@szigetva: jó, de amit gondolsz, az csak nem megváltoztathatatlan. Én is gondolok sokmindenről sokmindent, ami idővel változik vagy pontosabb lesz. Ezek a dolgok nem szentírások, hogy Gipsz Jakab publikálja, és onnan bemondásra el kell fogadni, és eldöntött tény lesz belőle. Jó, mondjuk azt tudom, hogy te nem fonetikában, hanem fonológiában utazol, de gondoltam ezek neked is érdekesek lesznek a nyári uborkaszezonban.

@El Vaquero: Egyrészt nyáron van jobb dolgom is, másrészt már több cikkben és kommentben leírtam, amit erről gondolok.

IPA-t használva a megfelelő jelölés: [tʰhaɘm] vagy még inkább [tʰaʰaɘm] a mainstream hangtan által használ [tʰaɪm] vagy a Canepari által használt [thaˑɘm] helyett. Fonémikusan pedig a legjobb a /thaɪm/.

Látom Pedro erre nem tudott gombot varni, majd inkább felteszem én is valami ingyenes tárhelyre egy lo87 0ldalas gyöXXXótár formájában, hogy jól leleplezhessem az indoosztrák nyelvészek gonosz és rituális mesterkedéseit.

Az angol és német hehezetet érintően pedig az lenne a helyes jelölés, ha a h-mellékjelet majd utána a [h]-t is kitesszük. Ugyanis a hangszalagok a h-s suttogóállást már a zár létrejötte előtt felveszik, ennek jelzésére kell a mellékjel. A zár felengedése után pedig egy h-hang ejtődik, de persze hasonul az utána lévő hanghoz, így az utána álló hang suttogott változata lesz belőle. Így még pontosabb lenne, ha mind a zár(-rés)hanghoz, majd az utána álló hanghoz h-s mellékjelet használnának, és csak ezután jönne az előző hang h nélküli változata narrow transcriptionöknél. Csak körbeírni tudom, Androidon nincs IPA.

Lenne még egy valami. Az open szót már nem egyszer hallottam angol anyanyelvűektől teljes értékű magánhangzóval. Az első néhánynál arra gondoltam, hogy brit hülye szórakozik, de hallottam amerikaitól is, aki a második szótagra egy pin-pen mergert is ráküldött, így ohpihn-szerűen ejtette. Tényleg lenne ilyen teljes értékű második szótagos ejtésvariáció? A szótárak egyike sem hozza.

@szigetva: igen, a hagyománnyal nem foglalkozok, csak ócska kifogások gyártására jó. A hagyomány azért van, hogy legyen mit megváltoztatni. A flapnek nem sok köze van az r-hez, nem csak hogy hagyományosan nem azzal ejtik a tapet, hanem meg sem próbálkoznak ilyen helyettesítéssel, még nyelvtanulás során sem. Ez a K-akárki meg igenis noname ember, lusta voltam venni a fáradságot, hogy kimásoljam a teljes nevét, bár ha ismertebb is lenne, az sem lenne érv az igaza mellett.

@nbsp;

Most, hogy a hüvelygombát kitárgyaltuk, megemlékeznék még két régebbi témáról, amin régebbi cikkek kommentjeiben vitatkoztunk. Az egyik a magánhangzók képzési helye. Végül lehet Krizsa is talál szeget a torokmagánhangzóival, mert azt figyeltem meg, hogy a magánhangzók a garatüregben ejtődnek, az ajkak és a nyelv állása csak járulékos, utóbbiak csak lekövetik a garat mozgását. Kísérlettel könnyen bebizonyítható, ha kiválasztott magánhangzók nagyon hosszú, folyamatos ejtése közben kézzel más ajakállást erőltetünk, vagy módosítjuk az ajaknyílás formáját, vagy a nyelvünket másképp állítjuk be, attól a magánhangzó meg ugyanaz a magánhangzó és felismerhető marad. Egy másik kísérlet lehet az, hogy mozdulatlan nyelvvel ejtünk kettőshangzókat, igaz csak olyan tudja ezt elvégezni, aki tud kettőshangzót ejteni. Ezt támasztja alá az is, hogy a nyelvmagasság (pontosabban a nyelv legmagasabb pontjának helyzete) nem korrelál a formánsokkal, ez már Jones röntgenfelvételei óta megzavarja a fonetikusokat, ezen a ponton még Canepari (és Idegennyelvőr) is beszopta a hagyományos szakirodalom kántált tévedéseit, és ő is az ajakálláson izmozik, a garatot meg sem említi. A garat szerepéről még egy flat vowel témában értekező amerikai weboldalon olvastam (a link sajnos a régi, windowsos telefonom böngészőjében van elmentve, megpróbálom holnapra előkeríteni), de ott még úgy szerepelt, hogy csak egyik tényező az ajak/nyelvállás mellett, közben meg a tapasztalat azt mutatja, hogy mégis kizárólagos tényező. Mondjuk ez Léndzikének rossz hír, mert ezzel az ij/aj/uw/ow-s mesterkedései durván szertefoszlanak, a magánhangzótér külön tér a garatnál, és a [j] sosem lesz [i], eleve teljesen más a képzési hely, az ij/aj/uw/ow egy magánhangzó és egy mássalhangzó szekvenciái. Érezhető, ha nagyon hosszan í-t mondunk, és ebbe néha belecsempészünk egy-egy j-t: íííííííííííííjíííííííííííjíjíjííííjíííí

A másik, a hanglejtésteszt a magyar kettőshangzókkal kapcsolatban. Ez a teszt hiába ötletes, nem megbízható, ugyanis ha az érintett megánhangzók együtt ejtődnek magasabb hangmagasságon, az nem jelenti azt, hogy kettőshangzók, csak azt, hogy hanglejtésileg alkotnak egy egységet. A köznyelvi magyarban nincsenek két különböző minőségű magánhangzó állását áthidaló (detrimbic) kettőshangzók (pl au), csak nyelvjárásokban. Vannak viszont szűk kettőshangzók (monotimbric: az ó kivételével a hosszú magánhangzók: ő, í, ű, ú, á), de ezek annyira szűkek, hogy nehéz észrevenni, hogy nem egyeshangzók. Ennél fogva a legtöbb magyar képtelen kettőshangzót ejteni, még én is állatira megkínlódtam vele, sokáig két egyeshangzó egymásutánjának ejtettem az angol kettőshangzókat, ami persze még mindig sokkal jobb, mint tényleg szűk kettőshangzót vagy egyeshangzót ejteni, pl. (eight, US ate) éit-ét, de még az éjt is jobban hangzik, mint az ét.

@El Vaquero: „Ha az r-re hasonlítana, akkor amerikaiak, kanadaiak használnák olyan nyelvek kiejtéséhez (pl. spanyol), amelyekben egyperdületű az r, de nem használják” Ez nem következik. Az angolban van nem kettőshangzó [o], a francia szavakban mégsem ezt, hanem az [ou]/[öu]-t használják. A nyelvben van szerepe a hagyománynak, de te ezt mindig figyelmen kívül hagyod.

„Ez a Kaye akárki is lehet” De azért te jóval inkább akárki vagy. Bocs.

@szigetva: nem közelítés kérdése. Ha az r-re hasonlítana, akkor amerikaiak, kanadaiak használnák olyan nyelvek kiejtéséhez (pl. spanyol), amelyekben egyperdületű az r, de nem használják, mert ők is inkább „soft d”-ként emlegetik. Az egy más kérdés, hogy mióta Lagefoged egybemosta, azóta keverik, és a flap/tap-ot összevissza használják és tévesen rokonítják. Ez a Kaye akárki is lehet évmilliók óta Kanadában él, de az is tuti, hogy a hallásával gáz van. Egész konkrétan a Motive kanadai krimisorozat első évadában egy csomószor hallani, hogy t helyett ejtett flap előtt nincs raising, illetve a YouTube-on is valami EngVid csatornanév alatt van egy angolt tanító kanadai nő, valami Ronnie, és ő is B-s (akármilyen idióta elnevezés is ez). Most nem tudok hangmintát betenni, forgalomkorlátos mobilnettel netezek. Sőt, még azt is megkockáztatom, hogy flap előtt még raisingt még soha nem hallottam, bár elképzelhető mégis, csak nem figyeltem oda.

@El Vaquero: „a flap inkább lágy, felpattanás nélküli d-hez hasonlít, mint magyaros r-hez” Egyszer már volt egy olyan vita, hogy egy hang inkább ehhez, vagy inkább ahhoz hasonlit. Ugyanazt a dolgot többfelől meg lehet közeliteni.

„a Canadian raising nem csak Kanadában jellemző, hanem az US északi területeire is” Cikk: „nem könnyű megkülönböztetni a kanadaiakat és az amerikaiakat a beszédjük alapján” Ezzel arra akartam utalni, hogy a politikai határ korántsem nyelvi a két ország közt.

„Harmadszor ez a B változatnak nevezett valami egyáltalán nem halt ki” Ezt sajnos Jonathan Kaye-jel kell megbeszélned, aki évtizedeket élt Kanadában.

Néhány észrevétel: a flap inkább lágy, felpattanás nélküli d-hez hasonlít, mint magyaros r-hez, még akkor is, ha az IPA jele a magyaros egyperdületű r jelével egyezik meg.

A másik, hogy a Canadian raising nem csak Kanadában jellemző, hanem az US északi területeire is, annak ellenére, hogy az US-ben inkább a Northern Cities Vowel Shift (NCVS) vagy a California(n) Vowel Shift (CVS) dívik. Harmadszor ez a B változatnak nevezett valami egyáltalán nem halt ki, kanadai tévében, filmekben, netes videókban általában teljesen azonosan ejtik a writer és rider szavakat, szóval az az 1972-es Gyurcsók-tanulmány kamu lesz.

Negyedszer a kanadaiakkal nem nagyon foglalkozik senki, elhógolyóznak ők szép nyugodtan a jávorszarvasok és a jegesmedvék között, és egész jól elvannak pl. nélkülem, hogy a franc esne beléjük, pedig oda nagyon kimennék torontói roma menekültnek. Még Lizy2 sem megy ki hozzájuk, befagyna a segge. Cserébe viszont úgy néz ki, hogy októberben megyek ki Ánuszglilyábaba, a brit kiscsibék nyakába vakerolni, szegények még nem tudják, hogy mi vár rájuk, bár a beléptetőtiszt még megmentheti őket az EU-s kapunál. Egy perces néma csenddel adózzunk nekik előre is, majd ha a híradásokban látni felborogatott, lángoló járműveket, meg elfajult utcai harcokat, akkor tudni lehet majd, hogy a vakerolóska szabadult ott el, mert a királynő nem hívta meg a teaszlapapartira. Igaz nem Lándn lesz az úticél, azt meghagyom az araboknak, lengyeleknek, egyéb bevándorlók lehúzására, inkább kicsit északabbra próbálkozok.