István küldte nekünk a következő kérdést:

t.magiszterek kérdésem van, ínycsiklandó vagy ínycsiklandozó-e a multi szleng nagyon fúrja a poéta promotiot

Rövid válaszunk: igen.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Nyelvérzékünk szerint az ínycsiklandozó hangzik maibbnak, az ínycsiklandó-nak számunkra régies íze van. A Kiss Gábor által szerkesztett Magyar szókincstár annyiban visszaigazolta intuíciónkat, hogy az ínycsiklandózó-t tartalmazza, az ínycsiklandó-t azonban meg sem említi. A Google azonban az ínycsiklandó-ra 250 000 találatot ad, míg az ínycsiklandozó-ra kevesebb mint fele ennyit 113 000-t.

Az teljesen világos, hogy mindkét összetételben ugyanazok a tövek szerepelnek – különböző alakban. Az előtag mindkét esetben az íny főnév, az utótag pedig a csiklandoz, illetve a csikland igéből képzett folyamatos melléknévi igenévi alak. A két tag egymással tárgyas viszonyban van: ínyt csiklandozó / csiklandó étel. Csakhogy míg a csiklandoz teljesen köznyelvinek tűnik, a csikland kissé archaikusan hangzik: Jól megcsiklandoztam tegnap Pannikát, Megcsiklandtam tegnap a leány orcáját, hogy belé is pirult.

Forrás: Wikimedia Common / John Sullivan

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESz.) a csikland ige első fennmaradt írásos említését 1577-ből hozza, de már a csiklandoz alakváltozatra is van adat 1584-ből. A TESz. szerint Ha többet szeretne megtudni a magyar „hangulatfestő” szavakról, olvassa a nyestet. Hamarosan külön cikkben foglalkozunk ezekkel a furcsa szavakkal. hangfestő eredetű a szócsalád; a tő vagy ősi örökség a finnugor korból, vagy az is elképzelhető, hogy a magyar nyelvben keletkezett már. A Zaicz Gábor-féle Etimológiai szótár szerint a régi nyelvi csiklik ige volt az alapszó, ebből a -nd mozzanatos igeképzővel keletkezett a csikland alak. Ebből pedig a -z igeképzővel jött létre a csiklandoz alak.

Fölmerülhet, hogy „szabályos-e” két igeképző egymás utáni előfordulása. Nagyon sok olyan szóalak van, amelyben két, sőt több igeképző szerepel egymás után: elkendőzhet, pattogtatgat stb. Ezekben az alakokban azonban világosan elkülönülő jelentése, funkciója van az egyes képzőknek. A csiklandoz alakban azonban nehéz lenne megnevezni az egyes képzők funkcióját, ahogyan persze a szó szegmentálása (morfémákra bontása) sem egyszerű feladat. Az azonban biztos, hogy nem a csikland – csiklandoz nem az egyetlen ilyen szópár; a fecskend – fecskendez és az örvend – örvendez hasonló fölépítésűek.

Úgy látjuk tehát, hogy az ínycsiklandó és az ínycsiklandozó egyaránt létező alakok, és ugyanazt jelentik. Használható bármelyik – ízlés szerint.