A nyelvek különbözőek, és ezt a különbözőség gyakran érthetetlennek tűnik az egyszerű nyelvhasználó számára. Miért használ a másik nyelv olyan hangokat, amelyek az ő anyanyelvében nincsenek? Miért különböztet meg olyan hangokat, amelyek számára azonosnak tűnnek, és miért nem képes megkülönböztetni olyanokat, melyek számára nyilvánvalóan mások? Miért használ „feleslegesen” bonyolult szerkezeteket, és miért olyan „primitív”, hogy „nem képes” olyan szerkezeteket, használni, melyek az ő anyanyelvében természetesnek tűnnek?

Ez a fajta kérdésfeltevés persze a természetes rácsodálkozástól az ostoba ideologikus megfogalmazásokig vagy az agresszióig is terjedhet. És persze lehet ezt humorosan is csinálni. Erre törekszik egy a neten terjedő ábra is, mely a Hogyan jöttek létre a nyelvek? álnaiv kérdését veti fel, és „recepteket” ad az egyes nyelvek megalkotásához. (Persze észre kell vennünk, hogy gyakran nem is a nyelvről, hanem annak bevett írásmódjáról vagy a beszélők nyelven kívüli szokásairól van szó.)

Forrás: http://9gag.com

Angol

Vegyél néhány betűt, és a magánhangzókat véletlenszerűen olvasd. És vicces lesz, ha a szavak jelentése a beszélők társadalmi helyzetétől függően fog változni.

Francia

A betűk felét hülyén kell olvasni, a másik felét egyáltalán nem olvassuk. Ne feledkezzünk meg a felettük levő kis pöckökről.

Olasz

Végződjön minden szó magánhangzóra! Ne felejts el hadonászni, mint egy őrült! Odakint tombol a hőség!

Spanyol

Cseszd el az olaszt.

Orosz

Tegyük a szavakat véletlenszerű sorrendbe, a mondat jelentését pedig bonyolítsd a dallamával! Tegyél toldalékokat a szavak elejére és végére is!

Bolgár

Cseszd el az oroszt. Jupííí, úgy beszélünk, mint az orosz gyerekek!

Német

Szóközökre semmi szükség. Adjunk hozzá még több mássalhangzót!

Kínai

Szavak helyett használjuk a természet hangjait. Nézd, mit rajzoltam! Itt a nap, itt pedig krokodilok repülnek. Ez így azt jelenti: asztal.

Japán

Ejtsünk mindent ugyanazzal a dallammal! Mint a kutyaugatás. Hozzuk rá a frászt mindenkire!

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Természetesen a leírtak csak többé-kevésbé találóak, például a németben nincs több mássalhangzó, mint az oroszban, akárhogy is számoljuk. Az orosz szórend sem véletlenszerű, legfeljebb más szabályok érvényesülnek benne, mint az angolban, a németben vagy a franciában. Azt pedig végképp nem értjük, a japán miért éppen kutyaugatásra emlékezteti az ismeretlen humoristát.

Más megfigyelések találóbbak, de legalábbis jobban megfelelnek a sztereotípiáknak – például ami az angol vagy a francia néma betűit illeti, vagy hogy az olaszok sokat gesztikulálnak, illetve hogy a spanyol és az olasz vagy az orosz és a bolgár közötti hasonlóság egy kívülálló számára is feltűnő.

Ha pedig olvasóink úgy érzik, ők találóbb tömör jellemzést tudnak egyes nyelvekről írni, akkor azt kommentben megtehetik.