Hajnalka nevű olvasónk arra kér minket, hogy magyarázzunk meg egy furcsa ellentmondást:

Nem igazán tudok eligazodni az Osiris Helyesírás logikáján, noha sokszor nagy segítség a szabályértelmezési bizonytalanságomban. Meglehet, most is az én készülékemben van a hiba, de nekem nem teljesen világos, mi lehet a különbség (helyesírási szempontból) a 'hypertext markup language' és a 'hypertext transfer protocol' angol kifejezések között, amiért az elsőnél a rövidítés nagybetűs (HTML), a másodiknál pedig kisbetűs (http).

Hajnalkának természetesen igaza van abban, hogy a két kifejezés, illetve rövidítéseik között nincs olyan különbség, ami a kétféle írásmódot indokolná. A kötetből azonban kiderül, hogy a szerzők is világosan látják: a két különböző írásmód alig indokolható.

Na most jön a lényeg...
(Forrás: Wikimedia Commons / Fernando Mafra / CC BY-SA 2.0)

Hajnalka feltehetően csak a kötet szójegyzékét vizsgálta, és joggal ütközött meg azon, hogy a két (egymást követő) rövidítést más elvek szerint kell írni. A kötet tanácsadó részében azonban, ha nem is könnyen, de meg lehet találni a választ. A mozaikszókról szóló fejezet köznévi betűszókról szóló részében ugyanis erről a problémáról is szó esik. A http-t külön is említik:

Idegen, elsősorban szaknyelvi formák, melyeket inkább kisbetűvel szokás írni: ftp (file transfer protocol), http (hyper text [sic!] transfer protocol).

Ezzel kapcsolatban a szöveg sem állítja tehát, hogy valamilyen szabály alapján így kell írni, csupán az, hogy ez a szokás. (Hogy tényleg ez-e, illetve 2004-ben, a kötet megjelenésekor ez volt-e, azt persze nem tudjuk. Házi gyűjteményünkben találtunk olyan kötetet, melyben a http is csupa nagybetűvel szerepel. Az előszó szerint a szerzők korpuszok – terjedelmes digitális szöveggyűjtemények – alapján dolgoztak, és nincs okunk, hogy ezt megkérdőjelezzük.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A HTML valamivel lejjebb, egy terjedelmes rövidítéslistában fordul elő. Ezt a listát a következő mondatok előzik meg:

Néhány idegen betűszóról nehéz eldönteni, hogy tulajdonnévről vagy köznévről van-e szó. Tipikusan ilyenek a programnyelvek megnevezései, amelyeket nemzetközi viszonylatban hagyományosan tulajdonnévnek tekintenek, a magyar leírás hagyományait követve azonban inkább köznevek.

A HTML ha nem is valódi programnyelv (nincsenek benne ciklusok, elágazások stb.), kétségtelenül ahhoz hasonló (arra utasítja a böngészőt, hogy állítson elő vizuálisan egy információs felületet). Ez tehát indokolhatja a nagybetűs írását.

Ránézésre programnyelv
(Forrás: Wikimedia Commons / Reisio)

Ugyanakkor  észre kell vennünk, hogy a szöveg itt is óvatosan fogalmaz, és jelzi, hogy a döntés nem egyértelmű, vitatható.

Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a Helyesírás (OH.) az akadémiai helyesíráson alapul és azt követi, de annál több is. Bizonyos nem szabályzott területekkel kapcsolatban igyekszik tanácsot adni – megkísérelve követni az akadémiai helyesírás szellemét. Ugyanakkor ez egyfelől (az akadémiai helyesírás következetlensége és ellentmondásossága miatt) nem mindig lehetséges, másfelől az akadémiai szabályok „meghosszabbítására” is többféle lehetőség nyílik.

Ebben az esetben az OH-t egyébként követő magyar Wikipédia is a HTTP írásmód mellett döntött (bár a szándékos eltérések között nem említik).

Az mindenesetre egyértelmű, hogy ebben az esetben nem az MTA által megalkotott szabály alapján kell írni a rövidítéseket. Az olvasó is bizonyára azért használja az OH.-t a Helyesírási kéziszótár helyett, mert bővebb. Ez tehát azt jelenti, hogy kíváncsi azokra a tanácsokra is, melyek túlmutatnak az akadémiai szabályozáson. Ha nem tetszenek, szíve joga nem elfogadni őket. Mint ahogy nem kötelező követni az akadémiai szabályozást sem. Ahol nem felel meg az ízlésünknek, nyugodtan írjunk másképp – különösen, ha egyébként olvasott, az írásszokásban jártas embernek tartjuk magunkat.