Sokan emlékeznek talán még, hogy régebben az Eurovíziós Dalfesztiválon az előadóknak saját országuk valamelyik hivatalos nyelvén kellett énekelniük. A nyelvi elvárás valójában többször is változott. 1956-tól 1965-ig nem volt hivatalos nyelvi elvárás, de 1966 előírták a hivatalos nyelvi feltételt, miután az előző évben a svéd előadó angolul adta elő a számát. Ez 1973-ig tartott, majd 77-ig engedélyezett volt a dalok szabadon választható nyelve: ebben az időszakban nyert az ABBA is angol nyelvű előadásával. 1977-től 1998-ig megint előírás lett a hivatalos nyelv, Magyarország és a magyar nyelv első részvétele is ekkor volt, 1994-ben (Bayer Friderika, akinek az akkori 4. helyezése továbbra is az eddigi legjobb magyar teljesítmény).

Az izraeli transzszexuális Dana Internetional 1998-ban héber nyelvű dallal nyert.
(Forrás: wikimedia commons / Daniel Kruczyński)

Érdekes módon minél több hivatalos nyelve van az Európai Uniónak, annál inkább az angol a domináns közvetítőnyelv. 20 évvel korábban még a francia és a német is „labdába rúgott”, ma már az angolnak nincs igazi ellenfele, és valahol ez tükröződik az angol nyelv Eurovíziós sikerében is. Az angol egyébként is a popzene koronázatlan és vetélytárs nélküli királya, ehhez képest nem is mondható elsöprőnek, hogy az Eurovíziós Dalfesztiválon összesen 26-szor nyert angol nyelvű dal. Az angol előretörése azonban szembetűnő, az 1999-es új szabály óta 2007 kivételével – amikor szerb győztes lett – mindig az angol nyelv nyert. A második legtöbbször francia nyelvű dal végzett az élen, de a francia nyelv visszaszorulása is rendkívül látványos, mert 1988 óta egyszer sem volt már sikeres. Messze lemaradva a holland és héber áll megosztott harmadik helyen, 3-3 győzelemmel. A 1991 óta valójában csak egy norvég, egy héber és egy szerb nyelvű dalnak sikerült az angol abszolút dominanciáját megszorongatnia. Ezért is lehetett, hogy 1999-ben másodszor törölték el a hivatalos nyelvi elvárást, mert az csak az angol anyanyelvű íreknek és az angoloknak kedvezett, a 90-es években sorra ők nyertek.

Az idei 38 elődöntős közül csak öt vállalta be, hogy teljesen kihagyja az angol nyelvet – a lengyel, a szerb, a portugál, a görög és a bolgár előadók. 24-en csak angolul énekeltek, a többiek az angol mellett saját nemzetük nyelvét – esetleg egy más nyelvet – is bemutattak, mintegy egzotikus díszítőelemet. A nem angol nyelvű indulók közül a döntőbe már csak a szerb jutott tovább, bát ott bekapcsolódott még a versenybe hozzá a spanyol és a korzikai nyelv is, de az angol nyelv elsőbbségéhez kétség sem férhetett.

Ilyenkor szokták megjegyezni, hogy nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel. A dalfesztivál történetében eddig nagyjából 50 nyelv szerepelt már, de csak 12 tudott nyerni. A kisebb európai nyelvek és nyelvjárások szereplésén kívül érdemes még megemlíteni, hogy 2003-ban a belga csapat egy mesterséges, nem létező nyelven énekelte magát majdnem győzelembe. Talán ennek a sikernek is köszönhető, hogy kitalált nyelvek azóta már kétszer szerepeltek. A kisebb európai nyelvek és nyelvjárások mellett énekeltek már arabul és haiti kreol nyelven is a verseny évei alatt. 2009-ben a cseheket képviselő együttesnek köszönhetően a romani (cigány) nyelv is felhangzott már, de remélhetőleg nem az Európában mindenhol felerősödőben lévő rasszizmus miatt kapták a nagyon ritkának számító nulla pontot. A két legegzotikusabb és Európától távoli nyelv az utóbbi években mindenféleképpen a tahiti 2006-os, és a szuahéli idei megjelenése lehetett, ez utóbbit a kenyai származású norvég előadónak volt köszönhető.

A norvég Stella Mwangi szuahéliül is énekelt a már-már kihagyhatatlan angol mellett.
(Forrás: wikimedia commons / Ernst Vikne)

Az valószínűnek tűnik, hogy a szabályok újbóli megváltoztatása nélkül az angol nyelv marad az egyetlen igazi versenyző a nyelvek között, de az is várható, hogy egyre több Európán kívüli nyelvvel találkozhatunk majd a következő évek során.

Források:

EurActive: Eurovision: English takes it all

HVG: Wolf Kati kudarcának igazi okairól