Nemrégiben írtunk arról, hogyan hat az agyunk működésére a technikai fejlődés és a közösségi média. Az biztos, hogy az életünk teljesen megváltozott attól, hogy gyakorlatilag bárhol és bármikor kapcsolatba tudunk lépni sok millió embertársunkkal. A napi sajtóban is rengeteg olyan információ, hír, kép, videó jelenik meg, amelyet szemtanúk osztanak meg, akik jelen vannak a balesetek vagy természeti katasztrófák helyszínén. Azt, hogy az emberek bárhonnan, pillanatok alatt hírt tudnak adni ilyen helyzetekben, ki is lehet használni arra, hogy a lehető leggyorsabban segítséghez juthassanak a bajba jutotta. A Popular Science magazin Patrick Meierrel, egy ilyen, humanitárius katasztrófák idején használható applikáció, a „krízistérkép” fejlesztőjével beszélgetett.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Természeti vagy humanitárius katasztrófák idején, politikai válságokkor ma már hatalmas mennyiség információ kerül föl az internetre – posztok, tweetek, fényképek stb. formájában. Az információhalmaz hatalmas és kaotikus; ez pedig sokszor bénítóan hat azokra, akik hivatalból vagy akár önként segíteni próbálnak a bajba jutottakon. A hatalmas adatmennyiséget szűrni, rendszerezni kell ahhoz, hogy valóban a lehető leggyorsabban oda irányíthassuk a segítséget, ahol a legnagyobb szükség van rá. „A Sandy hurrikán idején 20 millió tweet és százezres nagyságrendű kép került föl a netre. Mi egy olyan alkalmazást fejlesztünk, amely ilyen esetben megtalálja a tűt a szénakazalban, és ebből térképet is készít” – mondta Meier.

Amerikai katonák krízistérkép-szimulációja
(Forrás: Wikimedia Commons / SSG Caleb Barrieau)

Az olyan üzenetekre kell tehát itt fókuszálni, amelyek segítséget kérnek: „Segítség!”, vagy: „Épp most szakadt le a híd”. Az ilyeneket kell megtalálni a rengeteg információ között. „Ezt mi úgy csináljuk, hogy önkéntesek osztályozzák és lokalizálják a segélykéréseket. Egy ember kb. 50–100 üzenetet kategorizál. Ezek után az algoritmus az ezekhez hasonló tweeteket már 90 százalékos pontossággal önállóan tudja kategorizálni” – mondta el a fejlesztő. A végeredmény egy térkép, amely ilyen információkat tartalmaz: „Ezen a területen 20 ember jelezte, hogy élelemre van szüksége”, „Ezen a területen 20 bejelentés érkezett árvízről”. Ezek az adatok segítenek megszervezni a mentést és a segítségnyújtást.

Az is fontos, hogy egy katasztrófa nem állandó, folytonosan változik, terjed. Egy ilyen applikáció segítségével folyamatosan lehet követni azt, hogy éppen hol mire van szükség. Így lehetővé válik, hogy a segítők és a mentésben résztvevők naprakész információkkal rendelkezve gyorsan reagálni tudjanak a helyzetekre.

Forrás

How Tweets Can Save Lives