@mederi:

Az "éles elme" jelentése is "tiszta, világos (--->ragyogó)" gondolkodás, ami jó összpontosítási készséget (is) jelent egy gondolatmenet végigvitele során "pontról pontra", egy "él" mentén.. :)

Szerintem a kés éle "ragyogása" mentén kapcsolódik átvitt értelemben az "él" -éhez..

-Eleinte mivel a fémeket nem ismerték, az "él" főnévi alakjának csak akkor lett volna értelme, ha valamilyen nyelvjárásban "h" nélkül is ejtették a "Hél"-t. Ez igen valószínű, ha kezdetben képekben gondolkoztak, amelyeket később kivetítettek azok mozgására (pl. "kél"), vagy átvitt értelemben is felhasználták (pl. "-él"..).

-A "(h)ell-eni" a hely (hell) szavunkban és az ell-eni (szülni), amit ma csak állatokra mondunk maradt fenn a magyarban...

A "helles jány" (helyes lány) jelentése: "szép, ragyogó szépségű" lány.

-A kés ragyogása és szabályos éle, átvitt értelemben jöhetett létre, és gondolom arra utal, hogy ha napfényben "világít mint a Nap", vagyis "hellesen" (helyesen) alakították ki "(h)éleszt"-ették (hevítették, formázták és élezték), keltették "(h)éled(t)"-re (életre), akkor

"(h)él"-(j)e" (=szépsége, ragyogása) is van... :)

@Sigmoid:

Él = élet

a Lél hegyén él.

ellensége a halál hercege, Baal.

.

"...a hantiban többféle származéka is él, ezek közül talán a legérdekesebb az, amely az ’élő’ jelentésből a ’friss’-en át az ’új’-ig jutott."

jó lett volna olvasni, h ők hogyan írják, meg mi hogyan írnánk.

.

a magyarban is az él. az 'éled'-től az "éltes"-ig jutott. az 'élénk'-en át elevenen az 'elve' az élettere.

.

és az él is nem éles hanem élces is.

.

magyarnak nem kell magyarázat, megmagyarázza a

A finn / magyar / héber gyöknyelv

Természetes, hogy minden itt felemlített azonos alakú szó, eredetileg KÖZÖS értelemű ősszó volt. Tehát egyáltalán nem kellett a népeknek szomszédságban lenni ahhoz, hogy a legtávolabbi nyelvekben is hasonló maradhasson.

él, élő – finn: elo = élet, elää = él, olo = lét, ello = élőlény – héber: ole = nő(l), él = erő, Isten

él(e) – héber: áil = kos (szarv), olár = zsebkés ál = ne, nehogy! – finn: ele = te ne! (csináld)

(el)dob, dib-dáb – héber: duvdeván = cseresznye (kétszárú tiki-taki), dobéa = bőség(et dob)

dob(ol), dobog – héber: dabur = darázs, dvorá = méh, dibur = beszéd, dov = medve (morog)

(ki)nyúlik – finn: nuoli = nyíl – héber: n’ale = felülmúl

nyúl – n’ale = felemelkedik

szív(ja) – szivi = rostos, s’ivá = szívás

szív – héber: szivuv = körforgás, suv = ismét

magyar FX és FJ: fő, fej – finn PX gyök: pá = fej – héber PX gyök: pe = száj

magyar FJ: fej (szopik) – héber PJ gyök: píja = szopóka

fél – finn PL pelätä = fél, pelokas = félős – héber PL: polet = menekül (közmondás: aki fél, az ½ ember)

magyar FL gyök ½ – finn: puoli = ½, héber: pela = darab

fog – finn PK gyök: píkki = tövis, fog (eszközön)

magyar FG (meg)fog – héber PG: pogéa = megtámad (finn típusú igealak!) péga = baj, szerencsétlenség.

****

A finn szókezdő P hang MINDIG a héberrel egyezik és csak a magyarban változik (részben) F-re:-))).

>> bár biztos akadnának kommentelőink, akik képesek lennének valamilyen nyilvánvaló összefüggést felfedezni – mondjuk azt, hogy az a kés, amelyik már tompa („nincs éle”, „nem éles”), az halott késnek tekinthető: „már nem él” <<

Lol. :D

Na de szerintem lebecsülitek Krizsát és körét. Nyilvánvaló, hogy az "él" ige egyenesen a héber "él", azaz úr szóval rokon, hisz azt is mondják, hogy "az ÉLŐ Isten", ééérted!

És ha már az Isten előkerült, hát a kés éle egyenes... és ugye az egyenes az a végtelen, és mi végtelen még, hát nem az élő Isten?