Nap mint nap lehetünk szemtanúi a Facebookon, ahogy bizonyos szövegek, képek,ötletek, kampányok futótűzként terjednek ismeretségi körünkben. Ezeket szokták internetes mémeknek tartani. Sokszor mondják, hogy az ilyen tartalmak fertőzőek, hogy vírusként árasztják el az üzenőfalunkat. Kérdés, hogy megállja-e a helyét ez a hasonlat: valóban úgy terjednek a facebookos tartalmak, ahogyan a vírusfertőzések?

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az orvostudományi kutatások kimutatták, hogy min múlik a fertőzések elterjedése. Egy betegség elkapására annál nagyobb az esélyünk, minél több fertőzött ember van a környezetünkben – mondja az epidemiológia. És hasonlóképpen szokás gondolkodni az ötletek, a kulturális termékek terjedéséről is: minél többen tesznek magukévá egy ötletet a környezetünkben, tehát mi minél többször érintkezünk vele, annál valószínűbb, hogy mi is a magunkévá tesszük.

A New York-i Cornell Egyetem munkatársai szerint azonban ez téves elképzelés: az internetes „fertőzések” nem így működnek – számol be a kutatási eredményekről a New Scientist. Johan Ugander és Jon Kleinberg a facebookos tartalmak terjedését vizsgálták. Cameron Marlow-val és Lars Backstrommel, a közösségi oldal két „házi szociológusával” kiegészülve azt vizsgálták, hogy hogyan terjednek az adatok a Facebookon.

Eredményeik azt mutatják, hogy nem elsősorban az adatok mennyisége dönti el, hogy egy-egy ötlet mennyire fog elterjedni, hanem az, hogy milyen sokféle felhasználó teszi magáévá őket. Uganderék 50 millió facebookos meghívó megvizsgálása után arra a következtetésre jutottak, hogy annál nagyobb az esélye annak, hogy valaki csatlakozik a közösségi hálózathoz, minél többféle ismerőst lát, hogy ugyanezt teszi.

Változatosság
(Forrás: Wikimedia Commons / DZGuymed)

Az tehát önmagában még nem döntő, ha azt látja valaki, hogy sok ismerőse csatlakozik, ha azok társadalmilag homogén csoportot alkotnak. Azaz, ha egy tanár azt látná, hogy kizárólag az emós diákjai csatlakoznak a Facebook közösséghez, akkor hiába van sok emós tanítványa, kicsi az esélye annak, hogy csatlakozzon a hálózathoz. Ha azonban azt látja, hogy nemcsak a különböző csoportokba tartozó diákjai, de a kollégái, a barátai és a családtagjai is csatlakoztak, akkor nagyon valószínű, hogy ő is csatlakozni fog.

Ugyanezt az eredményt találták, amikor azt vizsgálták, hogy kiből válik aktív felhasználó. (Aktív felhasználón azt értették, aki napi szinten ír és olvas a Facebookon; egy héten legalább hat nap használja a közösségi oldalt.) Abból lesz jó eséllyel aktív felhasználó, akinek minél különbözőbb ismerősei azok. Ha azonban csak a munkatársai aktívak, de a többi ismerőse nem, akkor jóval kevésbé valószínű, hogy ő maga aktívvá váljék.

Ugander és Kleinberg eredményei cáfolják azt az eddig meghatározó elképzelést, mi szerint a mennyiség a döntő tényező. Az új eredmények pedig akár a marketing bevett gyakorlatát is megváltoztathatják.