Asya Pereltsvaig blogjában azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy miképpen mérhető egy terület nyelvi sokszínűsége. Írásában Európa és Fekete-Afrika helyzetét hasonlítja össze.

A nyelvek sűrűsége
(Forrás: www.ethnologue.com)

A nyelvi sokszínűség mérésének egyik nehézsége, hogy megállapítsuk, egyáltalán hány nyelvet beszélnek az adott területeken. Ilyenkor kizárólag az anyanyelvként beszélt nyelveket szokás figyelembe venni, igaz, többnyelvű közösségekben azt sem könnyű megállapítani, mikor tekinthető egy nyelv anyanyelvnek; a nyelv vagy nyelvjárás klasszikus kérdéséről nem is szólva. Pereltsvaig ezt a nehézséget azzal hidalja át, hogy elfogadja az Ethnologue katalógusában szereplő számokat.

Európa vs. Fekete-Afrika?

Ennek alapján azt állapítja meg, hogy Fekete-Afrikában 13 olyan ország van, melyben ötvennél is több nyelvet beszélnek: Nigériában 514-et, Kamerunban 278-at, Kongóban 215-öt, Csádban 131-et, Tanzániában 128-at stb. Európában mindössze egy ilyen van: Oroszország, ahol mintegy száz nyelvet beszélnek (persze ezek jó részét Ázsiában). A többi európai államban beszélt nyelvek száma jóval kevesebb: Olaszországban 33, Németországban 27, Franciaországban 23 stb.

Pereltsvaig szerint azonban nem jó mutató, hogy egy országban hány nyelvet beszélnek, hiszen így a nagy országok könnyebben tűnnek nyelvileg színeseknek, míg a kis országok nyelvileg egyszínűbbnek. Így például lehetséges, hogy Nigériában 514 nyelvet beszélnek, de ez a szám 140 millió ember között oszlik meg: egy nyelvnek átlagosan 272 000 beszélője van. Ugyanakkor Egyenlítői-Guineában csak 14 nyelvet beszélnek, azok beszélőinek száma viszont átlagosan a 35 000-t sem éri el. Fekete-Afrikában 12 olyan állam van, melyben a az egyes nyelvek beszálőinek átlagos száma nem éri el a 200 000-t:

• Gabon 30,738 (42 nyelv)
• Egyenlítői-Guinea 34,571 (14 nyelv)
• Kongó 58,225 (62 nyelv)
• Közép-Afrikai Köztársaság 59,028 (71 nyelv)
• Botswana 63,310 (29 nyelv)
• Kamerun 64,010 (278 nyelv)
• Bissau-Guinea 76,047 (21 nyelv)
• Csád 77,450 (131 nyelv)
• Libéria 114,733 (30 nyelv)
• Benin 157,222 (54 nyelv)
• Togo 159,974 (39 nyelv)
• Gambia 161,700 (10 nyelv)

Ebben a listában szerepelnek kis államok is, ahol ezért alacsony az egy nyelvre jutó beszélők száma.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Európában a jellemző értékek egészen mások:

Nem igazán világos, Pereltsvaig miért éppen ezeket az adatokat állítja szembe a korábban idézett afrikai adatokkal, hiszen ott eleve csak a kétszázezer alatti beszélő/nyelv értékkel bíró országokat sorolta fel.

• Egyesült Királyság 5,035 milló (12 nyelv)
• Spanyolország 3,099 milló (14 nyelv)
• Németország 3,061 milló (27 nyelv)
• Franciaország 2,651 milló (23 nyelv)
• Olaszország 1,777 milló (33 nyelv)
• Románia 1,441 milló (15 nyelv)
• Oroszország 1,439 milló (100 nyelv)
• Magyarország 1,133 milló (9 nyelv)
• Belgium 1.039 milló (10 nyelv)
• Szerbia 704 500 (14 nyelv)
• Bulgária 704 090 (11 nyelv)
• Horvátország 650 142 (7 nyelv)
• Svájc 618 666 (12 nyelv)
• Szlovákia 538 700 (10 nyelv)
• Szlovénia 488 508 (4 nyelv)
• Norvégia 463 900 (10 nyelv)
• Lettország 460 400 (5 nyelv)
• Finnország 437 166 (12 nyelv)
• Macedónia 230 134 (9 nyelv)

Pereltsvaig megjegyzi, hogy míg Oroszországban száz nyelvet beszélnek, Gabonban pedig csak 42-t, az Oroszországban beszélt nyelvek beszélőinek száma átlagosan 48-szorosa a Gabonban beszéltekének. Mint látható, e mérőszám alapján még közepes méretű európai országok is megelőzik Oroszországot, sőt, kicsinek mondható országok is megközelítik. Ugyanakkor a fenti lista alján szereplő országokban is jóval nagyobb egy-egy nyelv átlagos beszélőinek száma, mint a felsorolt afrikai országokban. Ha azonban Európa legkisebb államait vizsgáljuk, egészen más a kép:

• Luxemburg 152 333 (3 nyelv)
• Izland 148 000 (2 nyelv)
• Montenegró 121 600 (5 nyelv)
• Málta 100 750 (4 nyelv)
• San Marino 15 000 (2 nyelv)
• Liechtenstein 11 666 (3 nyelv)
• Monaco 11 000 (3 nyelv)
• Vatikán 1 000 (1 nyelv)

E mutató szerint Európa nyelvileg legsokszínűbb állama a Vatikán, ahol mindössze egy nyelvet beszélnek! Pereltsvaignak legkésőbb ennél a pontnál kellene rájönnie arra, hogy mérési módszere valahol hibádzik. Ehelyett levonja a konklúziót: Európa országai nem soknyelvűek, hanem kicsik. Ezzel szemben Fekete-Afrika országai nyelvileg akkor sem kevésbé sokszínűek, ha kicsik. E két végkövetkeztetés közül különösen az előbbi furcsa, hiszen a méret és a beszélt nyelvek száma közvetlenül nem függ össze (ezt éppen a Pereltsvaig által idézett adatok bizonyítják), tehát nem is állítható szembe.

Miben téved Pereltsvaig?

Először is azt érdemes végiggondolni, hogy mi tévesztheti meg Pereltsvaigot. Nyilván arra gondol, hogy ha a világban állandónak vesszük a lakosság számát, akkor annál több nyelv van, minél kevesebb beszélője lesz egy nyelvnek.

Csakhogy ez nem azonos azzal, amikor a világ egy részének nyelvi sokszínűségét vizsgáljuk. Ha például A és B államban egy-egy nyelvet, a-t és b-t beszélik, akkor a világ nyelvi sokszínűsége éppen olyan lesz, mint ha mind A-ban, mind B-ben beszélnék a-t és b-t egyaránt: ugyanakkor A és B az utóbbi esetben nyelvileg egyértelműen sokszínűbb. Hasonlóképpen: ha egy nyelvet tíz országban beszélnek, az a nyelv tíz ország nyelvi sokszínűségéhez járul hozzá (már ha nem az egyedüli beszélt nyelv valamelyikben), de a világ nyelvi sokszínűségéhez csak egyszer.

Egyetlen ország (vagy más régió) nyelvi sokszínűségét azonban alapvetően meghatározza egy másik tényező, amelyet Pereltsvaig egyáltalán nem vesz figyelembe, sőt, kifejezetten elmos: hogy milyen arányban beszélnek egy adott nyelvet a vizsgált területen. Gondoljunk csak arra, mikor nevezünk szívesen egy szövetet sokszínűnek: akkor, ha a színek kb. egyenlő arányban jelennek meg a felületen. Hiába van egy nagy kék szöveten egy apró sárga, zöld, piros és lila pötty, attól még azt lényegében kéknek tartjuk. Hasonlóképpen akkor tarthatunk egy társadalmat soknyelvűnek, ha az egyes nyelveket minél kiegyenlítettebb arányban beszélik. Ha a lakosság nagy része ugyanazt a nyelvet beszéli, és csak apró csoportok használnak más nyelveket, nem igazán beszélhetünk nyelvi sokszínűségről. Azáltal, hogy Pereltsvaig a nyelvek beszélőinek átlagos számát veszi, éppen ezt a szempontot semmisíti meg: mérőszáma ezért alkalmatlan arra, hogy valóban mondjon valamit a nyelvek sokszínűségéről.

Forrás

Languages of the world: Linguistic diversity in Africa and Europe