@Kala Pattar: Szívesen szavaznék, Önre, ha alkalmam lenne erre, amikor a Magyar Köztárság (és nem csak úgy mezítlábasan - a koronára és a királyságra sunyin sandítva - Magyarország) államelnöki posztjának betöltéséről lenne szó.

Ami meg a politikusokkal való példálózás nyomán kötelezően vállalandó bonyodalmakkal kapcsolatos megjegyzését illeti, az nem sértően sommás, sokkal inkább briliánsan találó.

Nana, ha valóban csupán az olvasás- és írászavarról -- a vázolt tematika szerint, amivel természetesen eszemben sincs vitatkozni, hiszen teljesen természetesnek veszem azt a liberális gyakorlatot, amely szerint mindenféle kirekesztés káros, rossz, felháborító, s nem csupán betartatlan törvényekkel üldözendő -- kívánna szólni a bejegyzés, akkor elnökünket -- ha van köze a témához, ha nincs -- nem kellett volna belekeverni.

Azért mondom ezt, mert egy minimális politikai helyzetismeret birtokában szinte bárki pontosan tudhatja az ő szerepét, ami -- muszáj leszek minősíteni -- olyan messze van a kívánatos és törvényben előírttól, mint én a holdra szállástól. Kinek így tetszik, kinek nem, de az biztos, hogy messzemenően megosztja, nem pedig -- kötelessége szerint -- békíti az embereket. Ahol csak szóba kerül, mindjárt megjelenik vele az egész katyvasz.

Ezen tudás birtokában talán eleve a svéd királyt kellett volna példának hozni. És nem azért, mert bizonyára kevesebb -- vélem, hogy semennyi -- indulatot keltene, csupán azért, mert hosszas keresgéléssel sem találhatnánk a múltjában és a jelenében foltokat, politika tántorgást, botladozást, függetlenségi aukciókat.

Az viszont bizonyos, Schmitt nélkül aligha alakul ki ilyen kardozás.

XVI. Károly Gusztávra kicsit kevesebben kattintanának, ami esetemben -- elnökünk okán keveredtem ide és regisztráltam -- ki

tudja meddig odázta volna még megismerkedésemet ragyogó fórumukkal.

Tudom egészen röviden is: élő, hazai politikust -- tartozzon akárhova -- csak akkor hozzunk példának, ha vállaljuk az ezzel járó bonyodalmakat. Remélem, nem voltam sértően sommás.

A sok beszédhibás politikus között fel sem tűnik néhány írni-olvasni nem tudó. Főleg a dadogó, hebegő-habogó miniszterelnökeink és nyelvújítókat meszégyenítő alkotásaik után („ócsítsa”, „útelágazódás”, „öregecskedő”).

Ha már politika, érdemes volna végignézni, hogy az utóbbi bő évtized politikai hányattatásai miként zilálták szét az oktatási rendszert és erősítették a jelzett defektusokat a felnövekvő nemzedékben.

@Kincse Sz. Örs: Ha jól értelmeztem az indító gondolatokat, úgy a vitának a diszgráfiáról - egészen pontosan ennek félreértelmező társadalmi megítéléséről kellene szólnia. A tekintetben biztosan nincsen vita a cikk szerzője és kettőnk között sem, hogy "rossz helyesírású embereknek is joguk van arra, hogy kivegyék részüket a közéletből, az érdekérvényesítésből". Abban viszont már Kala Pattarral kell egyetértsek, hogy annak a szerepet, amit a fenti társadalmi szereposztásban elvállalhatnak befolyásolhatják az írás/olvasás/számolás készségszintű elsajátításában elért szintek. A kitűnő pedagógus-példával egyetértve, talán még az is kimondható, hogy bizonyos képességek hiánya, adott esetben, még minden jó szándék ellenére is kizáró ok, de legalábbis súlyos akadály lehet bizonyos funkciók ellátásában

@Kala Pattar: Természetesen a legmesszebbmenőkig elviselek minden, az enyémtől eltérő véleményt - legfeljebb jelzem ellenvéleményemet. Mindezt reményeim (szándékaim) szerint korántsem bármiféle toroknak ugorva.

Egyébként, emlékezetem és az általam fentebb írtak szerint, a cikk szakmai részével teljesen egyetértettem. Inkább megírásának indítékával és tendenciózusnak érzett hivatkozásaival kapcsolatosan voltak rossz érzéseim - nyilván ez volt a ősbűn, ami aztán némileg nagyképűen kioktató leintésemhez vezetett.

Ami pedig a téma szabta kerékvágásban maradást illeti: érzésem szerint az eddig hozzászólók kivétel nélkül eléggé ékes bizonyítékát adtk annak, hogy ez - ha már ilyen sikamlós témát sikerült választani - gyakorlatilag kivitelezhetetlen.

Amiért - illő és ésszerű mértékig persze - mindenki bocsánatát kérem.

@Kala Pattar: teljesen egyetértek Lacival. Annyit tennék még hozzá, hogy a svéd király is diszlexiás, mégis elismerten magas színvonalon látja el feladatát.

De, ahogy az előbb is írtam, a polémiának a diszlexiáról kellene szólnia, illetve - tágabban értelmezve a problémát - arról, hogy rossz helyesírású embereknek is joguk van arra, hogy kivegyék részüket a közéletből, az érdekérvényesítésből, stb. Jelenleg ugyanis feleslegesen, értelmetlenül és igazságtalanul stigmatizálja őket a szélesebb közvélemény...

@Kala Pattar: Szabolcs éppen nincs itt, nem tudom, mit válaszolna, de addig a magam nevében:

Egy tanyasi tanítónőnek -- többek között -- az a feladata, hogy megtanítsa a helyesírást. Egy diszgráfiás erre természetesen alkalmatlan.

Egy köztársasági elnöknek nem feladata sem a helyesírás tanítása, sem szövegek létrehozása (ezt általában az apparátusa végzi). Ha mégis ír valamit, van, aki ellenőrizze. Valójában tehát mindegy, hogy jó helyesíró-e.

@Kincse Sz. Örs: Azt azért szeretném megtudni, hogy akkor milyen szakmákban, területeken lehet a rossz helyesírásból messzemenő következtetéseket levonni? Gondolom, tanítónak például -- és nem hátrányos megkülönböztetés okán -- alkalmatlan lenne, aki egy tőmondatban is képes kettőt véteni. S.P. a jelenleg hatályos alkotmány szerint a Magyar Köztársaság közjogi megtestesítője. Mint első emberre nem ró-e kicsit nagyobb felelősséget mindez, mint egy huszonkét éves tanyasi -- szándékosan tolom jó messzire szegény szolgálati helyét -- tanítónőre a sajátja? Hiszen ő azért mégsem testesít semmit, országos és esetleg nemzetközi példát sem ad. (Csak helyit, annál fontosabbat.)

De mert ezzel már megint a közélet zavaros mocsarába tévednénk, bevonom evezőimet egy időre.

@renonc: Gyanítom, hogy a cikk szerzője hasonló feltételezésekkel él Önt illetően -- a hely szelleme tenné? eddigi internetes hozzászólásaimban rendre tegeződtem és nem pongyolaság okán --, ahogyan ennek hangot is adott. Ha valóban az mozgatná, amit elgondol -- szimpátia, szerecsenmosdatás etc. --, akkor sem a torkának illik ugrani, a vélemény ugyanis, minden törvényhozói ügyeskedés ellenére, szabad. Hogy az is maradjon, azért mindenki maga (is) felelős, leginkább azzal, hogy elviseli az elveivel ellentétes -- különösen, ha ez az ellentét csak feltételezett --, de minden másban szabatos vélekedéseket.

A helyi moderálási alapelveket nem ismerem, de bizonyára megegyezik más oldalak gyakorlatával. Nincs olyan fórum, ahol jókedvűen támogatnák a tárgytól való bármennyire is érdekes elkalandozásokat. Jelen esetben a szerző biztosan számolt azzal, hogy ebben a politikailag szétgányolt időszakban (húsz-huszonegy évnek számolom) a felhozott téma nem marad pusztán lingvisztikai térben, ám hogy nem kíván erről vitát nyitni, azért nem hibáztatom.

A csokigyár weboldalán például méltán kevés tere marad a madárodúgép-gyártóknak, pedig önmagában mindkettő szép nemes ipar. (Az utóbbi, igaz, kicsit feledésbe merült.)

Politizálni pedig annyi hely szuperál a világhálón, hogy nézni is tereh...

@Kala Pattar: @renonc:

Kérem, a cikk értékelése során legyenek kedvesek annak lényegi elemét is figyelembe venni: a diszlexiás, diszgráfiás embert ma csúnyán diszkriminálja a társadalom, és ez nem jó. Tessék megfigyelni a cikkünk által hozott másik példát, a Tékozló Homárt.

Schmitt Pál számára e cikk nem felmentésül, mentegetésül szolgál (hiszen szerintünk nem lehet a rossz helyesírásból messzemenő következtetéseket levonni pl. elnöki alkalmasság tekintetében --- azt más szempontokból kellene értékelni), hanem sokkal inkább programot ajánl. A cikk üzenete tehát több "politikai szerecsenmosdatásnál", és jó lenne ezt is felismerni. Ha ebben nem voltunk sikeresek, akkor kénytelen lennék fiaskóként megítélni a kísérletet.

A cikk szerkesztőségi álláspontot közöl, ezért jegyezzük nyest.hu néven. Míg a szöveg nagyobb részét egy szerzőnk írta, legalább hárman határoztuk meg, hogyan, s mit mondjunk.

Üdvözlettel:

Kincse Szabolcs

@Kala Pattar: Mérséklő hangvételét elfogadom. Sajnos a cikket újraolvasva azt kell mondjam, a tekintetben eltérő állásponton vagyunk, hogy a szerző - talán szimpátiái okán - egy kétségtelenül méltánylandó szempont alapján keres (és vél találni) mentséget a számos más tekintetben nehezen elfogadható államfői személyiség számára. Én viszont ezt éreztem "brutálisan politikai természetű" momentumnak. Ezért csak abban értek vele teljes mértékben, hogy magam sem vagyok hajlandó az államelnök jellemhibái közt nyilvántartani alapszinten is minősíthetetlennek tekinthető helyesírását. E mögött a cikkíró fogyatékosságot, diszgráfiát sejt (és nem bizonyít), jómagam gyakorlatlanságot és műveletlenséget. Én sem bizonyítok, de hát nem én jegyeztem (politikamentes) szakcikket e tárgyban. Az esetleges bizonyítás pedig - a korábbi figyelmeztetések alapján - nyilván kimoderálódna a tiszta tudomány eme elefántcsont-tornyából...

@renonc: Nem hiszem, hogy a cikk Schmitt Pál mentegetésére született volna, egyszerűen magyarázatot -- elfogadható és vállalható magyarázatot -- keres a lassacskán legendássá váló baklövések sorozatára. És mert ez itt egy nyelvészeti szakfórum, nem óhajt politikai töltetű megállapításokat tenni, ilyesmire -- ahogy a cikk, de én magam is utaltam -- rengeteg oldalon kínálkozik mód. A dolog bája éppen az, hogy az elnök hibáit gyakorta nyilvánvalóan nem íráskészségi gondokkal hadakozók bírálják elképesztő nyelvtani ámokfutással.

Monspart Sarolta említése teljesen helyénvaló, ám elnézést kérni a nevében -- akár csak ironikus szándékkal is -- egy kicsit erős. Ha valamiben, hát a sportban mégiscsak példaképül állítható elnökünk. Még akkor is, ha érdemei vitathatóak.

A dolog további vetületei brutálisan politikai természetűek, ezért itt nem is lenne korrekt tovább vesézni őket.

[Az 'áll' után természetesen értendő egy 'ó' is korábbi hozzászólásomban. :-)]

@Kala Pattar: Remélem, nem sérti: mintha csak magam mondottam volna...

@Fejes László (nyest.hu): Nos, olvasni még valóban nem hallottuk, így ez enyém is csak egy vélekedés.

Illetve dehogynem, az újévi sétálós köszöntő mutatott néhány szép példát rá, hogy ezen a téren is problémái vannak. Ezért viszont nem vetnék rá követ, az emberek zöme padban, asztalnál ülve tanulta és még néhány, de stabil helyzetben szokta gyakorolni az olvasást. (Aki viszont kitalálta ezt a koreográfiát -- gyanítom ő maga --, talán nem mérte fel a lehetséges bökkenőket.)

Akár engedékenyebb is lehetnék, balkezességem okán elég sok kihívással szembesültem az általános iskola első néhány osztályában. (A töltőtoll kitalálóját egészen biztosan -- és persze oktondi butasággal -- a pokolba kívántam.)

Nem is kéne egyebet tennie, mint elismerni a hibáit, származzanak azok rajta kívül áll okokból -- mert eleve ostobának, részben írástudatlannak tartani felelőtlenség lenne --, s mindjárt eloszlathatná a rengeteg bírálatot, ami így nem csupán a személyét, de általa a hivatalát, a méltóságát is éri. Erre való hajlandóságot azonban sehol sem tapasztaltam, pedig biztosan a javára és az előnyére válnék. Az esendő ember szimpátiát, a csökönyös gúnyt és élcelődést arat, különösen ilyen kiemelt pozícióban. (Politikai "ingatagsága" akkor is támadhatóvá tenné, de ez már nem anyanyelvi kérdés.)

@bloggerman77: Én ugyanebben a tárgyban azt tartom különösnek, hogy a cikk szerzője a már történelmi távlatban bizonyító amerikai elnököt egybecsúsztatja az eddig csupán helyesírási minimalizmusát felmutatni képes kis magyar verzióval. Főként, mert bizonyítatlan diszgráfia-feltételezésével nem csupán fogyatékosságát legitimálja. Az ekként felmagasztosult elnök - fogyatékossága okán nyilván gyakran látogatva e honlapot - feltehetően büszkén nyugtatja ezt a megítélésem szerint túlságosan is nagyvonalú gesztust.