A The Week nevű online folyóirat a kedden elhunyt Elmore Leonardra emlékezve újraközölte azt a listát, amit az író 2001-ben a The New York Timesnak küldött. A listán olyan hasznos tanácsok szerepelnek, amelyekről a regényírással kacérkodóknak érdemes tudniuk. Leonard akkor azért hozzáfűzte azt is, hogy nem mindenkinek ajánlja a szabálykövetést:

Ha van tehetséged a nyelvhez és van fantáziád, valamint a saját hangod örömet okoz, akkor nyugodtan figyelmen kívül hagyhatod a szabályokat. 

Másoknak viszont érdemes most nagyon figyelni, ugyanis fontos gyakorlati tanácsok következnek. Mire ügyeljen a regényíró?

Soha ne kezdje a könyvet időjárással! Ha csak atmoszférát akarunk teremteni vele, és nem egy karakter időjárással kapcsolatos reakcióját bemutatni, akkor nem érdemes túl sokáig húzni az idő részletezését.

Kerülje el a prológusokat! A prológusok idegesítőek is lehetnek, különösen egy olyan, ami egy előszót követő bevezetést követ. 

Dialógus írásánál legyen elég a mondta! A dialógusban egy megszólalás a karakterhez tartozik, ami a gondolatjel után van, az az író tolakodása. A mondta kevésbé tolakodó, mint a morogta, kiáltotta, hazudta stb. Sőt, határozószót se biggyesszünk a mondta elé vagy után. Zavaró és megszakítja a párbeszéd ritmusát.

Vigyázzon a felkiáltójelekkel! 100 ezer szavanként nem több mint egy vagy két felkiáltójelet engedjünk meg magunknak. Ami még tilos: a hirtelen és az elszabadult a pokol kifejezések használata, ezek ugyanis állítólag vonzzák maguk után a felkiáltójeleket.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Kerülje a szereplők részletes leírását! Vegyük például Hemingway A fehér elefánt formájú hegyek című novelláját, mely tulajdonképpen a két szereplő, egy amerikai férfi és a vele utazó lány dialógusából áll. Hogy is néznek ki ezek ketten? 

– Mit igyunk? – kérdezte a lány. Levette a kalapját, és letette az asztalra. 

Ennél többet nem tudunk meg a szereplők külsejéről, mégis nagyon könnyen el tudjuk őket képzelni mondataik, hangnemük alapján.

Ha írásszagú a dolog, újra kell írni. Ez lenne a legfontosabb szabály. Az olvasónak nem kell tudnia, hogy mit tanultunk a mondatszerkesztésről, főleg, ha az ügyeskedés megbontja az elbeszélés fonalát. 

Ha jeleneteket írok, mindig egy bizonyos karakter nézőpontjából teszem – annak a karakternek a nézőpontjából, akié a legjobban életre tudja kelteni a jelenetet –, így képes vagyok arra koncentrálni, hogy mint mondanak a karakterek arról, hogy kik is ők, hogy éreznek azzal kapcsolatban, amit látnak és éppen történik velük, és én (az író) nem vagyok sehol sem.

Elmore Leonard
(Forrás: nytimes.com)

Nem tudjuk garantálni, hogy a szabályok követése valóban a jó regény megírásának garanciája, mindenesetre most is várjuk olvasóink észrevételeit a témában!

Forrás

WRITERS ON WRITING; Easy on the Adverbs, Exclamation Points and Especially Hooptedoodle

Remembering Elmore Leonard: His 10 rules for being a good writer