PG három levelet küldött nekünk a Dan Brown Infernójában talált félrefordításokkal. Az elsőben lévő három kiváló mellélövés nemrég szerepelt a blogon, a második, illetve harmadik e-mailben érkezett találatok pedig máris itt sorjáznak.

64. fejezet, 400. oldal, 4. sor:

„Knowlton szabályosan felmarta a bíborlila memóriakártyát”

Eredetiben: "Knowlton practically dove for the crimson memory stick"

A memóriakártya nem először kerül elő a történetben (bright red, crimson, red), és eddig mindig jól volt fordítva, élénkpirosnak, vörösnek. Itt vajon mi történt? A karmazsinnak köze nincs a bíborhoz, és a lilához sem. Bíbor? Lila? Ezt sem értem.

Szerintem az történt, hogy a fordító elfelejtette, hogy volt már crimson – talán jó pár nap vagy hét telt el az utolsó óta –, és újra elkezdett azon elmélkedni, hogy vajon hogyan is fordítsa a szót. Aztán mivel valószínűleg ő sem volt nálam pengébb a színeket illetően (na jó, a karmazsint pont ismerem, de ez csak véletlen), kapásból ez jutott eszébe. A szótárban megnézni meg minek.

87. fejezet, 556. oldal, 3. sor:

„majd Brüdert is bemutatta. – Brüder ügynök. Mi Langdon professzor segítőiként vagyunk itt.”

Ez igényel egy kis magyarázatot. Úgy érkeznek a múzeumhoz, mintha Langdon lenne a „főnök”, a többiek mintegy inkognitóban, csak az ő kísérőiként vannak jelen. Ehhez képest bemutatni, hogy ő egy ügynök?!

Az eredeti: …and then motioning to Brüder. “And this is Cristoph Brüder. We’re here to assist Professor Langdon.”

Ez az egyetlen pont a(z eredeti) regényben, ahol Brüder keresztneve elhangzik, amúgy végig Brüder ügynök. Talán nem gyorsszöveggel kéne fordítani?! :-)

(A múzeumi dolgozó később gyanút is fog, „leginkább valami katonafélének látszott, izmos, merev, feketébe öltözött férfi”, ezt a magyar fordítás szépen tönkre is vágja.)

Hát gyanítom, a fordítónak kilógott a sorból a Cristoph, aztán gondolta, egységesít. Csak az nem jutott eszébe, hogy talán okkal szerepel ezúttal a keresztnév.

Különben én egyszer csináltam ilyet fordítva. Az angol eredetiben egy inkognitóban lévő szereplő az író nyilvánvaló bambulása folytán valódi nevén mutatkozott be. Hát én ott elvégeztem a szerkesztő helyett a munkát, és belepiszkáltam a szövegbe.

A következő fordítás Achilles-sarka Akhilleusz maga, sarkastul
(Forrás: Joachim Godske Schow: Thétisz a Sztüx vizébe mártja Akhilleuszt (1804))

És jöjjön az utolsó, amit amikor olvastam, arra gondoltam, hogy milyen műveletlen, ostoba amerikai ez a Dan Brown. (Ezúton is elnézést kérek tőle.) Aztán kiderült, hogy a fordító az. Számomra az, hogy BELEÍRJON az eredetibe, és pont egy ilyen iszonyatos műveletlenségről árulkodó „pluszt”, ezzel az eredeti szerzőjét járatva le, egyszerűen megdöbbentő. Talán megérne egy levelet Dan Brown kiadójának.

 42. fejezet, 259. oldal, 12. sor:

„A görög mitológia két hősét ábrázolta, amint anyaszült meztelenül birkóznak. Hercules – a görögöknél Akhilleusz – fejtetőre állítja Diomedest, és készül eldobni...”

Az eredetiben a kiemelt résznek nyoma sincs: "The sculpture depicted the two heroes of Greek mythology — both stark naked — locked in a wrestling match. Hercules was holding Diomedes upside down, preparing to throw him..."

Herculesnek (a görögöknél Héraklész) nyilván köze nincs Akhilleuszhoz, két teljesen különböző mitológiai félistenről van szó. De ha lenne is, még akkor sem lenne joga egy fordítónak az eredeti szövegbe beleírni. (Esetleg lábjegyzet. De itt még az sem volna indokolt.) De ő beleír. Ráadásul ekkora ökörséget.

A fordítót talán az zavarhatta meg, hogy a Hercules hősünknek nem a görög, hanem a római neve – szóval Brown is jobban tette volna, ha Heraclest ír –, és hogy korrigálja a dolgot, beszúrta az ominózus megjegyzést.

Ezt senki sem fogja kitalálni...
(Forrás: VinceB / CC BY-SA 3.0 via Wikimedia Commons )

Személy szerint egyáltalán nem tartom ördögtől való dolognak, hogy egy magyarázó félmondatot a szövegbe illesszen a fordító, néha egyenesen szükség is lehet rá. Itt azonban egyrészt nálunk is meglehetősen ismert mitológiai alakról van szó, másrészt egy csúnya nagy marhaság került a magyar kiadásba.

Egyáltalán nem kellett volna ezt túlbonyolítani, egyszerű és tökéletes megoldás lett volna annyit írni, hogy „Héraklész fejtetőre állítja Diomédészt”. Mellesleg a görög neveket, mivel gyárilag nem latin betűkkel íródnak, fonetikusan szokás leírni magyarul.

Ez egyébként megint egy olyan hiba, amit a szerkesztőnek rögvest ki kellett volna szúrnia, szóval egyre erősebb a gyanúm, hogy ezt a szerkesztés dolgot itt alaposan elsinkófálták.