Az „OK” története – az egyik verzió szerint – 1815 januárjában kezdődik Észak-Amerikában. Hőseink, a csaktó indiánok Pushmataha (1766-1824) törzsfőnök vezetése alatt az amerikaiak oldalán harcoltak az angolok és szövetségeseik, a creek indiánok ellen. Mi több, Andrew Jackson (1767-1845), későbbi amerikai elnök seregéhez 500 harcossal társultak. A háború befejezése után a csaktók a New-Orleans-i csatában még egyszer kisegítették szövetségeseiket. A csata alatt a hadvezér Jackson a csata állásáról kérdezte Pushmatahát. Utóbbi azt válaszolta: „OK” (azaz minden rendben). Jacksonnak megtetszett a szó, és pragmatikus amerikaiként a magáévá tette.

Ki gondolta volna, hogy az OK szót egy szappan tette híressé? Alabamai boltbelső 1936-ból
(Forrás: Walker Evans/Wikimedia Commons)

Az újságok elindítják az OK-t világkörüli útjára

Az „OK” következő fellépése az 1830-as évekre esik. Ebben az időben a bostoni újságírók azzal szórakoztatták magukat és az olvasókat, hogy többszavas nyelvi alkotásokat kezdőbetűikre rövidítettek le, és zárójelben megadták a kitalált magyarázatot. A Columbia Egyetem nyelvészprofesszora, Allen Walker Read (1906-1922) a Boston Morning Post 1838 június 12-i számában találta  a hírt egy párbajról:

„… J. Eliot Brown… a múlt szombaton d.u. 4 órakor egy párbajban E.R.K (Egyik Rangos Elöljárónkkal) E.H. (Elesett Hobokennél).”

Kedvet kapva a bennfentes vicc sikerétől, az újságírók továbbfejlesztették a mókát, helytelenül betűzve a szavakat: egy 1838-as péda az O.W. (all right = minden rendben).1839 márciusában pedig az “all correct” (minden helyes) jelent meg „O.K.” rövidítéssel. A szó eredetileg a betűk utáni pontozással látott napvilágot.

A hóbort több évig is eltartott, és a rövidítési vírus több városra, így Philadelphiára, Chicagóra, New York-ra, New Orleansra és az Illinois állambeli Perura is átterjedt. Testvéreihez, a „R.T.B.S.”-hez (Remains To Be Seen = majd elválik) és „O.W.”-hoz hasonlóan talán az „OK” is kiment volna a divatból, amikor az újságírók más szórakozást találtak maguknak. De nem így történt.

Közbejött egy elnökválasztás, ami egy holland származású elnökhöz kötődik: Martin Van Buren (1782-1862) Kinderhook-ban, New York államban született, és amikor 1840-ben újra indult az elnökválasztáson, Öreg (old) Kinderhookként emlegették, vagyis „OK” lett a beceneve. Támogatói pedig – szülővárosa nevének utolsó két betűjéről – OK Klubokba tömörültek szerte az országban. És bár „OK” bácsi vesztett, az „OK-t” berobbantotta az amerikai nyelvbe.

Először James Pyle kozmetikumkészítő fordította a maga javára a szót. 1862-ben ő tette közzé a New York Times-ban az O.K. szappan reklámját. Ugyanazon újság 1900 január 20-i nekrológjában így méltatta Pyle-t: „népszerűvé tette az O.K-t.” A nekrológ szerint „ő volt az első, aki üzleti hirdetésekben „minden rendben” értelemben használta az OK szót. A szó kimerítő használatával valószínűleg bárki másnál többet tett annak érdekében, hogy a szó elérje a népszerű kifejezés státuszát, és bevett üzleti kifejezéssé váljon.”

Egészen az 1900-as évek elejéig az „OK”-t mégsem kapta szárnyra a világhír. Mark Twain (1835-1910), a nyelvileg igényesebb  amerikai írók egyike sem vitte túlzásba a használatát; állítólag soha nem használta.

Woodrow Wilson (1856-1924) elnök viszont annál inkább. És mivel Amerikában az elnököt illik követni, a múlt században ő tett róla, hogy minden oké legyen. Az idealista Wilson a csaktó eredet tudatában „okeh”-vel láttamozta a hivatalos dokumentumokat.

Dokumentált eredet

Dokumentált eredetetét tekintve az „OK” 1790-be visz vissza minket. Az első modern kori „OK” ekkor bukkan fel, és szintén Andrew Jackson nevéhez fűzik. A későbbi hadvezér és elnök akkoriban Tennesse állam fejlesztésén fáradozott. Az állam az Egyesült Államok „Vadnyugatán“ helyezkedett el, és a Jacksonhoz hasonló eltökélt férfiúk szemében magát az amerikai civilizációt jelképezte. A Tennessee állambeli Sumner megyében az akkor 23 éves Jackson következő megnyilvánulását jegyezték fel egy bírósági tárgyaláson:

„számlával igazoltam, hogy Hugh McGary eladott egy néger férfit Gaspar Manskernek.  Okésnak találtam.”

A modern „OK” legkorábbi írásos emléke egy bizonyos William Richardson kézírásos naplójában található. Az „Okésan érkeztünk meg” bejegyzés körülbelül egy hónappal a New Orleans-i csata után,1815-ben került a naplóba. Ekkor Richardson Bostonból New Orleansba utazott. Egy további bejegyzés szerint: „továbbutaztunk New York fele, ahová este 7 órakor szerencsésen megérkeztünk. Minden valószínűség szerint egy későbbi hasonló bejegyzésben „OK” szerepel a „szerencsésen” helyett”:

„Okésan megérkeztünk Princetonba, egy csinos kis faluba, amely N(ew) Brunswicktől 15 merföldnyire fekszik, és Trentonban délután egy órakor megebédeltünk.”

Richardson naplóbejegyzése
(Forrás: Wikipedia)

Az eredeti „ok &”-t a nyomtatásban „o.k. és”-re javították ki, és a kortársak ezt az értelmezést széles körben elfogadták. H.L. Mencken (1880-1956), a maró kritikájú amerikai értelmiségi és Nietzsche-követő is úgy vélte először, hogy a kézirat tartalmazza az „ok”-t. Az „Az amerikai beszéd”(American Speech) című folyóiratban Mencken megjegyezte, hogy az „ok” ilyen használatára jó eséllyel fog az utókor hivatkozni. Később visszakozott egy másik elmélet javára; eszerint a kifejezést 1839 előtt nem használták. Mencken arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szövegbeli „ok” valójában az „a handsome” (egy jóképű) szavak első betűire vonatkozik.

A legmeggyőzőbb elmélet

Mencken elmélete mellett tör lándzsát a már említett Allen Walker Read is a Columbiai egyetemről. Read professzor meggyőző módon érvelt 1963-ban és 1964-ben az “American Speech”-ben megjelent cikkeiben. Neki köszönhetjük az elméletet, miszerint a rövidítés humoros körülmények között született egy olyan kor Amerikájában, amikor az emberek szójátékokkal szórakoztatták egymást: rövidítésekkel, mozaikszavakkal (olyan szó, amely több szó első betűinek összevonásával keletkezik), szóviccekkel, tudatosan helytelen kiejtésekkel és tudatos elírásokkal. Az általa talált „O.K.” legkorábbi példája a bostoni Morning Post 1839 március 23-i számából származik. Ebben Charles Gordon Greene szerkesztő bejegyzése számol be a helyi (bostoni) „Csengetésellenes Társaság” (CSET) New York-i látogatásáról. A CSET megalakulása is vicc volt, ugyanis egy évvel korábban jött létre a nevének ellentétes célból: tiltakozásul  a bostoni városi tanács vacsorához szólító csengőkről hozott határozata ellen.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A későbbiek során amerikai katonák a világ legkülönbözőbb tájaira jutatták el a szót. Később az „OK”még a földön kívül is befutott: John Glenn űrhajós a Friendship 7 űrhajó kilövése után ezt az üzenetet küldte: „Okésak vagyunk”.

Mivel könnyedséget és együvé tartozást sugall, az „OK”-t a legkülönbözőbb helyen elő emberek is magukénak akarják tudni – véli Michael Adams, az Albright College professzora.

Egyszóval mindannyian egy okés világban élünk.

Források:

Mencken, H.L. (1956) The American language; an inquiry into the development of English in the United States.

Read, Allen W. (1963) The first stage in the history of "O.K.". American Speech, 38 (1), 5-27.

www.npr.org

www.phrases.org.uk

www.netlingo.com