Nándor nevű olvasónk kérdezi:

Tudnának-e segíteni a Burány(i) családnév eredetével kapcsolatban?

Én ennyit tudok:

Gyetvai Péter: A tiszai koronakerület ... c. munkájában Bórszentgyörgy községgel hozza kapcsolatba.

A zentai Burány nevet viselők úgy gondolják, hogy a név helyben alakult ki, mivel ott nagyon gyakori. Látom viszont, hogy sok más községben is előfordul.

Összekapcsolható-e esetleg a török hódoltsággal, olyan értelemben, hogy hasonló nevű török nem vonult el a hadsereggel, hanem itt telepedett le?

A lengyel-cseh határ közelében van egy község hasonló névvel

Úgy tudom, hogy a név a nyugati ill. keleti szláv nyelvekben jelent valamit (fergeteg?)

Az orosz Буранный [burannij], amelyet a magyar fordítás a Förgeteges szóval ad vissza, a ’(hó- / por-) viharos hely; olyan hely, ahol gyakori a burán szél’ értelmű kazah Боранлы [b^uoranli] elnevezés tükörfordítása. A szél neve a török *bur- ’forgat, csavar, teker’ ige származéka, így a förgeteg szóval való visszaadása találó.

Különösen örülök a kérdés zárlatának, mert felidézi bennem ifjúságom egyik meghatározó olvasmányélményét, Csingiz Ajtmatov Az évszázadnál hosszabb ez a nap c. regényét. Ennek I. fejezetében olvasható Rab Zsuzsa fordításában: „Hallgatta a feleségét Förgeteges Edigej, így hívták a környéken, mert a háborúból hazatérve Förgeteges-Boranli kitérőállomáson szolgált.” — eredetiben: „Слушая жену, Буранный Едигей, так прозывался он в округе, прослужив на разъезде Боранлы-Буранный от тех дней еще, как вернулся с войны.”

A regénynek még egy áttétes kapcsolata is van a kérdezett szóval, ugyanis nagy szerepet játszik benne a szteppei múlt és a jövő összeütközése, és a jövőt egy rakétakilövő állomás jelképezi, hasonló ahhoz, ahonnan startolt a szovjet űrsikló, amelynek neve szintén Buran volt. A név, amelynek kazah alakja боран [b^uoran], a tatár pedig буран [buran], a belső-ázsiai szteppe egyik jellegzetes, visszatérő szelét jelöli, mely északról-északkeletről erősen, örvénylően fúj télen hó-, nyáron porvihart hozva. Ilyenformán a bórához, a főnhöz, a misztrálhoz, a nemeréhez, a sirokkóhoz és a számumhoz hasonló elnevezésről van szó, és ekképpen műveltségszóként került az oroszba буран [buran] formában, majd onnan a többi szláv nyelvbe, de még a magyarba is, mint burán. Emiatt ebből a szóból szláv (vagy magyar) alapról nemigen jöhetett létre családnév, mert túl késői, ill. túl műveltségjellegű.

A szovjet űrsikló, a Buran a világürben is járt, de utassal soha
(Forrás: Wikimedia Commons)

Tehát ha a török szélnévhez kapcsolnánk a Burány(i) családnevet, akkor közvetlen török kapcsolatot kell feltételeznünk. Ezen belül nem gondolom alkalmasnak a kérdező feltételezte oszmán-török vonalat, mivel ők hosszabb ideig Kis-Ázsiában tartózkodva nem őrizték meg az európai hódításuk koráig ennek a szteppére jellemző jelenségnek az elnevezését. Sokkal inkább gondolhatnánk a korábbi kipcsak (besenyő, illetve kun) közvetítésre. Ezt azonban nem vélem tarthatónak, ugyanis sem a korai magyarországi munkákban (pl. az Árpád-kori személynévtárban), sem a román névtárakban (pl. Constantinescunál) nem akadtam ilyen régi személynév nyomára.

Így más etimológiát kell találnunk. Adódna a magyar Burján családnévvel való kapcsolat. Ez – ha nem a nyugati szláv Burian személynév átvétele, akkor – a szláv eredetű magyar burján ’bozót, gyom’ szóval azonos ragadványnév, amely arra utal, hogy az elsőnek elnevezett nem művelte elég gondosan a földjét, és azt felverte a gyom (első magyarországi adatához vö. 1343: Benedicti dicti Burian). Ezt az eshetőséget azért nem gondolom tarthatónak, mivel a magyarban az -rj- hangkapcsolatból nem szokott a j kiesni, sokkal inkább zár(-rés) hanggá erősödik, mint azt a Burgyán névváltozat, ill. a varjú : varnyú, varjas : Vargyas alakpárok demonstrálják.

Burján
(Forrás: Wikimedia Commons / FotoDutch / CC BY-SA 3 0)

Emiatt az etimológia keresése visszavisz minket a szláv nyelvekhez, mert itt a fentieken kívül is több egyéb lehetőség adódik. Ezek közül elsőként tekintsük a kérdező találta észak-csehországi települést, amelynek a neve helyesen Buřany [burzsani]. Fontos, hogy a ’(valahol) lakók’ értelmű cseh és szlovák -any helynévi végződés ejtése [ani], tehát csak írásképileg hasonlít a magyar -ány végződésre. Mégis lehet azonban a kettő közt kapcsolat, a formailag többes számú szláv településnevek ugyanis úgy magyarosodnak, hogy az utolsó -y [i], -e hangzójuk lekopik, az így szóvégre került -n pedig tendenciaszerűen -ny-nyé lágyul. Így lesz a szlovák Lazany [lazani] (’irtásföldön lakók’) településnévből a magyarban Lazán, ill. Lazány; a Horany [horani]-ból (’hegylakók’) pedig Horány, illetve a Mošovce alakból (’Mo[j]š házanépe, emberei’) Mosóc.

A kérdezett név szempontjából ígéretesnek tetszhet a Horány névvel való analógia. A mai településnévtár szerint ez egy üdülőfalu Szigetmonostoron, azonban tudható, hogy ez 20. sz. közepi névadás, a korábbi Horányi csárda elnevezésből vonták el, miután feledésbe merült, hogy az a valahai zálogos Horányi Antal vezetéknevét viseli. A családnév alapjául szolgáló Horány (szlovákul Horany) település ma már nem található meg, de a 15. sz.-tól van adat rá a szepesi Farkasfalva (ma Vlková, Szlovákia) mellett. — A csábító analógia azonban több helyen sérül: a Horányi névhez nem az szükséges, hogy létezzen a szláv Horany településnév, hanem az, hogy ennek legyen magyarosodott Horány változata. A cseh Buřany esetén azonban magyarosodott *Burány formát nem tételezhetünk fel. Ezenkívül a Horányi családnévnek nincs rövid *Horány alakja, a Burányi esetén pedig erősen jelen van a Burány is, oly annyira, hogy ez utóbbi rövidebb forma tetszik az elsődlegesnek.

Buřany nevezetessége a malom
(Forrás: janatuvmlyn.cz)

A cseh Buřany település tehát nem lehet a név alapja, mindazonáltal egy hasonló szlovák *Burany [burani] település valamikori létére utalnak a RadixIndex.com által adatolt Buranszky, Buranszki (Nyitra, Bars, Komárom; Pest) családnevek, valamint a jelenkori – Érsekújvár környékén elterjedt – szlovák Buranský (Buránsky) vezetéknév. Amennyiben ennek volt magyar *Burány névváltozata, úgy előállhatott belőle az elszármazásra utaló magyar Burányi lakosnév. De ez nem rendezi megnyugtatóan a rövidebb Burány névalak helyzetét. A magyar helynévforma feltételezése nélkül még esetleg a szlovák Buranský analógiás magyarosodásával alakulhatott ki volna a Burányi név, de ez végképp magyarázat nélkül hagyja a Burány családnevet.

Gondolhatnánk, hogy a névgyakoriságból következően Zenta környékén, de legalábbis Bácskában is lehetett a feltételezett *Burány helynév. Ez ellen az szól, hogy vegyes lakosságú terület lévén a lakosnév szerb-horvát változatának is elő kellene fordulnia, amelynek várható alakja a Buranjac ~ Бурањац [burányac] – a Baranja ’Baranya’ > Baranjac [barányac] ’baranyai férfi’, a Lošinj [losíny] sziget > Lošinjac [losinyac] ’lošinji férfi’ analógiájára. De ez az alak nem található, így nem igazolható egy bácskai *Burány helynév léte.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Itt célszerű megemlíteni, hogy Kázmér Miklós a Régi magyar családnevek szótárban csak a 18. sz.-ból adatolja a Buranyi, ill. Burany névalakot (az utóbbi [buráni] ejtését feltételezve), és ő a fentiekkel egyezően a *Burány helynévre utaló lakosnévnek gondolja, de magát a helynevet ő se tudta adatolni. Emiatt ebből inkább a magyar helynévi eredet cáfolata világlik ki: a családnevek kialakulási korszakának végén bukkan fel, és ebben az időben a névadó települést már tudni kellene adatolni.

A kérdező Gyetvai Péter nyomán említi *Bórszentgörgy (valójában Búrszentgyörgy, ma Borský Svätý Jur [borszkí szvetí jur], Szlovákia) községet. A korábban csak Szentgyörgynek hívott település a XVIII. sz. végén kapta a megkülönböztető névelőtagot. Így a meglátás nem is magára a községre, hanem a környező kistájra, a Búr-erdőre utalhat. Ez utóbbi neve a szlovák Bôr [b^uor] (nyugat-szlovák nyelvjárási Bór és Búr) elnevezés átvétele magyar értelmező utótaggal, a szlovák név pedig az azonos alakú ’fenyőerdő, fenyves; fenyőfa’ értelmű szóval egyező. A szlovák tulajdonnév felvehetné ugyan a szláv -an lakosnévképzőt, de ekkor azt várjuk, hogy ebben a szóban a tőmagánhangzó lerövidül, így Bor- alakúvá válik (nyugatszlovák nyelvjárási alapon is), mint az a szlovák Borský előtag példáján is látható. Ugyanakkor a szlovák névtárból hiányzik a várt *Boran(ský) forma, de még a nem rövidült *Bôran(ský), ill. *Bóran(ský) sincs jelen. Így a gyakori szlovák Búran (ill. ritka Búranský) családnevet (l. később) nemigen lehet idevonni.

Búrszentgyörgy
(Forrás: borskysvatyjur.sk)

A fentiek miatt valószínűbb, hogy nem az elszármazásra utaló Burányi lakosnevet célszerű elsődlegesként keresnünk, hanem a más motivációjú Burány nevet. A Burányi vélhetően már ez utóbbiból alakulhatott ki magyar népetimológiával, ahogy pl. a Kiszely [kiszej] névből a Kiszelyi és a Kiszeli. Tekintve, hogy az előbbiekben nem találtunk alkalmas magyar etimológiát, viszont a területen a magyarok a szerbekkel (ill. bunyevácokkal) élnek együtt, elsősorban a szerb-horvát eredet merülhet fel. A rendelkezésemre álló névtárakból azonban nem igazolható egy várt alakú szerb-horvát *Buran név. Hipotetikusan létezhetne, hiszen van szerb-horvát buran [búran] ’viharos, fergeteges; zajos, mozgalmas’ melléknév, azonban úgy tűnik, hogy ebből nem fejlődött ténylegesen megkülönböztető név.

További támpontért megnézhetjük az 1715. évi országos összeírás anyagát, amely a Magyar Országos Levéltár on-line adatbázisai közt szerepel. Itt három idevonható előfordulás található: Joannes Burany (Egbell, Nyitra; ma Gbely, Szlovákia), Michael Buran (Luboka, Nyitra; ma Hlboké, Szlovákia) és Andreas Buran (Tapolyhanusfalva, Sáros; ma Hanušovce nad Topľou, Szlovákia). Ezek az előfordulások mind a mai Szlovákia területére esnek, és a települések egyöntetű névanyagából következően szlovák nevek. A szlovák-cseh (és régebben a magyar-morva) határ etnográfiailag és nyelvileg összetartozó térséget vág ketté, amelynek keleti felére esik Egbell és Luboka, nyugati része pedig Morva-Szlovákia (avagy Slovácko) néven önálló tájegység. František Bartoš a morva nyelvjárásokat feldolgozó 20. sz. eleji szótárába felvette a Buráň vezetéknevet, mint erre a környezetre jellemzőt, és viselőit ma is megtaláljuk elsősorban Uherský Brodban. Szlovákiában ehhez kapcsolódik egy másik név is, a Búran, amelynek jelenkori elterjedési területe innen (Jablánc / Jablonica) a dél-nyitrai szlovák községekig (Köpösd / Hájske) terjed.

Az orosz nyelvérzék a korábban említett, törököktől átvett буран [buran] ’burán’ szélnevet a szlovák búra szóval összetartozó orosz буря [burja] ’vihar’ szó származékának véli, de tévesen, mivel a szláv tőben az r hang lágy ejtésű, a török szóban pedig kemény. Ez alól a megkülönböztetés alól csak két szláv nyelv kivétel, a szerb-horvát és (részben) a szlovák, mert ezekben az eredeti lágy r megkeményedett. — Érdekességként megemlíthető, hogy a horvát népetimológia pedig a görög eredetű latin boreas ’észak(kelet)i szél’ szóból származó északolasz bora (korábban borea) ’bóra’ szélnevet alakította át az orosz буря-val azonos eredetű szerb-horvát bura [bura] ’vihar; bóra’ szó alakjára.

Ezen nyugatszlovák nevek etimológiájára több lehetőség adódik. Elsőbben is a régi szlovák buran ’erős férfi’ közszó (vö. még burian ’heves ember’, ill. burián ’a legnagyobb harang a toronyban’), amely a búriť ’tombol, dühöng; lázít, izgat, nagy hanggal van; viharzik, mennydörög’ ige, ill. a búra ’vihar, zivatar; zaj; zendülés, lázadás’ főnév származéka. Ezen kívül lehet még a szlovák burý ’sötétszürke, szürkésbarna’ színnév -an személynévképzős származéka vagy közvetlenül az elnevezett hajára-szemére-viseletére, vagy közvetve az általa birtokolt ilyen színű állatra utalva. Továbbá nem zárható ki alapként a magyar burján szó szláv tövéből származó szlovák bureň ’gyom, gaz’ növénynév, vagy esetleg a szlovák bura ’félselyem, török cérna; borax’ szó sem. Végül felvetődhet még -an lakosnévképzős alakulás, ha nem is a Búr-erdő helynévből, hanem annak nyugatszlovák köznévi búr ’fenyőerdő, fenyves; fenyőfa’ alapjából a lakóhely jellegzetességére utalóan, netán (bár csekély valószínűséggel) a Borfőtől északra eredő és Szeténél az Ipolyba ömlő Búr-patak nevéről.

A bácskai előfordulás összhangba hozható a szlovák eredettel, hiszen a XVIII. sz.-ban a török kiűzése után sok szlovák költözött a Dél-Alföldre, többek közt a későbbi Vajdaság területére is, ahol jelenleg is a harmadik legnépesebb nemzetiséget adják. Bár központjuk délebbre van (főként Petrőc / Bački Petrovac és Antalfalva / Kovačica környékén), de az eltelt századok alatt a népességkeveredés folytán elkerülhettek Zentára is. A Kázmér hozta késői előfordulás is az ekkori népességmozgás során történt kialakulásra látszik utalni. És bár a Buránszki (Buranský) névvel való összefüggéssel szemben korábban fenntartások merültek fel, mégis figyelemre méltó, hogy ez utóbbi máig megtalálható Pest megyében, ahonnan pl. Petrőc is betelepült.

Összefoglalásul a valószínűség sorrendjében:

I. A Burány családnév …

1. A morva-szlovák Buráň, ill. a nyugatszlovák Búran vezetéknév magyarosodása, amely lehet
   a) erős testalkatra, heves jellemre, nagy hangú viselkedésre, sötétszürke-szürkésbarna külalakra-viseletre, félselyem ruházatra, gyomos földre utaló ragadványnév;
   b) esetleg fenyves melletti lakóhelyre, netán a Búr-erdőből vagy a Búr-patak mellől való származásra utaló lakosnév.
2. Egy feltételezett szerb-horvát *Buran ’viharos, fergeteges; zajos, mozgalmas’ ragadványnév, ill. az abból lett családnév magyarosodása.
3. Alkalmasint visszaképzés a magyar Burányi vezetéknévből.

II. A Burányi családnév …

1. A magyar Burány vezetéknév népetimológiásan bővült változata.
2. A szlovák Buranský (Buránsky, Buránský, Búranský) családnév képzőcserével magyarosodott alakja. A szlovák név egy nem adatolható szlovák *Burany [burani] településről, esetleg a Búr-erdőből való elszármazásra utaló lakosnév.
3. Egy nem adatolható magyar *Burány település nevéből képzett lakosnév.

Források

Bartoš, František: Dialektický slovník moravský. V Praze, 1906.

Constantinescu, N. A.: Dicţionar Onomastic Romînesc. Editura Academiei Republicii Populare Romîne, Bucureşti, 1963.

Ďurčo, Peter a kol.: Databáza vlastných mien a názvov lokalít na Slovensku. ELRA, Paris, 1998.

Fehértói Katalin: Árpád-kori személynévtár (1000-1301). Akadémiai Kiadó. Budapest, 2004.

Hrvatski jezični portal adatbázisai.

Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára – XIV–XVII. század. Magyar Nyelvtudományi Társaság. Budapest, 1993.

Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I–II. Második, javított és bővített kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988.

Kovács Kálmán (főszerk.): Szerbhorvát–magyar szótár — Srpskohrvatsko-mađarski rečnik I–III. Pokrajinski zavod za izdavanje udžbenika — Tartományi Tankönyvkiadó Intézet. Novi Sad — Újvidék. 1968.

Loos, Josef: Slovník slovenskej, maďarskej a nemeckej reči. III. Diel slovensko-maďarsko-nemecky. Pešť, 1871.

Magyar nagylexikon. 4. (Bik–Bz) kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1995.

Magyar Országos Levéltár adatbázisai.

RadixIndex.com vezetéknévindexe.

Vasmer, Max: Russisches Etymologisches Wörterbuch. I–III. Band. Carl Winter Universitätsverlag, Heidelberg, 1950 (1976, 2008).

A Wikipédia vonatkozó szócikkei.