A nyelvi elemek teljesen szabad váltakozására szeretem a fel ~ föl példáját hozni. Abban a tévhitben éltem, hogy ez az a (két?) szó, melynek esetében senkinek eszébe sem jutna megkérdezni, hogy melyik a helyes. Ekkor azonban megérkezett Márk nevű olvasónk levele:

A föllépés vagy a fellépés a helyes? (Koncert, Előadás szinonimájaként) Esetleg mindkettő?

Melyik az elvárt, melyik a kívánt?

Melyik való wikipédia cikkbe.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Kedves Márk, csak arra tudjuk biztatni, hogy használja azt, amelyik Önnek tetszik. Ha mindkettő tetszik, akkor pedig váltogassa őket. Egyet ne tegyen: ne aggodalmaskodjon emiatt. Teljesen felesleges.

Márk kérdése persze nem teljesen alaptalan. Ahol ingadozás van, ott előbb-utóbb mindenképpen fellép az igény, hogy a két alakváltozat között valamilyen különbség legyen. Vagy jelentésbeli, vagy stílusbeli, regiszterbeli. Az előbbire példa, hogy míg a felett és a fölött ugyanazt jelenti, a felé és a fölé már mást; a felől mellett pedig nincs *fölől – legalábbis a sztenderdben. A stílusbeli különbségre pedig jó példa a sör és a ser viszonya.

Sörfölkelés?
(Forrás: Wikimedia Commons)

Nekem is meg kell vallanom, hogy valójában számomra sem mindig egyenrangú a fel és a föl. Például meglepődtem, amikor az iskolai történelemkönyvben fölkelésről olvastam. A fölkelés számomra ugyanis az, amikor reggel kimászunk az ágyból – a felkelésnek viszont e mellett van ’lázadás’ jelentése is. Úgy látszik, a tankönyv szerzői ezt vagy másként érzik, vagy vakon követnek egy nyelvművelői tanácsot.

A nyelvművelők egy része ugyanis azt javasolja, hogy – legalábbis e-ket tartalmazó igék mellett – részesítsük előnyben a föl változatot. Ezt azzal indokolják, hogy a sok e csúnya, monotonná teszi a nyelvet. Persze ez a kijelentés a magyar nyelvvel kapcsolatban eléggé meglepő, hiszen a magyar kifejezetten szeret monoton, sokszor csak ugyanazt a magánhangzót használó szavakat építeni: kellemetlenkedhetnek, alkalmatlanabbakat. Az érvelés alapján arra kell gondolnunk, hogy a nyelvművelők alapjában véve csúnyának tartják a magyar nyelvet – talán ezért is érzik annyira fontosnak, hogy állandóan a csinosítgatásával foglalkozzanak. Márk kérdése szempontjából azonban elengedhetetlen (!) kiemelnünk, hogy a nyelvművelők sem állítják, hogy a fel használata – mondjuk akár a feltekeredhettek alakban – helytelen volna.

Vannak azonban más vélemények is. Személyesen találkoztam már olyan érveléssel is, hogy a föl mindenképpen tájnyelvi ízű forma – az illető azt vallotta, hogy szerkesztőként a fölt mindig kötelességének érzi felre cserélni. A magam részéről a fölkelést is meg szoktam hagyni, ha a szerző úgy írja.

Végezetül még egyszer azt tanácsoljuk Márknak, hogy írja úgy, ahogy neki tetszik – de készüljön fel rá, hogy bármikor jöhet valaki, akinek másképp fog tetszeni. Egy dolog a fontos: hogy ha másnak másképp jó, ne kössön bele.