A fekete kontinens gyakran kerül hátrányos helyzetbe a gazdaság, a politika, a tudomány terén és általában az élet számos területén. Ez a nyelvészetben sincs másképp. Míg a világ többi országáról és lakóikról gyakran nagyjából tudjuk, hogy milyen nyelvet beszélnek, Afrika esetében leginkább csak a gyarmati nyelvek és Észak-Afrika arab nyelvei jutnak eszünkbe. Pedig Afrikának is ugyanolyan különös, sok esetben több tízmillió beszélőt számláló nyelvei vannak, mint más kontinenseknek. Talán az egyik legfontosabb nyelv közülük a szuahéli.

Nairobi és zsiráf: ezen a tájon is beszélik a szuahélit
(Forrás: Mkimenia/Wikimedia)

A szuahéliről azért még itthon is hallhattunk, anyanyelvként 5-10 millióan, közvetítőnyelvként pedig további 50-100 millióan használják. Néhány más afrikai nyelvnek ugyan több anyanyelvi beszélője van – ilyenek például az etiópiai oromo és amhara, a nigériai hausza és joruba, a zimbabwei sona vagy a dél-afrikai zulu, hogy csak a 10 milliós nagyságrendűeket említsük –, a szuahéli azonban kiemelkedik a többi fekete-afrikai nyelv közül. A közvetítőnyelvi használókat is beleértve a szuahéli egyértelműen a legelterjedtebb nyelvnek számít. Jelentős írott irodalma van, továbbá négy országban – Kenyában, Tanzániában, Ugandában és a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti tartományaiban – is hivatalos. Mindemellett az Afrikai Unió egyetlen használatban lévő fekete-afrikai nyelve.

Egy arabosodott bantu nyelv

A szuahéli eredetileg egy bantu nyelvcsaládhoz tartozó nyelv és jellemzően Kelet-Afrika tengerpartja mentén beszélték. Itt laknak a mai napig maguk a szuahélik is, mintegy egymillióan. A jelenleg elfogadott elmélet szerint nagyjából ötezer évvel ezelőtt a több mint ötszáz bantu nyelv őse, a proto-bantu, a mai Nigéria területéről kiindulva szinte teljes mértékben meghódította Fekete-Afrikát. A nyelvek ma is hasonlítanak egymásra, a bantu szó és változatai például – a legtöbb bantu nyelven – egyszerűen népet jelentenek. A bantu nyelvek – így a szuahéli is –, a magyarhoz hasonlóan agglutináló (tehát toldalékozó) nyelvek, de a toldalékokat többnyire a szó elejéhez illesztik.

Tengerparti helyzetének és a több mint egy évezredes arab kereskedelemnek köszönhetően a szuahéli a legelterjedtebb bantu közvetítőnyelvvé vált. Már évszázadokkal ezelőtt is így funkcionált a tengerparti sávban. Azonban csak a gyarmati időkben lett a tengerparttól távol is általános a használata. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy más bantu népek számára is ismerős a szuahéli nyelv logikája, ugyanakkor viszonylag semlegesnek számít az eredetileg kis területre korlátozott elterjedése miatt.

A hosszú arab befolyás alatt maga a szuahéli is megváltozott. A nyelv szókészletének 35 százaléka ma már arab eredetű, maga a szuahéli szó is ezek közé tartozik. A szó eredeti arab formája szahil, ami határt és partot jelent.

A szuahéli nyelvet a 18. századtól arab betűkkel írták – az első dokumentum 1711-ből származik –, de a gyarmati időszakban áttértek a latin betűkre. Közvetítőnyelvi szerepének kiteljesedésével a szuahéli nyelvtana is egyszerűsödött, a Kenya tengerpartján található Mombasza-környéki dialektust leszámítva eltűnt belőle a bantu nyelvekre egyébként jellemző tonalitás, azaz a magánhangzók hanglejtéses megkülönböztetése, és így még könnyebben elsajátíthatóvá vált.

A névszóosztályok bizarr világa

A tonalitás mellett a bantu nyelvek egy másik jellegzetessége, hogy nagyszámú főnévi osztályt tartalmaznak. A főnévi osztályok olyan kategóriák, amelyek előragot és önálló igei és mellékévi ragozást vonnak maguk után – kicsit hasonlóan az indoeurópai nyelvek nyelvtani nemeihez. A főnévi osztályok azonban funkcionálisabbak maradtak, kevesebb véletlenszerűség van bennük. Az európai nyelvek jobbára jelentést vesztett nemeihez képest ezek a főnévi osztályok jobban megőrizték eredeti jelentésüket. A nyelvészek szerint a proto-bantu nyelvben 22 főnévi osztály lehetett, a standard szuahéliben ebből 16 található meg.

1928-ban a nyelv zanzibári változatát tették meg a szuahéli nyelv hivatalos írott változatának, Zanzibár szigete ugyanis történelmileg igen jelentős szerepet játszott az arab tengeri kereskedelemben.

A szuahéli tehát – mint a bantu nyelvek általában – számos, gyakorlatilag nyelvtani nemként funkcionáló névszóosztállyal rendelkezik. Az egyes és többes számot is megkülönböztető névszóosztályok sajátos kategóriákba tagolják a beszélők által megfigyelt világot:

1. és 2. névszóosztály: személyek (és azok többes száma); 3.,4.: fák és természeti erők (és tsz.); 5., 6.: csoportok és fokozó szavak (és tsz.); 7., 8.: tárgyak nyelvek és kicsinyítő szavak (és tsz.); 9., 10.: állatok és jövevényszavak (és tsz.); 11: olyan formák, amelyek nagyobb térbeli kiterjedéssel rendelkeznek, például zabkása, kerítés, csík (és tsz.). Ez utóbbi kategóriának megegyezik a többes száma az állatokéval. További öt főnévi osztálynak csak egyes száma van – 12.: absztrakt fogalmak; 13.: főnévi igenevek; továbbá a 14. és 16. névszóosztály, ezek három helyhatározói esetet jelentenek.

A szuahéli nyelv saját elnevezése önmagára a kiszuahéli, ahol a ki- a nyelveket is tartalmazó névszóosztály jele. A névszóosztályok előragjaival egy szótőből több szót is képezhetünk. Így ami az m- személyképzővel mtoto gyereket jelent, az az u- absztrakt képzővel utoto gyerekkor, és a ki- kicsinyítő képzővel kitoto, azaz csecsemő.

A névszóosztályok használatának helyes elsajátítása nem könnyű feladat. Éppen ezért a hétköznapi életben a nem anyanyelvi használók általában jelentősen leegyszerűsítik a nyelvet, azaz gyakran mindössze négy névszóosztályt alkalmaznak: az élő, élők, nem élő, és nem élők kategóriáit.

A szuahéli idő és a szuahéli óra

A szuahéli nyelvet használó országok nagyjából az egyenlítő magasságában fekszenek és emiatt szinte évszaktól függetlenül reggel hat körül kel a nap és este hat körül fekszik. Ezért a szuahéli idő szerint nem éjfélkor kezdődik a nap, hanem reggel hatkor. Ezért aztán a delet és az éjfélt is hat órának mondják. Ennek megfelelően az európaiaknak reggel hét órát jelentő időpont szuahéliül reggel egy órát jelent (saa moja asubuhi), míg 20.00 órakor este két óráról beszélnek (saa mbili usiku).

A szuahélinek van egy igen ritka igei időesete is: ez a gnómikus azaz semleges vagy egyetemes idő. Ezt az igeidőt általános igazságok kifejezésére használják – mint például „a madarak repülnek”. A gnómikus idő egyik európai nyelvben sem található meg, mindenhol körülírással fejezik ki. A legtöbb nyelvhez hasonlóan a magyar is egyszerűen a jelen idővel fejezi ki az általános igazságokat. Ugyanebből a célból a francia és az ógörög a jövő időt, a klasszikus héber pedig a befejezett időt használja. Remélhetően a szuahéli nyelv a jelen és jövő időben is tovább tud fejlődni, és nem feltétlen más nyelvek kárára.

Források:

http://www.lmp.ucla.edu/Profile.aspx?LangID=17&menu=004/

Szuahéli óra: http://www.kamusiproject.org/?q=swahili_clock/

http://www.inst.at/trans/11Nr/ogwana11.htm

wikipédia