Ha ugyanazt a nyelvet két, egymástól földrajzilag távol eső közösség használja a mindennapokban, elkerülhetetlenek lesznek bizonyos különbségek és idővel két nyelvváltozat kialakulása. Gondoljunk csak az amerikai és brit angolra. A nyelvváltozatokat pedig szeretjük összehasonlítani, és gyakran esztétikai benyomásokat is megfogalmazunk („ott még olyan ízesen beszélik a magyart”), vagy látszólag tudományos ítéleteket is hozunk („az ottani nyelvváltozat archaikusabb, sok olyan szavuk van, amit mi már nem úgy mondanánk”). A következőkben a kanadai, pontosabban québeci francia nyelvváltozat segítségével megnézzük, mennyi a valóságalapja ezeknek a benyomásoknak. De hogy is kerül a francia nyelv Kanadába?

Québec Kanadán belül
(Forrás: Wikimedia Commons / Qyd)

Egy kis történelem

Kanada partjait 1534-ben érte el Jacques Cartier francia hajós, majd a 17. század folyamán fokozatosan gyarmatosították a területet. Előbb megalapították Québec (franciául [kébek] – az eredetiben az [é] rövid; a magyarban elterjedtebb a latinos [kvebek] ejtés), majd Montréal városát, a területet pedig a helyi irokéz nyelv kanata ’falu’ szava alapján Kanadának (Canada) nevezték. Az angolokkal vívott háborúk után azonban 1763-ban a franciák kénytelenek voltak lemondani az észak-amerikai területről. Az 1970-es évektől kezdve – Québec önállósodási törekvései nyomán – egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek Kanadában a kétnyelvűségre (például az élelmiszerek címkéin, vagy a köztereken), Québec hivatalos nyelve pedig 1977-től a francia. De melyik francia?

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A Québecben és a Franciaországban beszélt standard nyelvváltozatok közötti eltérések (a további példákat lásd alább) egyes elképzelések szerint abból is eredeztethetők, hogy más regionális nyelvváltozatból fejlődtek tovább, az előbbi leginkább a nyugati és közép-franciaországi dialektusokból, utóbbi pedig a párizsi nyelvjárásból. Kérdés, hogy ez valóban így történt-e. Tudható ugyanis, hogy a Kanadába érkező első francia telepesek feleséghiányban szenvedtek, így aztán XIV. Lajos francia király úgy oldotta meg az újonnan szerzett terület benépesítését, hogy főként Párizsból és a környékéről szegény és árva lányokat és fiatal nőket küldött az újvilágba a telepesek után, sőt még hozománnyal is ellátta őket, így ma a király leányaiként (les filles du Roi) emlékeznek rájuk. Ebből viszont az következik, hogy a fiatal édesanyák szintén a párizsi és Párizs környéki dialektusban beszéltek gyermekeikkel. Akárhogy is, a québeci francia biztosan több nyelvjárás keveredéséből alakult ki, de az óceánon át is hatott rá az irodalmi francia.

A francia lányok megérkezése Québecbe
(Forrás: Wikimedia Commons / Charles William Jefferys (1869–1951))

Normann hódítás és viszont

Köztudott, hogy az angol nyelv károsnak mondott hatásának ellensúlyozására előszeretettel alkotnak Franciaországban új francia szavakat, leginkább az elektronika és az informatika területén: így lesz a walkman baladeur (a se balader ’sétálni’ igéből), a számítógép ordinateur és nem computer, a winchester disque dur ’merevlemez’, a számítógépes program logiciel és még sorolhatnánk. A sors fintora egyébként, hogy az 1066-os normann hódítás után az akkori Angliában évszázadokra a francia lett a királyi udvar, az arisztokrácia és az igazságszolgáltatás nyelve, a mai angol hatásnál sokkalta nagyobb nyomot hagyva az angol nyelv szókincsén.

A franciásítás egyébként nem minden esetben járt sikerrel, a wifi, az email vagy mail/mél, chat, networking, shopping vagy week-end szavak elterjedését például nem sikerült megakadályozni. De mi a helyzet a francia nyelvű kanadai tartományban, Québecben, ahol azt gondolhatnánk, hogy a francia sokkal nagyobb angol hatásnak van kitéve? Érdekes módon, Párizzsal ellentétben Montréalban épp az előbb említett szavaknak a francia tükörfordítását használják: internet sans fil (’wifi’, szó szerint ’kábel nélküli internet’), courriel (’email’ courrier électronique ’elektromos levél’ szavak öszevonásával), clavardage (’chat’, a clavier ’billentyűzet’ és bavardage ’beszélgetés’ szavakból), réseautage (’kapcsolatépítés’, szó szerint ’hálózatozás’, a réseau ’hálózat’-ból), magasinage (’vásárlás’, a magasin ’bolt’ szóból), fin de semaine (’a hét vége’). Québecben tehát, úgy tűnik, még Franciaországnál is jobban őrzik a francia nyelvet, és még innovatívabbak a szóalkotásban.

internet sans fil
(Forrás: Wikimedia Commons / Marc Lostracco / CC BY 2.0)

Újítás, fordítás és archaizmus

A fent említett innovatív szóalkotások ellenére az angol hatást nem lehet kiküszöbölni. Ez lehet egy angol szó átvétele, vagy a tükörfodítása is: party ’buli’, toaster ’kenyeret pirítani’, good ’oké, rendben’, game ’meccs’ donner un call (’telefonálni’, szó szerint ’adni egy hívást’), le pouvoir (’elektromosság’, az angol power hatására, európai franciául egyébként ’hatalmat’ jelent), pâte à dents ’fogkrém’ (az angol toothpaste tükörfordítása, az európai megfelelője dentifrice), appel longue distance (long distance call-ból, ’távhívás’, ami a franciában appel interurbain, azaz ’városközi hívás’ lenne). Vélhetően angol hatás a tu ’te’ névmás, azaz a tegeződés sokkal kiterjedtebb használata olyan esetekben is, amikor az európai francia a vous ’ti/ön’ magázó formát használná, hiszen az angol you ’te/ti’ (bár az többes szám 2. személyű névmásra vezethető vissza), szintén nem tesz különbséget tegezés és magázás között.

A szókincsben egyébként kétségtelenül adódnak archaizmusok is, azaz olyan szavak, amelyeket Franciaországban a 17. században használtak, ám azóta elavultak. Ilyen a gazette ’újság’ (francia megfelelője a journal lenne), a char ’kocsi (autó)’ (a franciában ez eredetileg a ’szekér’, később a ’tank’ értelemben volt használatos, ’autó’ jelentésben a voiture-t használják), vagy a cavalier ’szerelmes, kérő’ (az európai franciában ennek a mai megfelelője a copain/copine vagy petit ami/petite amie ’barát/barátnő’).

cavalier ’gavallér’
(Forrás: Wikimedia Commons / Frédéric Soulacroix (1858-1933))

Ezzel szemben viszont Québecben, a női egyenjogúság nevében, sokkal szélesebb körben elterjedt a különböző foglalkozások, pozíciók nőnemű alakjának használata, mint Franciaországban, ahol a Francia Akadémia sokáig ragaszkodott a hagyományos, hímnemű megnevezésekhez, esetleg hozzájuk lehetett biggyeszteni azt, hogy femme ’nő’: un professeur femme ’tanárnő, professzor asszony’. Québecben viszont addig csak hímnemben használt foglalkozásoknak is létrehozták a nőnemű alakját: professeur/professeure ’tanár, professzor’, auteur/auteure ’szerző’, maire/mairesse ’polgármester’ stb.

Az európai franciához szokott beszélőknek nemcsak a szókincs okozhat meglepetéseket, ha Kanadába mennek, hanem a fülüket is hegyezni kell, hiszen a kiejtésben is van pár markáns különbség. Már beszámoltunk arról, hogy a franciában két [a]-szerű hang van, egy egészen hátul, illetve egy előrébb képzett. Azt is megírtuk, hogy a két hang Franciaországban mára már egybeolvadt, az eredeti hátul képzettek helyén is az előrébb képzettet ejtik. A québeci francia őrzi a két magánhangzó szembenállását, azaz másként hangzik a patte [pát] ’mancs’ és a pâte [pat] ’tészta’ (utóbbi a hátrébb képzett). Ezen kívül egy további oppozíció is fennmaradt, ami az európai franciából már kiveszett: az [e] hang rövid és hosszú változata, ami megkülönbözteti a mettre [metr] ’tenni’ szót a maître [me:tr] ’úr, gazda’ szótól. Különösen érdekes, hogy nyílt, azaz magánhangzóra végződő szótagban az a [o]-nak hangzik (Canada [kánádá] helyett [kánádo] és ça ’ez/az’ [szá] helyett [szo]). Sőt, olyan hangok is megjelentek, amelyek az európai franciában nincsenek. Ilyen a [c] és a [dz]: [i] és [ü] előtt a [t]-ből [c], a [d]-ből [dz] lesz (tu [cü] ’te’, dîner [dziné] ’vacsora, vacsorázni’).

Montréal
(Forrás: Wikimedia Commons / Alhutch / GNU-FDL 1.2)

A québeci francia egy szembetűnő sajátosságával főként kérdő mondatokban találkozhatunk. Lássuk, miről is van szó. A québeci franciában van egy, a magyar -e szócskához hasonló szócska, a -tu, amelyet a főmondati eldöntendő kérdésekben és a felkiáltó mondatokban kapcsolnak az igéhez:

Tu ne manges-tu pas? ’Te nem eszel?’

C’est-tu pas possible, ce qui arrive là! ’Ez nem lehet igaz, ami itt van!’

J’ai-tu l’air fatigué? ’Fáradtnak látszom?’

Ça va-tu? ’Hogy vagy?’

On a-tu gagné? ’Nyertünk?’

Ça vous tente-tu vraiment d’y aller? ’Tényleg el akarsz menni?’

A -tu egyébként az egyes szám 3. személyű -t igevégződésből ered, amely egy idő után lekopott, és csak olyan környezetekben őrződött meg, ahol az il személyes névmás követte az igét, azaz például kérdésekben (így megakadályozta két magánhangzó találkozását):

Il faut qu’on y aille. [ilfó koniáj] ’El kell mennünk.’

Faut-il qu’on y aille? [fótilkoniáj] ’El kell mennünk?’

A -tu korábbi európai francia változata egyébként -ti volt, melyet a 19. század folyamán fokozatosan kiszorított a mondat elejére tett est-ce que [eszkö], eldöntendő kérdéssé változtatva a kijelentő mondatot:

Est-ce qu’il faut qu’on y aille? [eszkilfó koniáj] ’El kell mennünk?’

Láthatjuk, hogy a szókincs és az egyéb jellemzők alapján nem is olyan könnyű eldöntenünk, hogy a québeci vagy az európai francia-e az archaikusabb vagy a modernebb, újítóbb. Talán ez nem is értelmes kérdés a két változat összehasonlításában. Egyszerűbb azt mondanunk, hogy mindkettő folyamatosan változik, és ebben a maga útját járja, bizonyos elemek megtartásával, vagy éppen újak bevezetésével.

Források

Le français québeçois

Filles du Roi