Nem ismerte a Magyar Nyelvstratégiai Intézet azt a nagy botrányt kiváltó„szótárat”, amit az Emberi Erőforrások Minisztériuma adott ki munkatársai számára – tájékoztatta lapunkat az intézet vezetője.

A szójegyzék – amelyről Kósa András, a vs.hu újságírója tudósított először – olyan kifejezéseket sorol fel, amelyek „nem használhatók az egymás közötti, illetve a kedvezményezettekkel folytatott kommunikációban”.

Óisi Kuranoszuke Josio harakirije
(Forrás: A Hjógói Történettudományi Múzeum gyűjteményéből)

A minisztériumi és háttérintézményi dolgozók számára előállított dokumentumban több magától értetődő szóhasználati útmutatást is találni – így bizonyára mindenki egyetért azzal, hogy egy minisztériumi dolgozótól elvárható, hogy tudja, a jelnyelvi tolmács nem süketnéma tolmács, az egyedülálló nő az ügyintézésben soha nem szingli, a siketek pedig soha, soha – de még az utcai szóhasználatban sem! – süketek.

A felsorolt kifejezések jelentős része azonban enyhén szólva is véleményes, mi több, vitatható. A szójegyzék nagy része olyan, mintha egy kommunikációs cég állította volna össze egy választási kampány résztvevői – kommunikációs szakemberek, képviselőjelöltek – számára. Semmi sem indokolja ugyanis, hogy egy ügyintéző kerülje például a nyugdíjemelés szót és helyette csak a nyugdíjak reálértékének megőrzése kifejezést használja a hivatali munkája során, már csak azért sem, mert a két kifejezés egyáltalán nem csereszabatos. Egyértelmű, hogy a szótárféle szerkesztői a politikai kommunikációban kívánják kerülni a nyugdíjemelés szót és helyette inkább a nyugdíjak reálértékének megőrzését emelnék ki, de az azért meglehetősen ritka, hogy egy hivatali ügyintéző, egy háttérintézményi ügyfélszolgálati munkatárs sajtótájékoztatót tartana – őt nyilván továbbra is a nyugdíjemelésről fogják faggatni az ügyfelek. A vitatható kifejezések sorát nagyon hosszan lehetne folytatni, de ezt már sokan megtették előttünk.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Minket elsősorban az érdekelt, hogy a tavaly áprilisban alapított, évi százmillió forintból fenntartott Magyar Nyelvstratégiai Intézetnek (MANYSI) vajon volt-e köze a sokat vitatott „szótárhoz”. Az Intézet vezetője, dr. Bencze Lóránt rövid válaszában arról tájékoztatott bennünket, hogy sem az intézet munkatársai, sem pedig ő maga nem ismerték a vitatott dokumentumot.

Ez pedig nem csak azért furcsa, mert a MANYSI alapításának egyik – némiképp tán elvont – indoka volt, hogy az állam és az állampolgár közötti kommunikáció gördülékenyebb legyen, hogy „jobban megértsük egymást”. Azért is meglepő, mert egyértelmű, hogy a miniszterelnök által a miniszterelnökséget irányító államtitkár miniszter révén irányított új intézetet senki sem értesítette arról, hogy a miniszterelnök egyik minisztere által irányított csúcsminisztérium ilyen látványos nyelvi–terminológiai harakirire készül. 

Lehet, hogy bizonyos dolgokat mégis jobb, ha szakemberek irányítanak?