@Közbiztonság Szilárd: A hozzászólásod elárulja, hogy vagy nem olvasod, vagy nem érted a nyest cikkeit, ha még nem vetted észre, hogy egyrészt itt a nyelvészek nem a „helyes” nyelvhasználatról papolnak, másrészt a nyelvhasználatnak nincsen köze a helyesíráshoz.

@Fejes László (nyest.hu):

Hát elég ciki, ha egy nyelvész, aki itt elméletileg a helyes nyelvhasználatról papol, ezt még meg is kérdezi.

Innentől az egész weblap léte kérdőjeleződik meg.

Ha azok sem tudnak helyesen írni, akik itt vogul a finn... izé, osztják az észt (sok a baj a finnugorokkal), ráadásul még csak fontosnak sem tartják, és nekiállnak ilyen hajánál fogva előrángatott érvekkel megindokolni a hibájukat, nos, akkor ezt a weblapot talán érdemes volna megszüntetni, mert ilyen gondolkodással ennek semmi értelme.

@Grant kapitány:

"a jelenlegi írásmód alapján legalább világos, hogy ez két különböző szó."

Először szó szerint ezt akartam írni én is, aztán rájöttem, hogy ez nem fontos. Rengeteg olyan azonos alakú szavunk van, amit így nem különböztetünk meg:

Pl.

mert ("oda mert menni, mert...")

Szóval semmi sem indokolja azt, hogy pont a folyni ige múlt idejű, E/3. személyű alakját különböztessük meg a fojtani ige jelen idejű, E/3. személyű alakjától.

@Blogin: "szerintem a szabálykövetés elvárható volna az itt publikálóktól."

Te még új vagy itt, igaz? :)

@Fejes László (nyest.hu):

"egy átlagembernek nincs raa ideje, hogy állandóan utánanézzen, hogy akkor jól emlékszik-e, hogy a nyitvartartást tényleg nyitva tartásnak kell-e írni, vagy hogy mikor kell az évszám után pont, és mikor tilos. Ennek ellenére Mo-n általános az az attitűd, hogy aki ilyesmit elront, az műveletlen, tahó, nem kultúrember stb."

Nem akarok feleslegesen politizálni, de nekem ez úgy tűnik, mintha valami kádári kultúrpolitika öröksége lenne. Akkoriban voltak olyan célkitűzések, mint az "általános műveltség".

@Fejes László (nyest.hu): "Az, hogy másképp írjuk azt, hogy folyt, mint hogy fojt, semmit nem mond a két szó jelentéséről („értelméről”)."

Nem mond semmit, de még mindig jobb, mint az a javaslat, hogy írjuk egyformán a kettőt, mert a jelenlegi írásmód alapján legalább világos, hogy ez két különböző szó.

@Fejes László (nyest.hu):" Először is, a helyesírás semmilyen értelmet nem tükröztet."

Dehogynem, csak nem közvetlenül, hanem aki ismeri a szavak írásképét, az tisztában van például azzal, hogy az egybeírás vs. különírás tesz különbséget az átvitt és a konkrét jelentések között. Rengeteg példa van erre, látni fogod, ha kinyitod a helyesírási szótárt és megkeresed az egybeírt és különírt alakokhoz fűzött magyarázatokat.

@Fejes László (nyest.hu): "Pl. ha megnézel egy ötvenes évek előtti kiadványt, az tele van a mindíg alakkal"

Nem találtam egyelőre ilyet ,de egyébként is rossz a példa, mert nem tudhatjuk, hogy egy ideig nem a régies "mindég" alak hatása miatt írták-e hosszú í-vel egyesek ezt a szót - ha egyáltalán. Tehát itt a szó kiejtése is változott.

@don B: „Ha én egy olyan orgánum lennék, ami időről bírálja a helyesírási normát, szükségét érezném, hogy szövegeimben ez a norma az utolsó szögig be legyen tartva. Hogy véletlenül se merülhessen föl az a látszat, hogy nem értek ahhoz, amit bírálok.” Nem, én pont az ellenkezőjét gondolom. Szerintem a helyesírási szabályzat olyan, amit nem lehet betartani. Mi még legalább ismerjük – persze hibázunk, bizonytalankodunk mi is –, mert elég sokat foglalkoztunk vele, de egy átlagembernek nincs raa ideje, hogy állandóan utánanézzen, hogy akkor jól emlékszik-e, hogy a nyitvartartást tényleg nyitva tartásnak kell-e írni, vagy hogy mikor kell az évszám után pont, és mikor tilos. Ennek ellenére Mo-n általános az az attitűd, hogy aki ilyesmit elront, az műveletlen, tahó, nem kultúrember stb. Én úgy gondolom, éppen abban kell példát mutatnunk, hogy ne vegyük komolyan a dolgokat. Ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy mondjuk nem használjuk a ly-t, de nem foglalkozunk piszlicsáré dolgokkal.

Egy hasonlattal, hogy világos legyen: ha mi azt mondjuk, hogy a színházba járás nem arról szól, hogy megmutassuk a legújabb gönceinket, és tessék nyugodtan kinyúlt pulóverben színházba járni, akkor nem hiteles, ha mi folyton frakkban meg kisestélyiben jelenünk meg minden előadáson.

@Grant kapitány: Félreértesz. Először is, a helyesírás semmilyen értelmet nem tükröztet. Az, hogy másképp írjuk azt, hogy folyt, mint hogy fojt, semmit nem mond a két szó jelentéséről („értelméről”). Tehát már maga a kifejezés is értelmetlen.

Másrészt: mi értelme van annak, hogy egyes esetekben megkülönböztetünk írásban két szerkezetet, más esetekben nem? Mi indokolja, hogy hol fontos az „értelemtükröztetés”, hol nem? De ugyanilyen a másik példád is: amikor a kodifikálóknak úgy tetszik, hivatkoznak az írásszokásra, amikor nem, nem. Pl. ha megnézel egy ötvenes évek előtti kiadványt, az tele van a mindíg alakkal. Mára ezt teljesen kiirtották, illetve a „bunkóság” jelét csinálták belőle. Ilyenkor miért nem számítanak szép hagyományaink? Csak.

@Fejes László (nyest.hu): "Viszont „a százegy kiskutáys bögrémet” vs. „a százegy kiskutyás bögrémet”. És erre mondják a szabályzók, hogy a helyesírás „értelemtükröztető jellegű”. Pedig csak azok értelmét tükrözi, akik kitalálták..."

Általánosságban véve hülyeség, amit mondasz. Tény, hogy csak részben értelemtükröző a helyesírás, de baromság erre úgy reagálni, ahogy azt te teszed, hogy nahát akkor vígan adjuk fel ezt a részleges értelemtükröző funkcióját is, és mindenki nyugodtan írja az ilyen szókapcsolatokat úgy, ahogy éppen jólesik (habár lehet, hogy te még ezt is "jól esik"-nek írnád, ami persze mást jelent).

Megjegyzem még egyúttal azt is, hogy a szabályzat pl. az "egyhavi" írásmódját a "meggyökeresedett szokás"-ra hivatkozva indokolja.

@Fejes László (nyest.hu): Nem mondtam, hogy a 119. jó, semmi ilyesmit. Igen, miért nem 7-részes? Így alakult. Igen, szar, hogy az AkH. mindent le akar szabályozni, rugalmatlan, és tele van hülyeséggel, és nem tud mit kezdeni nemhogy tárgyának természetéből fakadó ellentmondásaival, de még a saját elveivel se.

Ad fikázás: az képes beszéd. Ízlések és pofonok, ugye, meg különben sincs közöm hozzá, de. Ha én egy olyan orgánum lennék, ami időről bírálja a helyesírási normát, szükségét érezném, hogy szövegeimben ez a norma az utolsó szögig be legyen tartva. Hogy véletlenül se merülhessen föl az a látszat, hogy nem értek ahhoz, amit bírálok. Nekem valahogy úgy elegáns. De mondom: a ti dolgotok.

@don B: „A hétrészes nagyon összetett szónak „hangzik”” OK, de akkor miért nem 7-részes, ha számmal írjuk?

„egyes szerkezetek összetett szónak érződnek (hangsúlyozódnak), ha rövidek, de szószerkezetnek, ha hosszúak” Ez nagyon szép, csak egy furcsa dolog van: sem a helyesírási szabályzat, sem a bűvkörébe eső „hagyományos” nyelvtanok nem foglalkoznak a hangsúllyal, pl. annak megállapítása esetén, hogy mi az összetett szó. Persze van olyan eset, amikor nyilvánvalóan a hangsúly után próbálnak loholni ők is, de ezt a végletekig tagadják.

„Ez nagyon puha, meghatározhatatlan, változékony izé.” Igaz. Pontosan ezért kár mereven kezelni.

„csak olyan viccekkel jár, hogy a két hónapi „hosszú”, a milliószázaléknyi viszont „rövid”..” – Röviden: butaság.

@don B: Most konkrétan milyen fikázásról van szó?

@Grant kapitány: „"Ellopták a héttörpés bögrémet" vs. "Ellopták a hét törpés bögrémet." itt mást is jelentenek egybe- illetve különírva.” Pontosan. Viszont „a százegy kiskutáys bögrémet” vs. „a százegy kiskutyás bögrémet”. És erre mondják a szabályzók, hogy a helyesírás „értelemtükröztető jellegű”. Pedig csak azok értelmét tükrözi, akik kitalálták...

Az sem mindegy persze, hogy "Ellopták a hófehérkésemet is" vagy "Ellopták a hófehér késemet is."

"Ellopták a héttörpés bögrémet" vs. "Ellopták a hét törpés bögrémet." itt mást is jelentenek egybe- illetve különírva.

@Fejes László (nyest.hu): mert fikázni csak pontosan, szépen...

„Hogy miért választottuk a különírást? – Nagyon egyszerű: így könnyebben olvasható. A számnév – még ha nem is számmal írjuk, hanem betűvel – könnyebben azonosítható, ha külön van írva.” – Hát, ez nekem nagyon nem jön be. A hétrészes nagyon összetett szónak „hangzik”, és nem világos, miért kellene egy számnévnek könnyebben azonosíthatónak lennie, mint pl. egy színárnyalatot kifejező jelzőnek, vagy egy anyagnévi jelzőnek, vagy egy melléknévi igenévi jelzőnek (nem véletlenek a példák). Úgy kétszáz éve tökölnek a helyesírás-kodifikátorok azon a problémán, hogy egyes szerkezetek összetett szónak érződnek (hangsúlyozódnak), ha rövidek, de szószerkezetnek, ha hosszúak. A korai AkH.-k a 19. században még csak ennyit mondtak, egybe, ha rövid, kettőbe, ha hosszú. Na, de meddig rövid, mettől hosszú? Ez nagyon puha, meghatározhatatlan, változékony izé. A mai AkH. négy ún. 1+1-es szabályban (110., 112., 115., 119.) formalizálja a hosszú-rövid kérdést, miszerint rövid, ha mindkét elem egyszerű szó, és hosszú, ha legalább az egyik nem az. Ez automatikusan alkalmazható szabály, csak olyan viccekkel jár, hogy a két hónapi „hosszú”, a milliószázaléknyi viszont „rövid”...

@Blogin: „a szabálykövetés elvárható volna az itt publikálóktól” Milyen alapon?

Utólagosan lehet okoskodni, de szerintem a szabálykövetés elvárható volna az itt publikálóktól.