@pocak: Beregszászon figyeltem meg (már jó rég, még a Szovjetunióban), hogy azt mondják, "oroszot".

@Fejes László (nyest.hu): ja, de én azt, hogy "rozsot" még sose hallottam, úgyhogy ez fel sem merült bennem. :)

a tényéros (tányéras) linket köszi, rémlett, hogy írtatok már róla, de odáig nem jutottam, hogy rákeressek.

@Krizsa: jajj, ne fárasszál már. Magasabb a hangzása... persze, csak vigyázz, nehogy a párnára folyjon a nyálad, miközben ilyen szépeket álmodsz. A sztenderd köznyelvi magyar az íratot-ot is rövid i-vel ejti. A degenerációt te látod bele. Elárulom, hogy az íráskép mindegy, mert a beszélt nyelv nem az íráskép felolvasása, hanem az írott nyelv a szóbeli nyelv leirata. Amit kimondunk, azt írjuk le, és nem azt mondjuk ki, ami le van írva. Régen, mikor még sok volt az írástudatlan, ők is beszélték, tudták a nyelvet, pedig azt sem tudták, hogy hogyan írják, vagy hogy adott esetben azonos hangalakú szavakat többféleképpen is írnak. Az írásképhez ragaszkodás egy torz, álműveltkedő, akadémiai szemlélet.

Há ez de hülyeség má, mindenki tudja hogy a rizsa az nem szibilánsra végződik hanem magánhangzóra!

@El Vaquero: 1. Ha ugyanazt ejtjük, akkor a szó "degenerált" (többértelmű). Ha elszaporodnak a degeneráltak, akkor... mesebeszéd, hogy a mondatból megértjük, mert a mondat 1-3 szavas is lehet. Tehát az épeszű magyar agy sok mindent megtesz azellen, hogy ne szaporodjanak el. A magyar (a szláv-magyar protonyelv) ugyanis nagyon ősi nyelv, amiből csak a szláv csomag változott azóta sokat, a magyar nyelv sokkal kevesebbet.

A fojt nem folyt, mert NEM azonos a hangzása. Budapesten sem azonos. Az Ly környezetében mindig magasabb a hangzás.

Az írat nem irat, mert a hosszú í nagyon más.

Az a tény, hogy különböző értelmű szavaknak is lehet azonos alakjuk (pontosabban kiejtésük) már eleve gyanús arra, hogy hasonló értelmű szavakról van szó.

A gyöknyelvész még KÜLÖNBÖZŐ nyelvek esetén is 90%-os biztonsággal mutatja ki, hogy az azonos kiejtésű szavak rokonértelműek. Hogyan mutatja ki? A közös mássalhangzó váz (a legstabilabb hangváltozásokat mindig megengedve) már 50-60%-os rokonságot jelent. Ha a másik nyelv is gyöknyelv (értsd: flektált gyökszavaik és azoknak nagy szóbokraik vannak), akkor a szavak rokonsága 90%-ra ugrik fel.

Mik az ismert, ma is élő gyöknyelvek?

Finn, magyar, héber, arab, néhány észak-afrikai nyelv, a szanszkrit és dravida nyelvcsoport. A szláv nyelvek ma már nem gyöknyelvek ugyan, de a gyökvázak és a flektált gyökszavak ma is kimutathatók bennük (habár ez nem könnyű feladat).

Monogrammot? Szerintem monogramot!

@Krizsa: miért, ki mondja, hogy különböző szavakat nem lehet azonosan ejteni? Rozst-rost, írat-irat, fojt-folyt? A mondat értelméből úgyis kiderül.

@tenegri: Wikiszótár (nem érdekes, hogy miben van igaza, előfordul, hogy igaza van): Eredet [rizs < germán: ris, reis (rizs) < görög: oriza (rizs) < dravida: arisi (gabona)]

Na, akkor a héber órez = rizs, arizá = csomagolás. Minden aprószemű gabona csak csomagolt lehet, a rizst még messziról is hozták, tehát 95%, hogy a csomagolás a szó eredeti értelme.

Mi volt előbb, a görög, vagy a héber? Az utóbbi.

A rizs a magyarban még szerintem is jövevényszó (a németben is).

I hang van benne. A rozsban meg O. A ragok kötőhangjának megválasztását (vagy elhagyását) az agyunk is befolyásolhatja: az I-hez jobban illik a gyors kiejtés. S nem is Zs-t, hanem S-et ejtünk a 'rizst" szóban. De a "rozst" már azért is kevésbé jó, mert 'rost"-nak ejtenénk, s annak más jelentése van.

@Krizsa: Már csak ez nem világos, hogy a rizs mitől gyors és hirtelen, a rozs meg mitől állandó és tartozkodó... Biztos már a magyar ősemberek is _gyors_rizs(e)t főztek műanyagzacsiban és ha megéheztek elég volt _hirtelen_ leugrani érte a szupermarketbe :) Gyorsrozs(o)t meg nem lehetett kapni, így annak a fogyasztásától _tartózkodtak_ és _állandóan_ hiányérzetük volt.

Gyöknyelvészet, 88. old.

Magánhangzók hanholják be a gyökvázak jelentését:

A-Á: befejezett dolog / cselekvés

E-É: adott dolog, ami van, főnév

I-Í: most történik, már éppen nincs

O-Ó, Ö-Ő: védelem, folyamatos cselekvés

U-Ú, Ü-Ű: állandósult állapot, elpusztult

A magánhangzók differenciálják a gyökváz értelmét.

A láncragozó nyelvek egy mássalhangzós képző / ragjainak magánhangzói ált. a gyökszó értelmét hangsúlyozzák - ez a magánhangzó harmónia egyik "értelme" (magyarázata).

A WR váz közös értelme: harc, védekezés. A magyarban nem jelöljük a W-t, de a legtöbb V-vel kezdődő szavunk valójában W-t tartalmaz: var-as / vár-ak, vár-as és vár-os / ver-es, ver-és / vér-es / vir-ág, vir-ul / vör-ös.

@pocak:

„ a "rizs" nyitótő, aki nem, annál meg nem”

Ennyire nem egyszerű a helyzet, mert rozs vs. rozsot, nem rozsat...

„Hasonlóan remek dolog a "tányért" vs. "tányérat", azon már hallottam embereket rendesen összeveszni.”

www.nyest.hu/hirek/tanyerat-egy-jegkrem-a-tet

@Krizsa: hüpp, ezt jól megkaptam. Pedig csak kellett egy gut, besser, Gösser típusú hármas.

@szigetva: nem értesz a gyöknyelvészethez. Ha olvastad volna Krizsa 1038 oldalas művét, akkor tudnád, hogy vannak benne magánhangzógyökök is. Csak a hagyományos nyelvészekkel karöltve összefogtatok szegény ellen, és kiközösítettétek, nem méltatjátok a munkáját. Azért tudod ám...

@Krizsa: Eddig mintha az lett volna, hogy a magánhangzók egyáltalán nem számítanak. Most mégis?

@LvT: Igen! Rizst, de rozsot. Miért? Mert az 'i' gyorsaságot (időt, hirtelenséget) kódol az agyunkban,, az 'o' viszont tartózkodást, állandóságot. Nemcsak ebben a két szóban, hanem kozmopolita módon, tehát általában, minden nyelvben.

@El Vaquero: Mivel Te nem a saját neveden szerepelsz, mint én, amit csinálsz, az neveletlenség.

Elfogadom természtesen, hogy a helyes "rizst", de én akkor is azt mondom "add ide azt azt a zacskó rizset", nem a rizst teszem a levesbe, hanem a rizset. A mássalhangzó torlódást, ha lehet én egyénileg, privát beszélgetéseimben, ha jól hangzik, feloldom. (De csak a -zs szibiláns esetében rúgok ki a hámból)