Péter küldte nekünk ezt az érdekes kérdést:

Már többször eszembe jutott, hogy a leghosszabb magyar szó vajon ragozható-e tovább, és úgy érzem, hogy hozzá lehetne toldani még pár ragot. Alább az általam kiagyalt példa.
Az apát egy nap így szól a kedvenc papnövendékéhez:
– Fiam, gyűjtsétek ma össze az okleveleket, amelyeket a püspök úrtól kaptatok!
– Melyikeket, atyám?
– Hát a megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekértieket.

Kérném szíves állásfoglalásukat, hogy nyelvtanilag helyesnek tekinthető-e ez a két tárgyragos forma.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Olvasónk példája, illetve az, hogy megfelelő kontextusba helyezve értelmesen tudta használni a „leghosszabb magyar szó” ragozott alakját, már eleve annak helyességéről tanúskodik. Persze a mondat földolgozása beletelik némi időbe: az agyunk nincs hozzászokva az ilyen, rengeteg képzőt és viszonylag sok inflexiós toldalékot (jelet és ragot) tartalmazó szóalakokhoz. Ilyen képződmények általában nem is a spontán társalgásban jönnek létre, hanem akkor, amikor elkezdjük feszegetni a nyelv végtelen gazdagságának határait...

Hogy meddig lehet feszíteni a húrt? – A magyar szóalakokat általában úgy tudjuk turbózni, hogy elkezdjük halmozni a képzőket, amíg csak lehet, majd inflexiós toldalékkal zárjuk a szóalakot. Jelből több is lehet egy szóalakban, ragból azonban – legalábbis a nagykönyv szerint – csak egy. Elemezzük hát eszerint „a leghosszabb magyar szót”! Az alábbiakban mindig megadjuk a szótövet, illetve a hozzá kapcsolódó toldalékot, valamit a toldalék típusát és az új szótő szófaját.

Szent Ágoston – Simone Martini (1285–1344) olasz festő képe
(Forrás: Wikimedia Commons)

szent [szótő; főnév]

szent + -ség [képző; főnév]

szentség + -telen [képző; melléknév]

 szentségtelen + -ít [képző; ige]

 meg + szentségtelenít [igekötő; ige]

 megszentségtelenít + -het [képző; ige]

megszentségteleníthet + -etlen [képző; melléknév]

megszentségteleníthetetlen + -ség [képző; főnév]

megszentségteleníthetetlenség +-es [képző; melléknév] [Ez a szóalak persze nem tudjuk, magában mit jelent... – a szerk.]

megszentségteleníthetetlenséges + -ked(ik) [képző; ige]

megszentségteleníthetetlenségesked(ik) + -és [képző; főnév]

megszentségteleníthetetlenségeskedés + -e [birtokjel; főnév]

megszentségteleníthetetlenségeskedése + -i [birtoktöbbesítő jel; főnév]

megszentségteleníthetetlenségeskedései + -tek [többes szám második személyű birtokos személyjel; főnév]

megszentségteleníthetetlenségeskedéseitek + -ért [határozórag; főnév]

Idáig minden teljesen világos! (Megjegyezzük, hogy olvasónk elemzésével ellentétben, a szóalakot nem egy -t tárgyrag, hanem az -ért határozórag zárja.) Lehet-e ezt még fokozni? (Mármint nem nyelvtani értelemben..., hiszen a főneveket nem tudjuk fokozni, csak a mellékneveket.) Olvasónk azt mondja, lehet:

megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért + -i [képző; melléknév]

megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekérti + -ek [többesjel; főnév/melléknév]

megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekértiek + -et [tárgyrag; főnév/melléknév]

– Melyikeket, atyám? – Egy pillanat, mindjárt mondom, fiam.
(Forrás: Wikimedia Commons / Stefano Corso)

Olvasónk azt használta ki a szóalak továbbképzésében, hogy némelyik rag után kivételes esetekben állhat az -i melléknévképző (nagybani, előszöri, naponkénti stb.). Az -ért rag – nyelvi intuíciónk szerint – határeset ebben: az ?az életérti küzdelem, ?a megtérésetekérti ima. Értelmezni persze könnyen tudjuk ezeket (’az életért való küzdelem’, ’a megtérésetekért elmondott ima’), de spontán biztosan produkálnánk ilyen alakokat. (Persze „a leghosszabb magyar szó” már tartalmazott egy ilyen, nem létező szóalakot, ahogy azt a szó elemzésekor jeleztük is... Ilyen hosszú szóalakban kettő ilyen is elfér.)

Mindezeken kívül nagyon jó módszer a szóalakok továbbragozására az úgynevezett metanyelvi használatuk, amikor a szóalakot látjuk el valamilyen toldalékkal:

Olvasónk azt mondja, tudja még fokozni a megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekértieketet.

Erről a jelenségről már korábban is írtunk a címek és a nevek kapcsán. Mindezeken kívül nyelvtani ismereteink (nem pedig nyelvi intuíciónk!) alapján azt is látjuk, hogy az olvasónk által megalkotott szóalak az -i melléknévképző után valóban fokozható is – nyelvtani értelemben is:

megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekértibbeket

Lehet, hogy az örökkévalóságig tart, amíg kimondom...
(Forrás: Wikimedia Commons / Robbert van der Steeg / CC BY-SA 2.0)

És ezzel abba is hagyjuk a magyar alaktan határainak a feszegetését. Korábban láthattuk, hogy a mondattan valóban végtelen, a magyar alaktan azonban, úgy tűnik, nem csak a mi agyunk korlátossága miatt nem az. (A német alaktannak is megvannak a végtelen szépségei, erről is írtunk már korábban.) Arra azonban biztosan jól rávilágítanak ezek a szószörnyetegek, hogy mennyire nem egyértelmű, hogy mit is tekinthetünk egy szónak. Így aztán „a leghosszabb magyar szó” megjelölés nem csupán a hosszúság miatt nem egyértelmű.