, hogy "¡Qué bonitas flores!, dijo".)

@Sultanus Constantinus: Milyen koncepciót?