Arthur Phillips (1969–) amerikai író és dzsesszzenész.. Prága című első könyve 2002-ben jelent meg, és máris meghozta számára a sikert. Azóta négy regényt publikált. Ezek közül az Egyiptológus és az Angelica című írások magyarul is megjelentek. Mindhárom művet M. Nagy Miklós fordította.

M. Nagy Miklós (1963–) József Attila-díjas műfordító, író, 2013 óta az Európa Könyvkiadó igazgatója. Oroszból és angolból fordít. Az ő tolmácsolásában élvezhetjük például Vladimir Nabokov több művét, és Nick Hornby vagy Bret Easton Ellis több írását.

Arthur Phillips Prága című regényét nem azért mutatjuk be, mert a mű egy rövid bécsi kirándulástól eltekintve teljes egészében Budapesten játszódik, bár már ez a tény is eléggé felkelti az ember érdeklődését. Azért esett rá a választásunk, mert viszonylag ritka, hogy egy angol nyelvű műben magyarul beszélnek, illetve az tán még ritkább, hogy magyarok beszélnek egy angolul írt irodalmi műben hibásan angolul. Lássuk, hogy oldotta meg ezt a nyelvi feladatot az író, Arthur Phillips, aki 1990 és 1992 között Budapesten élt. Azt is megvizsgáljuk, a mű magyar fordítójának, M. Nagy Miklósnak hogy sikerült ezt a nyelvi kavalkádot átültetnie pont magyarra.

A Budapest–Prága járat Brünnben
(Forrás: Wikimedia Commons / Phil Richards / CC BY-SA 2.0)

A regény főbb szereplői Észak-Amerikából érkeztek Budapestre, nagy tervekkel, nagy vágyakkal. Álmaik hajszolása közben számtalanszor beszélnek magyarokkal – főként angolul, néhol tört magyarsággal. Vajon mennyire tudnak a magyarok a regény szerint angolul? És mennyire vétenek tipikus hibákat?

A regény elején a főszereplő lakást szeretne bérelni, s ezért telefonon beszél egy angolul tanuló fiúval – aki rögtön elvéti a birtokviszony kifejezését, és az elöljárószót is, amikor bemutatkozik: [I am] Zsolt of Scott class” (18. o.). Ehelyett inkább ezt kéne mondania: [I am] Zsolt from Scott’s class. Mindkét hiba valóban elég gyakori a nyelvtanulóknál. Elég hihető, hogy az ’s-es és of-os szerkezetet összekeveri valaki, illetve összemossa egy elöljárós szerkezettel.

A regényíró – Arthur Phillips
(Forrás: Wikimedia Commons / Jan Phillips)

A fuck off esetében az off valójában nem elöljárószó, hanem egy többszavas ige része. A többszavas igék alkotóelemeiről egy korábbi cikkünkben írtunk részletesen.

Hasonló cserét a regényben másutt is találunk: a fuck off ’Menj a picsába’ helyett *fuck away-t (kb. ’bassz/baszd el’, 117. o.) mond egy feldühödött fiatalember. Máskor a Scott nevű angoltanár haladó angolóráján pedig így szól egy tanítvány, amit a tanár rögtön ki is javít: „Why does he write it down on the newspaper?” (54. o.) ’Miért írja le az újságra/újságon?’ A javított mondat pedig így szól: Why does he write it down in the newspaper? ’Miért írja meg az újságban?’

Ezt a hibát elég valószínűtlennek tartjuk. Míg az in ’-ban’ és on ’-on’ elöljárók felcserélése tényleg gyakori a nyelvtanulóknál, ez elsősorban akkor fordul elő, ha a magyar esetrag és az angol elöljáró nagyon különbözik, mint például az in the picture ’képben’ – képen esetében, amit gyakran *on the picture-ként hallunk a nyelvtanulóktól, hisz ez lenne a magyar kifejezés szó szerinti fordítása. A fenti mondatban azonban – főleg haladó szinten – nem valószínű, hogy ilyen hibát vétene valaki.

A budapesti Gerbeaud – itt játszódik a regény több jelenete
(Forrás: Wikimedia Commons / BKP / CC BY-SA 3.0)

E sorok írója még a regényben többször felbukkanó „Excuse me what?” (18–19. o.) ’Elnézést mi?’ kifejezést sem hallotta nyelvtanulók szájából. Azt igen, hogy a magyarhoz hasonlóan a What? ’Mi?’ kérdőszóval kérdez valaki vissza, ha nem értett valamit pontosan – ami az angolban is létezik, csak udvariatlan. Ezt a Czobor–Horlai tankönyvből tanulók már a második leckénél megtanulják: „Say ’pardon’, not ’what’.” (Czobor–Horlai 2011: 28). Míg a britben valóban a Pardon (me) ’Pardon, bocsánat’ a bevett kifejezés, az amerikaiak inkább az Excuse me ’elnézést’ fordulatot használják visszakérdezésre.

Az is elég valószínűtlen, hogy egy magyar így mutatkozzon be: „Dezső the name me” (23. o.) ’Dezső a név engem’. Hiszen a My name is... ’A nevem...’ fordulatot legtöbbször az első angolórán elsajátítják a tanulók, még mielőtt bármit tudnának arról, hogy a kifejezésben szereplő szavak önmagukban mit jelentenek. Az angol személyes névmások használata valóban szokott gondot okozni – de nem pont ebben a nagyon gyakori mondatban. Sokkal valószínűbb például egy olyan hiba, amikor a tárgyesetű névmás helyett birtokost használ valaki, főként a többes számú névmások esetében: *I saw their az I saw them ’Láttam őket’ helyett.

Tipikus hiba viszont az, hogy kérdésben a kérdő szórend helyett állító szórendet használnak a nyelvtanulók. Például Scott leendő felesége így szól, mikor kinyitja az ajtót, és meglátja a vőlegénye öccsét vérző fejjel: „You are not healthful” (121. o.) ’Te vagy nem egészséges?’. Könnyen elképzelhető, hogy ilyen szerkezetet használ gyengén angolul tudó ember.

Nem egészséges
(Forrás: Wikimedia Commons / U.S. Air Force, Airman 1st Class Bobby Cummings)

Mi a baj a mondattal?  Egyrészt mindenképpen az igének kellene az első helyen állnia. Mivel tagadás is szerepel a kérdésben, az a gyakoribb, hogy a tagadószót összevonják az igével: Aren’t you...? Ha nem vonjuk össze a két szót, akkor kissé formálisabbnak hangzik a mondat: Are you not...? Másrészt a magyar egészséges szónak itt az angol healthy felel meg. A sokkal ritkább healthful is létezik, de elsősorban ’jótékony hatású, egészséget okozó’ értelemben használják. Az nem valószínű, hogy egy kezdő nyelvtanuló a healthful szót ismerje, és a healthyt ne. Harmadrészt, ebben a szituációban inkább valami egész más mondat hangzana természetesnek. De készséggel elhisszük, hogy a meglepett hölgynek ilyenek nem jutnak hirtelen eszébe: Jesus, you are bleeding! ’Jézusom, hiszen vérzel!’ vagy What happened to you? ’Mi történt veled?’.

Nyelvkavalkád

Érdemes röviden kitérni arra is, a magyar fordításban hogy jelennek meg az angol hibák. A regény 57. oldalán külön útmutatót is kapunk a fordítótól:

Az itt következő oldalakon az olvasót sajátos fantáziatornára kényszeríti a szöveg: el kell képzelnie, hogy a beszélgetés angolul folyik, s a magyarul természetesen hibátlanul beszélő régiségkereskedő tört angolságát vagyunk kénytelenek tört magyarságra fordítani. Hasonló bizarr nyelvi szituációk a szövegben később is előfordulnak.

És valóban. Például az ominózus régiségkereskedő így szól az angol változatban: „So how do you talk Hungarian so nice? You have the Hungarian girlfriend, I think?” (30. o.). Itt az első mondatban ’beszél’ jelentésű igék közül a talk helyett a speak lenne jó, a nice ’szép, kedves’ melléknév helyett a well ’jól’ határozószó. Emellett a how ’hogyan’ kérdőszó nem használható ’hogy lehet az, hogy’ értelemben. A második mondatban a határozott névelő (the) helyett – ebben a szituációban – csak a határozatlan névelő (a) lenne jó. A mondat második felében a guess ige sokkal természetesebbnek hangzana. Tehát mindkét mondat érthető, de furcsa.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Mit olvashatunk ehhez képest a magyar változatban? „Na és akkor hogy beszél ilyen szép magyarul? Van magyar barátnője, gondolom” (57. o.). Az első mondat valóban jól érzékelteti a nyelvi döccenőket, de a fordító a második mondatot nem kavarta nagyon meg, így nem érződik rajta a régiségkereskedő csekély nyelvtudása. Feltehetőleg azt akarta mondani, hogy Magyar barátnője van, gondolom – de ez a regény olvasóinak nem feltétlenül derül ki.

Lássunk még csak felsorolásszerűen néhány mondatpárt, amelyben a furcsa angol mondathoz kissé furcsa magyar fordítás társul! A mondatpárok után megadjuk a szándékolt magyar jelentést is.

„Scott is being absent.” (121. o.)
„Scott hiányzik.” (209. o.)
’Scott nincs itthon.’

„I in your seat?” (221. o.)
„Vagyok te ülésedben?” (367. o.)
’A te helyedre ültem?’

„This bidding process is completely ominous.” (289. o.)
„Ez a pályázati folyamat teljesen ominózus.” (475. o.)
’A pályáztatás teljesen anonim.’

„There is a good time, Mr. Gábor?” (314. o.)
„Van ilyenre alkalmas idő, Mr. Gábor?” (515. o.)
’Történhet ilyesmi alkalmas időpontban?’

Azokban a jelenetekben azonban, ahol egy nyelvórát látunk, a fordító más módszerrel élt. A főszövegben megtartotta az angol mondatokat, és a magyar fordítást csak lábjegyzetben közölte. Így az olvasónak tényleg állandóan résen kell lennie, hogy tulajdonképpen most mi milyen nyelven hangzik el – bár az némi támpontot nyújt, hogy az eredetiben is magyarul elhangzó mondatokat a fordító csillaggal megjelölte.

Az Evropa kávéház Prágában 1992-ben – a Gerbeaud helyett ide járhattak volna a szereplők, ha valóban Prágában lettek volna
(Forrás: Wikimedia Commons / DIMSFIKAS / CC BY-SA 3.0)

Eme állandó nyelvi fantáziatorna miatt a magyar fordítást elég izgalmas olvasni még akkor is, ha a fordító nem mindig használta ki az adódó lehetőségeket, és a hibás angol mondatot teljesen szabályos magyar mondatként adta vissza. Azon pedig nem csodálkozhatunk, hogy a szerző egy évtized távlatából nem emlékezett pontosan arra, hogy milyen nyelvi hibákat szoktak ejteni a magyarok. Néhányat még így is sikerült eltalálnia.

Mindkét változathoz jó szórakozást kívánunk olvasóinknak!

Források

Arthur Phillips (2003) Prague. New York: Random House Paperback Edition.

Arthur Phillips (2003) Prága. Fordította M. Nagy Miklós. Budapest: Európa Könyvkiadó.

Czobor Zsuzsa – Horlai György (2011): Angol nyelvkönyv 3/1.