A N'Ko a nyolc, összesen 35 millió lakosú nyugat-afrikai országban beszélt mande nyelvek – közéjük tartozik Ibrahim Traore anyanyelve, a mandinka, valamint a djula, a bambara is – szabványosított írása. Úgy néz ki, mintha az arab írást keresztezték volna az ősi északi rúnaírással: zömök, alul egymáshoz kapcsolódó betűit jobbról balra vetik papírra, akár az arabot.

A New Jerseyben lakó Traore N'Kón írja a laptopján a családjának szóló e-mailjeit, N'Kóval dolgozik a website-ján, N'Kót használ az IPhone-ján és iPadjén, N'Kóval írt könyveket és újságokat olvas, amikor tanárként felkészül N'Ko-óráira, illetve arra az internetes rádióprogramra, amely a N'Ko használatával kapcsolatos kulturális témákról szól.

N'Ko írású kiadvány.
(Forrás: Opportunity Industrialization Center (OIC))

Mentőkötél

Az internet általánosan használt nyelve kezdetben az angol volt. A franciául, hindiül, urduul, arabul, kínaiul és oroszul beszélők morgolódtak azért, mert az internet nemcsak az amerikai popkultúrát, hanem a nyelvet is előnyhöz juttatta. Azoknak, akik az új technológia és a hagyományos kultúrák találkozási helyén éltek, a probléma még súlyosabb volt. „A technológia sokáig ellenségnek számított” – mondta Inée Slaughter, a új-mexikói Őshonos Nyelvek Intézetének (Indigenous Language Institute) ügyvezető igazgatója, aki amerikai őslakosokat és hozzájuk hasonlókat tanít arra, hogyan használhatják fel a digitális technológiákat nyelvük életképességének megőrzésére.

Több ősi nyelv áldozatául esett a fokozódó urbanizációnak, az iskolai oktatás terjedésének és a piaci termelésnek, amely a bennszülött közösségek elszigetelődéséhez vezetett. A technológiai fejlődés tovább erősítette a hanyatlást.

„Még 1999-ben és 2000-ben is azt lehetett hallani sok embertől, hogy a technológia megölte a nyelvét – fejtette ki Slaughter a The New York Times című napilapnak. – A közösségek öregjeit ez erősen aggasztotta. A televízióval az angol nyelv is beköltözött az otthonokba, és hetente hét napon át, napi huszonnégy órában érezhetővé vált a jelenléte. A kultúra fő árama mindenhol megjelent, és a gyerekek ahhoz akartak igazodni.”

Sok kicsi, veszélyeztetett nyelv számára azonban a digitális technológia jelentette a mentőkötelet.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Amikor Ibrahim Traore született, a N'Kót már évek óta használták, de ő úgy nőtt fel, hogy a létezéséről sem tudott. Hatéves korában guineai falujából, Kiniebakoróból az egyik bátyjához küldték Elefántcsontpartra, ahol megtanult franciául írni és olvasni (mindkét ország iskoláiban ezt a nyelvet tanítják). Egyetlen N'Kóul írt könyvet, újságot, gyógyszercímkét, üzlet- vagy utcanevet sem látott.

Pedig a N'Kót arra találták fel, hogy a mande nyelvet beszélők – mint Traore – megtanuljanak az otthon beszélt nyelven írni és olvasni.

Mint a középkori szerzetesek

1943-ban Solomon Kante, egy elefántcsontparti tanító kereskedőként dolgozó fia elhatározta, hogy kidolgozza a mande nyelvcsalád írását. Az arab ábécét próbálta használni, aztán a latint, de rájött, hogy egyik se tudja pontosan kifejezni a mande nyelvek által használt hangokat.

1949-ben tehát megalkotta a saját írását, amely elég rugalmas ahhoz, hogy mindegyik nyelv használhassa. Az egyik első, N'Ko írással megjelent könyv a Korán volt. Később Kante összeállított egy kötetet a mande nyelvekről és kultúráról.

Abban az időben Guinea szoros kapcsolatban állt a Szovjetunióval, és Kanténak sikerült szereznie két N'Ko betűs, Kelet-Európában gyártott írógépet. „Szalagot és festéket azonban nehéz volt szerezni” – mesélte Baba Mamadi Diané, Kante egyik tanítványa, aki most a Kairói Egyetemen oktatja a N'Kót.

N'Ko ábécé.

Csaknem az összes N'Ko írású guineai könyvet Kante diákjai másolták kézzel, mint a középkori szerzetesek, csak ők már indigót használtak, s egyszerre több másolatot készítettek.

Úgy tűnt, hogy az átlagembernek szánt N'Ko az elit által használt jelrendszer marad, de aztán beköszöntött a digitális forradalom.

Új életet nyernek

A technológiának köszönhetően az örökletes nyelvek új életet nyernek. Az Őshonos Nyelvek és a Technológia (Indigenous Languages and Technology) nevű internetes vitacsoport oldalain bőven lehet üzeneteket találni a hangszótárak készítéséhez szükséges szoftverekről, a Pápua Új-Guineában beszélt tok pisin és a salvadori pipil kifejezéseinek gyűjtéséről.

„Hogy egy nyelv élő lesz-e vagy holt valaki számára, az hatéves kori választás kérdése – magyarázta K. David Harrison, a Swarthmore Egyetem nyelvészprofesszora. – És egy hatéves gyerek attól függően akar vagy nem akar megtanulni egy nyelvet, hogy tudja-e használni a mindennapi életben.”

A világszerte regisztrált 6909 nyelvből több száz valószínűleg nem jut el a következő generációhoz. Don Thornton Las Vegas-i szoftverfejlesztő, aki őshonos amerikai nyelveken készülő számítógépes játékokra és mobilalkalmazásokra szakosodott, és több mint 100 amerikai őshonos törzzsel dolgozott együtt, elmondta, hogy néhányan közülük már bonyolult programokat használnak nyelvük megőrzésére.

„Más csoportok, ha megkérdezzük őket, hogy mi a nyelvi programjuk, azt felelik, hogy mi magunk vagyunk az – emelte ki. – Megpróbáljuk az ő szempontjukból vizsgálni a dolgot, megtalálni a legjobb, legvonzóbb technológiát, és annak alapján készíteni a programokat.”

A világ túlnyomó része számára a legvonzóbb elérhető technológia nem az internet, hanem a mobiltelefon. És nagyon sokan inkább üzenetek írására használják a készüléket, mintsem beszélgetésre. Bár a legtöbb nyelvnek nincsen írott formája, az emberek kiválasztanak valamilyen írásmódot, és azt használják anyanyelvi üzeneteikhez. Harrison például Szibériában találkozott egy csulim teherautósofőrrel, aki a kis nép nyelvén, tuvaiul formált mondatait cirill betűkkel írta.

„Mindenfelé lehet hasonlókkal találkozni – mondta a nyelvész. – Már szép számmal vannak nyelvek, amelyek első írásos megjelenése nem a Biblia, hanem egy szöveges üzenet.”

A legtöbb gyártó az égre emeli a tekintetét

Többen éveken keresztül fáradoztak azon, hogy életet leheljenek a N'Kóba, de csak azután szereztek tudomást egymásról, hogy létrehozták internetes oldalaikat.

Traore kouroussaba.com nevű website-ján kívül létezik Diané kanjamadi.com nevű internetes oldala és a fakoli.net is, amelyet Mamadi Doumbouya, egy guineai hozott létre; ő szoftverfejlesztő mérnökként dolgozott Philadelphiában, és nyugdíjasként a N'Ko terjesztésének szenteli az idejét.

Az, akinek van iPhone-ja, ma már könnyen tud szöveges üzeneteket váltani és e-mailezni N'Ko írással. Az Eatoni nevű New York-i cég, amely mintegy 300 nyelv mobiltelefonos billentyűzettel történő alkalmazásához fejlesztett ki szoftvert, tavaly készült el a N'Ko appel, amely iPaden is működik.

A világ leggyorsabban növekvő mobiltelefon-piaca Afrika. „A szöveges üzenetek életmentők lehetnek számunkra, Guineában –fejtette ki Traore, aki szerint a lehetőség, hogy a nyelvükön írhatnak is, komolyan ösztönzi az embereket az írástanulásra. – Korábban a falum férfijai a karóráikkal hencegtek, most pedig már a mobiltelefonjaikkal.”

A gyártókat azonban nem könnyű meggyőzni arról, hogy új ábécékkel bővítsék mobiltelefonjaik kínálatát. Howard Gutowitz, az Eatoni vezérigazgatója sok lehangoló tapasztalatot szerzett ezen a téren. „A legtöbb gyártó az égre emeli a tekintetét – fedte fel. – Vagy tíz évet töltöttem azzal, hogy körbeszaladjam a világot, és beszéljek a mobiltelefon-gyártókkal.”