Február második napján sok állatkertben izgatottan lesik, kibújik-e a medve a barlangjából. Ám ez a dátum nem csak arról nevezetes, hogy ekkor Európa legnagyobb szárazföldi emlőse megjósolhatja, hogy meddig tart még a tél. Ugyanez a nap fontos egyházi ünnep: Gyertyaszentelő Boldogasszony napja, mely egyben Jézus bemutatásának és Szűz Mária megtisztulásának is az évfordulója. Utánajártunk annak, hogy miért kapcsolódik ennyi ünnep ehhez a naphoz, és mi köze mindehhez a medvéknek.

Gyertyaszentelő Boldogasszony – egy mexikói oltáron
(Forrás: Wikimedia Commons / Claire and Richard Stracke / CC BY-SA 3.0)

Ezen a napon a keresztény egyházak jó részében annak az évfordulóját ünneplik, amikor Mária és József – a zsidó előírásoknak megfelelően – elvitte a jeruzsálemi templomba bemutatni az elsőszülött fiút, Jézust (Luk. 2.22–39.). Az akkori törvények szerint a fiúkat negyven, a lányokat hetven napos korukban kellett a zsinagógában bemutatni. Emellett az elsőszülött fiút Istennek kellett ajánlani és áldozattal megváltani – Jézusért egy pár gerlicét áldoztak szülei. Így már érthető, miért nevezik ezt a napot Jézus bemutatásának.

Másrészt a napot Szűz Mária megtisztulásának is hívják, hiszen ekkor fejeződött be Jézus szülőanyja számára a gyermekágyas időszak. Ma a gyermekágyat körülbelül hat hétnek, azaz 42 napnak tekintik. Ennek leteltével léphetett be Szűz Mária – azaz másik magyar elnevezése szerint Boldogasszony – a szülés után először a templomba.

Boldogasszony

Miért nevezik Szűz Máriát Boldogasszonynak? Azt tartják, hogy a Boldogasszony elnevezést – mely feltehetőleg egy ősi asszonyistenség neve volt – Gellért püspök javaslatára a katolikus hittérítők használták Szűz Mária megnevezésére a XI. században. Azt remélték, hogy az ősvallás egyik legfontosabb szereplőjének és Szűz Máriának ilyetén összekapcsolása megkönnyíti a keresztény tanok elterjedését. Az alán egy iráni nyelvcsaládba tartozó nyelv volt. Beszélői, az alánok a mai dél-orosz sztyeppeken éltek az i. e. I. századtól kezdve. A VII–X. század között Alánia a Kazár Birodalom részét képezte. Ekkor került a magyar és az alán nép szorosabb kapcsolatba. Az alánok Kárpát-medencébe vándorolt leszármazottai a jászok. Az alán nyelv egyetlen ma élő leszármazottja az oszét. Az ismeretlen eredetű boldog szó első írásos említése idején, azaz a XII. században, azt jelentette, hogy ’szent’. Az asszony szó alán eredetű, és vélhetően a VIII. század körül került át a magyarba ’úrnő, fejedelemasszony’ jelentéssel.

A katolikus hagyományban számos, Máriához kapcsolódó ünnep neve tartalmazza a Boldogasszony nevet – például Sarlós Boldogasszony, Havas Boldogasszony, Nagyboldogasszony. Emellett az ünnepek nevében előfordul Mária megnevezéseként a Kisasszony, a Szűzanya, a Magyarok Nagyasszonya és a Mária név is. a növényvilágban is találkozunk Boldogasszonnyal: egy ritka mérsékelt övi orchideafajt is boldogasszony papucsának (Cypripedium calceolus) neveznek.

Boldogasszony papucsa
(Forrás: Wikimedia Commons / Johan Neegers )

Gyertyafény

Most lássuk, mi köze a gyertyáknak ehhez a naphoz. A Bibliában Lukács evangéliuma beszéli el a nagy eseményt, amikor Jézust szülei először vitték el a zsinagógába. Ekkor egy Simeon nevű ember a gyermeket a karjába vette és így szólt:

„Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,

A melyet készítettél minden népnek szeme láttára;

Világosságul a pogányoknak megvilágosítására,

és a te népednek, az Izraelnek dicsőségére.”

Luk. 2. 30–32. (Károli Gáspár fordítása)

Jézus személye így már igen korán összekapcsolódott a fénnyel, melyet az istentiszteleteken a gyertyák szimbolizálnak. Jeruzsálemben körülbelül a IV. századtól kezdve ünnepelték Jézus bemutatásának a napját. A Római Birodalomban csak a VII. századtól terjedt el a szokás, hogy ezen a napon a szent helyek körül gyertyás-fáklyás körmeneteket tartottak. Európában körülbelül a XII. század óta ezen napon megszentelik a templomba vitt gyertyákat. Innen ered a gyertyaszentelő vagy Gyertyaszentelő Boldogasszony napja elnevezés. Az elnevezés az 1400-as évek végén jelent meg először az írásos forrásokban: Gertya Zentele Bodog Azzon napja formában.

A szentelt gyertya Jézus Krisztus jelképe, és így számos védőfunkciót tulajdonítottak neki. A még meg nem keresztelt újszülöttek – azaz a pogánykák – mellett szentelt gyertyát égettek az ártó szellemek távoltartására. Szentelt gyertyát tettek a haldokló kezébe is. Vihar, mennydörgés, jégeső esetén is meggyújtották a február 2-án megszentelt gyertyákat. Ez tükröződik például az ünnep cseh elnevezésében. A hromnice [hromnyice] 'gyertyaszentelő' szó töve a hrom 'mennydörgés' szó.

Gyertyafényes temetés – ortodox keresztény szertartás
(Forrás: Wikimedia Commons / Иерей Максим Массалитин / CC BY-SA 2.0)

Maga a gyertya szó ótörök eredetű. Eleinte valószínűleg apró faágat, faszilánkot jelentett, amivel világítottak. A gyertya a szóból alakult ki a gyertyán (Carpinus) fa neve is. Az elnevezés alapja vagy a sima törzsű, nyúlánk fa és a gyertya alaki hasonlósága volt, vagy pedig az, hogy a gyertyánfa gallyait, szilánkjait világítóeszközként használták. A világításra használt, legalább 40–60 cm hosszú vékony faszilánkot többek között fokla, foklacsontika néven ismerik. A fokla szó – akár csak a széles körben használt fáklya – latin eredetű. A latin fax ’fáklya’ szó kicsinyítőképzős alakjából a facula szóból alakult ki a két magyar, világítóeszközt jelentő szó.

Hangsúlyeltolódás

Jeruzsálemben a keresztények főként Jézus bemutatását ünnepelték ezen a napon. Ekkor latin elnevezése Praesentatio Domini ’az Úr bemutatása’ volt. Később, a VII–X. századig terjedő időszakban, a Római Birodalomban Jézus és Simeon, illetve Jézus és a papság találkozására helyezték a hangsúlyt. Így neve a görög Hüpapante ’találkozás’ jelentésű szó lett. Az 1054-es egyházszakadást követően a nyugati liturgiában leginkább Mária megtisztulását helyezték az előtérbe, így az ünnep a latin Purificatio Beatae Mariae Virginis ’a boldogságos Szűz Mária megtisztulása’ nevet kapta. Az 1960-as évek óta a nyugati katolikus egyház ismét Jézus bemutatásának nevezi ezt a napot. Mindennapi használatban azonban a hívek szempontjából fontos gyertyaszentelés aktusa miatt csak gyertyaszentelőként ismert ez a nap.

Jézus bemutatása – Guido da Siena alkotása
(Forrás: Wikimedia Commons)

Az egyházi ünnepek nevében igen sokszor találunk latin eredetű szavakat, hisz a papság nyelve a latin volt. A candle ’gyertya’ szó a latin candela [kandela] ’gyertya’ szóból származik. A mass ’mise’ szó – akárcsak ennek a magyar megfelelője – szintén a latinból származik. A mise végén a pap az ite, missa est ’menjetek, el vagytok bocsátva’ mondással eresztette útjára a híveket. Ebből a latin kifejezésből vált ki az istentisztelet egészét jelentő latin missa ’mise’, melynek megfelelőjét sok, a latinnal rokoni kapcsolatban nem álló nyelvben is megtaláljuk.

A katolikus vallású országokban az ünnepnek a több neve is van. Ezek legtöbbször a fenti latin nevek tükörfordításai. Most csak a gyertya jelentésű tőből képzett elnevezéseket mutatjuk be. Az angol Candlemas [kend^ölmesz] ’gyertyaszentelő’ szó a candle ’gyertya’ és a mass ’mise’ szavak összetételeként keletkezett még az óangolban. A finn kynttilänpäivä [küntilenpejve] szó szerinti jelentése ’gyertyanap’. A candela [kandela] latin tő fedezhető fel például a gyertyaszentelő spanyol Candelas [kandelasz], francia Chandeleur [sand^ölőr] és olasz Candelora [kandelóra] nevében is.

A gyertyaszentelőnek a katolikus vallású szláv országokban is van olyan elnevezése, amely a ’gyertya’ jelentésű szóval van kapcsolatban. Ilyen például a horvát svijećnica [szvijetynica] ’gyertyaszentelő’ szó, mely kapcsolatban áll a svijeća [szvijecsa] ’gyertya’ és a svjetlost [szvjetloszt] ’fény’ szavakkal. Ezek az ószláv světъ ’fény’ szóból származnak.

A bizánci liturgiában mindvégig Krisztus és Simeon találkozását tartották az ünnep legfontosabb aspektusának. A nap elnevezése is ezt tükrözi. Az orosz szretyenyije goszpodnye, az ukrán szrityennya goszpodnye, a szerb sretenje gospodnje [szretenye goszpodnye] mind azt jelentik, hogy ’az Úr találkozása’.Az ortodox hagyományban a nap egyike a tizenkét nagy ünnepnek. Ezt azzal is kifejezik, hogy a gyertyaszentelőt megelőző egy és az azt követő hét napon böjtölnek a hívek.

És a medvék?

Vajon egy ennyire sokarcú vallási ünnephez hogy kapcsolódnak az időjós medvék? Amikor még nem létezett a meteorológia tudománya, a jeles napokhoz, vallási ünnepekhez gyakran kapcsoltak az emberek időjósló hiedelmeket. A téli időszakban elsősorban azt akarták tudni, meddig tart még a tél, meddig kell még fagyoskodni. Az erre vonatkozó jeleket már a pálfordulókor igyekeztek kifürkészni. Azonban a gyertyaszentelőre is maradt egy-két jóslás.

No, mit akartok tudni?
(Forrás: Wikimedia Commons / I Seek To Help & Repair!)

A széles körben ismert medvés hiedelem lényege az, hogy ha a medve február 2-án kijön a barlangjából és meglátja árnyékát – tehát napos idő van – akkor visszabújik, mert sokáig tart még a tél. Ha azonban havas, jeges az idő, kint marad a medve és hamarosan megérkezik a tavasz. Ezt az elképzelést többen új keletű hagyománynak tartják, és Jókai Mórnak tulajdonítják ennek megalkotását vagy legalábbis elterjesztését. Jókai Az új földesúr című, 1863-ban írott regényében valóban leírja ezt a jóslatot és így kommentálja:

Honnan vette a medve e természettudományi bölcsészeti kontemplatív irányeszméket, azt nem tudjuk megmondani, hanem hogy a magyar időjárási észleletek között az rég fel van jegyezve, az bizonyos.

Az a tény is, hogy a medvék ilyetén időjósló képességét Nagy-Britanniában és Olaszországban is ismerik, azt valószínűsíti, hogy nem Jókaihoz fűződik a hiedelem kitalálása. Természetesen könnyen elképzelhető, hogy ennek elterjesztésében a szóban forgó regény szerepet játszott.

Az Egyesült Államokban és Kanadában egészen hasonló hiedelem fűződik az erdei mormotákhoz. Az Amerikába települő németek honosították meg Pennsylvaniában a szokást, hogy február 2-án meg kell figyelni az állatok viselkedését. Az ünnep neve Groundhog Day ’erdeimormota-nap’, melyet a Groundhog Day című filmvígjátékból is megismerhetünk. Az erdei mormoták föld alatti odújukban töltik a telet – és gyertyaszentelőkor kibújva állítólag ugyanolyan következtetéseket vonnak le a kinti időjárási viszonyokból, mint az európai barnamedve.

Források

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára.

Katolikus Lexikon

Tátrai Zsuzsanna – Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások.