-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
Olvasónk szerint a „megbocsát” helyes, a „megbocsájt” nem – viszont a „kibocsájt” helyes, a „kibocsát” nem.
János nevű olvasónk kérdezi:
Kedves Nyest, az egyik FB poszthoz ezt írtátok: "Ön meg tudna bocsátani korábbi magának?" Ezzel kapcsolatban kérdezném hogy a bocsát és bocsájt ugyanaz? Nekem valahogy egy rossz dolgot csak megbocsátani lehet és nem megbocsájtani, viszont valamit csak kibocsájtani lehet és nem kibocsátani. pl szennyező anyagot, részvényt, stb. Ez elsőre két nagyon különböző szónak tűnik, de lehet hogy mások nem így vannak vele. Pl az előre bocsá(j)tban nem tudom.
Nos, olvasónknak szíve joga, hogy érezze, amit érez. Az azonban, hogy bizonyos kifejezésekben ő sem érzi a különbséget, mégis csak arra a gyanúra ad okot, hogy a két alak között esetleg nincs is jelentésbeli különbség.
(Forrás: Wikimedia Commons / Andreas Meinrad von Ow (1712–1792))
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára csak bocsát címszót tartalmaz, igaz, ebben megjelenik a bocsájt alakváltozat is. A szótár nem tesz különbséget a két alakváltozat jelentései között szerintem mindegyik előfordulhat az 1. ’megbocsát’, 2. ’valahova juttat’, illetve 3. ’elenged’ jelentésben. A szótár szerint a szó ótörök eredetű, jelentése ’kiürít, elenged, megszabadít’, lehetett, de a ’megbocsát’ jelentés is előfordul.Az is kiderül, hogy a bocsát alak az eredeti (de hogy a bocsájt alak miért jelent meg, arról nem esik szó).
A magyar helyesírás szabályai szótári részében, illetve a Helyesírási kéziszótárban kizárólag a bocsát alak szerepel – ezekben igekötős alakot nem is találtunk. Az Osiris Helyesírásban szerepel az igekötős bebocsát, kibocsát, megbocsát alak is (de pl. el- vagy felbocsát nem). A bocsájt formának egyik szótárban sem találtuk semmilyen nyomát, a helyesírás tehát ezt az alakot nem engedi meg (bár pl. a helyesírás-ellenőrzőnk elfogadja). De nem kell megijedni, mert ez nem a nyelvhasználók, hanem a helyesírás szabályzóinak hibája: ebben az esetben még a nyelvművelők is hangsúlyozzák, hogy a bocsájt használata nem hiba, még ha az érvelés sántít is.
Érdekes kérdés az, hogy olvasónk már érzi különbözőnek a jelentést. ha annak is érzi, nem kell megijedni, a nyelvtudomány által jól ismert jelenségről van szó. Gyakran előfordul, hogy több alakban és több jelentésben használt szavaknál az idők során egyes jelentések egyik alakokhoz, A szóhasadásról éppen Grétsy László írt monográfiát – ez lényegében egyetlen valódi tudományos munkája. más jelentések más alakhoz kezdenek kötődni: ezt hívják szóhasadásnak. A magyarban klasszikus példa erre a család és a cseléd, melyek szláv eredetűek, és eredetileg kb. ’háznép’ jelentésűek (eredeti közös alakjuk kb. [cseljád]).
Esetünkben az lehet az érdekes, hogy a különböző alakok különböző igekötőkkel (tehát más-más jelentésben) hogyan oszlanak meg. Netes vizsgálatunk az alábbi eredményeket hozta:
| igekötő | bocsát | bocsájt |
| – | 536000 | 60100 |
| be- | 12700 | 815 |
| el- | 40400 | 8470 |
| fel- | 10100 | 174 |
| ki- | 22600 | 17000 |
| le- | 10900 | 1510 |
| meg- | 132000 |
43500 |
Az igekötő nélküli alakok legfeljebb referenciaként szolgálnak, hiszen nem tudjuk, hogy az igéhez az adott mondatban tartozik-e igekötő, illetve ha igen, akkor milyen.
Mindegyik esetben azt találjuk, hogy a bocsát alak van túlsúlyban – ez nyilván a helyesírás szabályozásának is köszönhető (beszédben feltehetően több a j-s alak). A két szám egymáshoz legközelebb éppen a kibocsá(j)t esetén áll, ahol olvasónk is a j-s alakot érzi helyesnek – ez aligha lehet véletlen. Ellenben a második legközelebbi érték éppen az olvasónk által kifejezetten a j nélküli alakot jónak érző megbocsá(j)t esetében van. Úgy tűnik, a j-s alakok legkevésbé a bebocsá(j)t és a felbocsá(j)t esetében fordulnak elő – talán azért, mert ezek viszonylag választékosak, és aki használja őket, az inkább normatív változatukat választja. (Ezzel szemben pl. az elbocsá(j)t csak ’elenged’ jelentésében választékos, a legtöbb esetben valószínűleg a ’munkahelyről eltávolít, kirúg’ jelentésben fordul elő, ahol ha hivatalos is, választékosnak nem mondható.)
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Úgy tűnik, olvasónk intuícióját a neten található adatok csak részben erősítik meg. Ennek ellenére lehet, hogy vannak már körök, nyelvváltozatok, ahol már elindult a szóhasadás folyamata. Hogy teljessé válik-e az elkülönülés, vagy ez a folyamat visszaszorul-e, az majd csak a jövőben derül ki. Lehet, hogy a válasz még évtizedek múlva sem lesz egyértelmű.