Nehéz volt kibogarásznom Mártonfi Attila hosszú válaszából, hogy abból mit is címzett nekem. Tiszta népszerűsködésből én harmadannyi terjedelemben fogok válaszolni neki, mint amennyit ő írt (ami az én eredeti írásom kétszerese volt).

Forrás: Wikimedia Commons / Howcheng / CC BY-SA 3.0

Metaforikusság

Ami a genetikusan metaforikus használatát illeti, én a szó ma legelterjedtebb használatából indultam ki (’biológiai öröklés révén’), ehhez képest szerintem metaforikus Kertész Ákos állítása (aki valószínűleg ’generációról generációra áthagyományozott módon’ értelemben használta). Ennek semmi köze ahhoz, hogy miből származik a kérdéses szó.

Apróságok?

Mártonfi hosszan magyarázza, hogyan készül egy szótár – az olvasók talán érdekesnek találják ezt, a problémához azonban semmi köze. A lényeg, hogy én nem azt mondtam, hogy „tűzre a szótárakkal”, hanem azt, hogy az Attila által idézett szótárak nem tükrözik a mai szóhasználat jellegzetességeit, nem mérvadók a mai szóhasználatot illetően. Például a hétkötetes értelmező szótárban a meleg szó 7. jelentése még csak a ∼ nő ’homoszexuális nő’ használatot ismeri, viszont mára már inkább férfiakra használjuk ezt a szót. Ráadásul a szótárak nagyon korlátozott jelkészlettel képesek csak jelölni egy-egy kifejezés elterjedtségét, használatának pontos körülményeit.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Nem foglalkozom itt Mártonfi jelentéstani kioktatásával, remélem, az olvasó is jól mulatott az olyan megfogalmazások „precizitásán”, mint „nem sérül az eredeti mondatnak sem a szerkezete, sem a jelentése”. (Egyébként én meg parafrázisokról beszéltem, talán ég és föld a különbség?) Szintén Attila irodalmi munkásságához (ezen belül a szórakoztató irodalomhoz) sorolom az olyan „definíciókat”, mint „az adott szókapcsolat jelentése nem áll elő az egyes tagok valamely jelentéseinek kompozíciójaként”. Ebben a „meghatározásban” éppen csak a „valamely jelentése” és a „kompozíció” fogalmak tisztázatlanok (és véleményem szerint tisztázhatatlanok). Az viszont már ide tartozik, és az ember arcára fagyasztja a mosolyt, hogy Mártonfi a genetikusan szó „jelentését” magától értetődően „a fenti módon kompozicionálisnak” minősíti, amikor éppen az a vita tárgya, hogy a genetikus használataiból következtethetünk-e a genetikusan használataira (én azt állítottam, hogy nem). A rekurzivitás és a körkörösség különbsége, amellyel Attila nem látszik tisztában lenni, végképp nem tartozik ehhez a témához.

„Jelentések”

Mit jelent az, hogy a genetikus szónak a ’származással, fejlődéssel kapcsolatos’ jelentése a „hagyományos”? A Történeti Korpuszban azt találtam, hogy az 1970-es évekig fordul elő ilyen használata a genetikusan szónak, a másik használata (’biológiailag öröklődő módon’) az 1980-as évektől kizárólagos. Egy szóval se mondtam, hogy én összekeverem a gyakoriságot a szótárak sorrendezésével, sőt, egyáltalán semmit se mondtam arról, hogy mi szerint rakják sorrendbe a szótárak a különböző használatok jellemzését. Számomra ez az egyetlen lényeges tény, egy mai szöveget (még ha idősebb ember írta is) a mai szóhasználat alapján szoktunk értelmezni.

Mártonfi hosszadalmas fejtegetése semmiben sem mond ellent ennek, sőt, maga is elismeri, hogy a ’a gének által meghatározott módon’ a leggyakoribb olvasat (ez volt az én érvelésem lényege). Érdekes módszertani furcsaság (hogy finom legyek), hogy az adatokat az első előfordulásuk szerint közli, pedig a mai nyelv szempontjából inkább az utolsó előfordulás számítana. Azt persze így is mutatják ezek az adatok, hogy a ’biológiailag öröklődő módon’ használat később alakult ki, mint a többi (1965-ös az első adat). De ez csak anekdotikus érdekesség a témánk szempontjából.

Módszertanilag szintén érdekes, hogy minek az alapján sorolja be a szerző a különböző használatok alá a különböző előfordulásokat. Például nézzük azt a szövegrészt, amelyben a következő tagmondat szerepel: „a családok genetikusan nem akarnak dolgozni” – nos, ez miért ’eredendően, származása miatt’ Mártonfi szerint? Mi a különbség e között, és a ’biológiailag öröklődő módon’ között?

Mártonfi „slusszpoénja” valóban perdöntő lehetne, ha Kertész Ákos eredeti szándékait kutatnánk. Lehet, hogy Kertész genetikus-t szokott mondani generikus helyett (a latin genus ’fajta’ szóból képzett szó, az r jelenlétét az indokolja, hogy a genus függő töve gener-) – ezt a szót valóban ’egy egész kategóriára általánosan érvényes módon’ értelemben szokás használni. (Mártonfi a genetikus ilyen használatára mindössze 3 adatot talált!) Csakhogy én éppen azt fejtettem ki, hogy Kertész Ákos eredeti szándéka vajmi kevés jelentőséggel bír ahhoz képest, hogy a megfogalmazásával milyen üzenetet juttatott el azokhoz, akik nem az ő szóhasználatát követik.