-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A köztársasági elnök már beiktatásakor beszélt a magyar nyelv védelmének fontosságáról. A nyelvészek már akkor felszisszentek. Sajnos úgy tűnik, a köztársasági elnök ezt nem hallotta meg.
Schmitt Pál megküldte az országgyűlésnek azt a dokumentumot, mely a készülő új alkotmányhoz kapcsolódó javaslatait tartalmazza. A 34 oldalas írásmű 17. oldalától két oldal plusz három sor terjedelemben az államfő nyelvpolitikai nézeteiről olvashatunk.
Az iratban szereplő állításokkal kapcsolatban elsőként Sándor Klára fejtette ki véleményét. A nyelvész kifejtette, hogy a dokumentum meghamisítja Brassai Sámuel állításait és a nyelvvel kapcsolatos nézeteit, illetve tudományosan tarthatatlan nézeteket foglal magában. Ilyen az a teljességgel téves felfogás, hogy a nyelv romlik, és külső, intézményes védelemre van szüksége. Sándor Klára írásából azonban az is kiderül, hogy ebben a kérdésben a felelősség nem kizárólag, sőt elsősorban nem is a köztársasági elnöké, hanem a tudományos közösségé, mely nem lép fel elég erélyesen az ilyen nézetek terjesztői ellen, illetve egyáltalán megtűri maguk között azokat, akik a nagy nyilvánosságot ilyen nézetei terjesztésével megtéveszti. A köztársasági elnök utolsó nyelvvel kapcsolatos javaslata, mely szerint kerüljön be az alkotmányba, hogy „a magyar nyelv nemzeti önazonosságunk és összetartozásunk legfőbb letéteményese”, pedig egyenesen diszkriminatív azokkal a magyar állampolgárokkal szemben, akik nem magyar anyanyelvűek. A nyelvész viszont hiányolja a köztársasági elnök javaslatai közül a kisebbségi nyelvek védelmére vonatkozó javaslatokat: ezekre valóban nagy szükség lenne.
Sándor Klára után megszólalt Zsadon Béla, aki az index.hu korrektoraként ismeretes a szélesebb nyilvánosság előtt. (Nem mellesleg korrektorblogjával ma a nyelvi ismeretterjesztés egyik élharcosa.) Zsadon elsősorban azt a tételt támadja, mely szerint ha nem igényesen és helyesen fogalmazunk (bármit is jelentsen ez), illetve nem tartjuk be a helyesírási szabályokat, az a magyar nyelv halálához vezethet. Mint rámutat, a nyelv változása természetes és szükségszerű folyamat, és ahogy a korábbi változások sem vezettek a nyelv pusztulásához, úgy a ma tapasztalt változások sem fognak. Mint Zsadon kiemeli, a „nyelvművelés”, a nyelvi oktatás egyetlen értelmes célja csak az lehet, hogy hatékonyan (és lehetőleg ne csak anyanyelvünkön) legyünk képesek kifejezni magunkat.
Természetesen tévedés lenne azt hinni, hogy a dokumentumban kifejtett gondolatok közvetlenül a köztársasági elnöktől származnak. Az elnök hivatali apparátussal dolgozik, melynek az lenne a feladata, hogy biztosítsa: az elnöki hivatalból a köztársaság tekintélyét emelő, a köztársaság javát szolgáló javaslatok kerüljenek ki. Ha az elnök mégis maga tenne olyan javaslatokat, melyek szakmailag nem megalapozottak, akkor az apparátus kötelessége arról gondoskodni, hogy ezek ne kerülhessenek ki a hivatal falai közül.
A kérdés tehát elsősorban az, hogy a köztársasági elnök apparátusa igénybe vette-e szakértők segítségét, és ha igen, kik lehettek ezek a „szakértők”. Mindenesetre a „szakértő” kiválasztóját is minősíti az, hogy milyen alapon és kit választott. A köztársasági elnöknek tehát végső soron azzal a kérdéssel kellene szembenéznie, hogy kikkel veszi körül magát. Az ugyanis tarthatatlan állapot, hogy a köztársaság elnökét a sajtó és más személyek folyamatosan lehülyézik (ráadásul nehéz lenne azt állítani, hogy nem jogosan): ez ugyanis nem csak az elnök, hanem az egész Magyar Köztársaság tekintélyét sérti.
Ajánlott olvasmányok
Kis Tamás: A nyelvművelés kártékonyságáról és ármánykodásáról
Nádasdy Ádám: Mi a baj a nyelvműveléssel?
Nádasdy Ádám: Búcsú a nyelvhelyességtől
Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (különösen a 6. fejezet)