-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A téli napfordulót sokféleképpen ünneplik világszerte. A mordvinoknál is jóslás és termékenységvarázslás kötődik ehhez az időszakhoz. A mordvin szokásokról olvasva az embernek magának is kedve szottyan egy kis kaljadálásra.
Végre túljutottunk a téli napfordulón, egyre hosszabbá válnak a nappalok, és bár nincs hó, egyre nagyobb a fény. Az ajándékvásárlás, karácsonyfa-választás és a készülődés okozta szorongás és feszültség is feloldódik az esti ünnepi hangulatban. A kereszténység előtti kultúrákban is kötődött valamilyen fényünnep a napfordulóhoz, az emberek fellélegeztek, hogy a sötétség már nem növekszik többé. Ehhez gyakran társult valamilyen varázslás vagy jóslás is. A mordvinoknál is megtalálhatók nyomai egy ilyen pogány ünnepnek. Az elnevezése, kaljada, az orosz koljada szóból származik, és valószínűleg maga az ünnep is szláv eredetű. (Megtalálhatjuk a balti népeknél is, például a mai litvánban a karácsony elnevezése is ebből a szóból származik: Kalėdos.) Az elnevezés eredetileg a latin calendae szóból származik, amely a hónap első napjára utalt.
A mordvin kaljadahagyomány számos elemből épül fel. Az egyik legfontosabb része a regöléshez hasonlító kaljadaéneklés. Az énekesek általában gyerekek voltak, akik körbejárták a falut és a kaljadadalokért cserébe valamilyen ajándékot (elsősorban kis pirogokat) vártak. Az ünnephez tartozott tehát az is, hogy kaljadalepényt, erzául kaljada csiny szjukorot, moksául kaljada siny cjukornyát készítettek a háziasszonyok, amelybe vagy egy búzaszemet, vagy egy pénzdarabot vagy egy gyűrűt sütöttek bele. Az elrejtett tárgyakkal aztán jósoltak; attól függően, ki mit talált a lepényében, más-más sors várt rá. A gabonaszem azt jelentette, hogy a szerencsés megtaláló mezei munkát fog végezni, a pénzdarab kereskedői pályát sejtetett, a gyűrű pedig egy hamarosan eljövendő frigyre utalt.
Aki nem elégedett meg ennyi jövendőmondással, kimehetett a keresztútra jósolni. A már, legalábbis névleg, kereszténnyé lett mordvinok (férfiak és nők egyaránt) ehhez a procedúrához levették a keresztjüket, és öv nélkül, kiengedett hajjal mentek ki a mezőre. Ott arcra kellett borulni és hallgatózni, mit ígér a jövő év. Elsősorban mezőgazdasági kérdésekben várták a választ, vagyis, hogy milyen lesz a termés és hogy a jószág kellő mértékben fog-e szaporodni. Ha nyikorgást hallottak, az arra utalt, hogy a kévékkel gazdagon megrakott szekerek kereke majd csikorog a teher alatt. Ha mennydörgésszerű hang jutott a fülükbe, az rossz termést ígért. A jószág sorsát a tehenek viselkedése mutatta meg. Ha tehénbőgést hallottak, dögvész közelgett. Ha viszont a tehenek szarvának összekoccanását idéző nesz támadt, az év jónak ígérkezett. Az emberekre leselkedő járványveszélyt is előre ki lehetett tudakolni. A keresztúton hallatszó fülsüketítő ordítás semmi jót nem ígért, ellenben az énekszó a népegészségügy szempontjából biztató időszakot jósolt. A termés milyenségéről máshogy is lehetett információt szerezni. Általános módszer volt a kévék kiakasztása. Az mindig jót jelentett, ha a dér belepte a kévéket. Ha többféle gabonából is tettek ki nyalábokat, abból lett a legjobb termés, amelyik reggelre a legjobban bederesedett. A kenderhozam vizsgálatát a nők végezték el hasonló eljárás felhasználásával.
A téli szentek ünnepe december 24-étől január 6-áig tartott. Ehhez az időszakhoz számos mágikus tartalmú szokás kapcsolódott. A fent említett kaljadázás abból állt, hogy gyerekek és felnőttek egyaránt csoportosan járták a falut. (Voltak olyan települések, ahol csak gyerekek, csak lányok, vagy csak pásztorok kaljadáztak.) A csoport vezetője a házakba való belépéskor egy marék gabonát szórt a földre és a következő varázsszavakat kántálta (általában háromszor egymás után): „Tyityi-pityi, tyúkocskák, ahány magot elszórok, annyi asztag legyen a csűrben.” A kaljadadalok egyik tipikus változata a következő: Kaljada! Sacseze szjuroszj. Kaljada! Azsijaska olgozo. Kaljada! Csirjkeska kolozozo. Kaljada! Kaljadaska zernazo. Kaljada Lupuski-lapuski. Dajtye nam pirozski. (Kaljada! Nőjön a gabona. Kaljada! Legyen a szára kocsirúd hosszúságú. Kaljada! Legyen íves a kalásza. Kaljada! A magja akkora, mint a kaljadás lepény. Lupuski-lapuski. Adjanak nekünk pirogokat.) A dal érdekessége, hogy az utolsó sora oroszul van, mintha az énekesek biztosítani akarták volna, hogy üzenetük legfontosabb része anyanyelvtől függetlenül minden gazdához eljusson. Természetesen arra az esetre is felkészültek a kaljadások, ha nem kaptak semmit vagy túl keveset, illetve rossz ízű lepényt adtak nekik a gazdáék, akkor az énekesek bizony gúnydalocskával csúfolták ki a fösvény háziakat.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
De mi lett a sok lepénnyel?
A „falujárók” az egyik házat kinevezték karácsonyi háznak (moksa rostuvany kud, erza rostovany kudo), itt gyűlt össze mindenki a begyűjtött lepényekkel. Tánc és ének vette kezdetét, népi játékokkal kiegészítve. A résztvevők jelmezt is ölthettek. A dalok gyakran erotikus tartalmúak voltak. A jövendölés és a kaljadaéneklés egészen új évig tartott, és az volt a célja, hogy a parasztok kiderítsék, milyen lesz a következő év, illetve gondoskodjanak állataik termékenységéről, és áldást kérjenek a ház népére, valamint jó egészséget a hadseregbe indulóknak. A kaljadahagyomány bizonyos elemei később egybeolvadtak Jézus születésének ünnepével. (Csakúgy, mint a baszkoknál, ahol egy óriás, Olentzero, aki az ősi baszk mitológia egyik alakja, hozza Jézus születésének a hírét és nem mellesleg a karácsonyi ajándékokat is a gyerekeknek.)
Voltak olyan mordvin falvak, amelyekben a kaljadás lepénykék ló alakúak voltak, és bizonyos helyeken az ünnephez tartozott a szalmabábu-égetés.
A legrégebbi kaljadadalok valószínűleg még az oroszokkal való kapcsolatfelvétel előtti időszakból származhatnak. Ezek a disznók istenéhez, Tavunszjanyhoz szólnak. Tartalmukban megegyeznek a hosszabb kaljadaénekekkel, amelyek leginkább a magyar Hová mész, te kisnyulacska? vagy a Where have all the flowers gone? dalok felépítésének felelnek meg, mert a nagymama által főzött kásától a vízzel megöntözött földanyáig jutunk el ezekben, számos átlényegülési fázison át (pl. Nagymamamám kását főzött. Hol a kása? Megette a macska. Hol a macska? Vödörbe fulladt. Hol a vödör? Kútba esett. stb.) A kaljada típusú dalok nemcsak a téli ünnepkörhöz kapcsolódtak, tavasszal és nyáron is énekeltek ezekhez hasonló termékenységvarázsló énekeket, hogy a vetés minél jobban kisarjadjon, és hogy bőséges termést hozzanak a szántóföldek.
Békés, boldog karácsonyt minden kedves olvasónak!
(Találják a karácsonyi lepényükben vagy jobb híján a karácsonyfa alatt azt, amire vágynak.)