Az igenevekről szóló sorozatunk előző részben láttuk, hogy a melléknévi igeneveket a nem hagyományos folyamatos-befejezett-beálló hármas keretei között célszerű elképzelni. Célravezetőbbnek tűnt egy olyan megközelítés, amely szerint vannak előidejűséget, egyidejűséget és utóidejűséget kifejező igenevek, és ezek lehetnek aktívak vagy passzívak. Persze ez így nem egészen igaz: az utóidejű igenevekről nem véletlenül hallgattunk az előző részben, de most nincs menekvés... Sőt, ezúttal még az elől a probléma elől se térünk ki, hogy ha elkezdjük egymásnak megfeleltetni az egyes nyelvek igeneveit, az utóidejű melléknévi igenévtől könnyen a határozói igenévig juthatunk. Lássuk, hogyan!

Coffee to go

Kezdjük akkor a hiánypótlással. Az utóidejű melléknévi igenév (a magyar –andó/-endő végű alak; hagyományos terminológiával: beálló melléknévi igenév) abban különbözik az előidejűtől és egyidejűtől, hogy csak passzív használata van:

az elolvasandó könyv (azaz a könyv, amit el kell olvasni)

a megoldandó feladat (azaz a feladat, amit meg kell oldani)

Ezt onnan látjuk, hogy a névszó, amelyet az igenév módosít (könyv, feladat) a mellékmondat tárgyaként jelenik meg (ezt az amit vonatkozó névmás jelzi). Az igenév tulajdonképpen ezt a mellékmondatot rövidíti le, tömöríti egyetlen szóba. Hasonlítsuk ezt össze olyan esetekkel, amikor az igenév a mellékmondat alanyát vagy cselekvőjét módosítaná, könnyen belátható, hogy ez nem lehetséges (ezt csillaggal jelöljük):

a nő, akinek kávét kell innia – *a kávét ivandó nő

a férfi, aki virágot fog szedni – *a virágot szedendő férfi

De mi a helyzet a következő példákkal?

a születendő gyerek – a gyerek, aki meg fog születni

a leendő főnököm – az az ember, aki a főnököm lesz

Az ellentmondás látszólagos; viszonylag könnyen feloldható: bár a módosított főnevek a mellékmondat alanyának felelnek meg, a szerepük valójában meglehetősen passzív, hiszen az adott esemény inkább megtörtnik velük, mintsem hogy ők annak aktív résztvevői lennének. Azonban nem minden hasonló igéből lehet utóidejű melléknévi igenevet képezni, így lehet, hogy egyedi példákkal volt dolgunk az előzőekben:

*a megsárgulandó levelek

*a megfulladandó tengerész

Nem minden nyelvben van utóidejű melléknévi igenév, de ez persze nem jelenti azt, hogy az utóidejű mellékmondatokat más nyelvekben ne lehetne valamiféle igealakkal lerövidíteni. Lássuk, hogy teszi ezt az angol, a francia és a német!

Mivel egyik nyelvben sincsenek utóidejű melléknévi igenevek, az utóidejű eseményeket kifejező mellékmondatokat egy másik szerkezettel fejezik ki ezek a nyelvek – érdekes módon nagyon hasonlóan. Arról van szó ugyanis, hogy ilyenkor a magyarban hagyományosan főnévi igenévnek hívott infinitívuszt használják, előttük egy prepozícióként (elöljárószóként) is használt szócskával:

Angol

I have a lot to do.

’Sok megcsinálandó dolgom van.’, azaz: ’Sok a teendőm.’ (Sok dolog van, amit meg kell csinálnom.)

This is a book to read.

’Ez egy elolvasandó könyv.’ (Ez egy könyv, amit érdemes elolvasni / el kell olvasni.)

Francia

J’ai quelque chose à te dire.

’Van számodra mondandóm.’, azaz: ’Van valami, amit el kell mondanom neked.’

J’ai beaucoup de choses à faire.

’Sok a teendőm.’, azaz: ’Sok a dolgom.’

Német

Ich habe viel zu tun.

’Sok a teendőm.’, azaz: ’Sok dolgom van.’

Kaffee zu mitnehmen

’kávé elvitelre’

Érdekes, hogy angolul is megalkotható a magyarhoz hasonló leendő édesanya (mother to be), de a hasonló aktív szerkezetek azért ezekben a nyelvekben is csak korlátozottan fordulhatnak elő. És mit mondhatunk akkor arról, hogy coffee to go?

Nehéz ügy, hiszen a to go ’menni’ nem tárgyas ige, így a kávé már csak ezért sem lehet az ige tárgya, no és persze az alanya sem, hiszen valójában a kávét megvevő személy fog aztán menet közben kávézni. Ettől függetlenül persze érthető a coffee to go szerkezet: olyan kávéról van szó, amit műanyag pohárban és fedéllel adnak, hogy magunkkal tudjuk vinni és menet közben tudjuk inni. Az viszont meglepő, hogy ezt a bonyolult dolgot egyetlen főnévi igeneves szerkezettel is ki lehet fejezni.

Onnan indultunk tehát, hogy a magyar utóidejű melléknévi igeneveknek más nyelvekben egy bizonyos infinitívuszos szerkezet feleltethető meg leginkább. De mi a helyzet a magyar infinitívuszokkal, azaz a főnévi igenevekkel?

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A nem főnévi főnévi igenév

Azt az igealakot (igenevet), amelyet más nyelvekben infinitive-nek vagy infinitifnek stb. hívnak, a magyar nyelvtanok hagyományosan főnévi igenévként szokták emlegetni. Ez az igék -ni toldalékos alakja (olvasni, menni, szürcsölgetni, ücsörögni stb.). A probléma csak az, hogy ennek az alaknak nincsenek főnévi tulajdonságai. Például nem állhat előtte névelő és nem lehet többes számba tenni: *az olvasni, *olvasnik (erre a problémára később még visszatérünk). A magyar megnevezés tehát kissé megtévesztő, így a továbbiakban erre az alakra az infinitívusz terminust használjuk, hiszen az viszont igaz, hogy ez az igének egy úgynevezett nem finit, azaz idő nélküli és általában személytelen alakja. Ez alatt azt értjük, hogy – szemben a finit, azaz befejezett alakokkal – nem utal az igeidőre és általában nincsenek szám- és személyragjai. Ez utóbbi szabályt például éppen a magyar kivétele erősíti, hiszen a magyarban az infinitívusz személyragozható: el kell mennem, el kell menned stb.

Az infinitívusz egyes használatait is felfoghatjuk egyfajta mondatrövidítésnek, azzal a különbséggel, hogy az infinitívusznak megfelelő tagmondatot nem tudjuk megfogalmazni tagmondatként. Arról van ugyanis szó, hogy olyankor használjuk az infinitívuszt, amikor a főmondat és a mellékmondat alanya megegyezik:

Mari azt akarja, hogy Péter számháborúzzon. (Itt különböző alanyokról van szó.)

*Mari azt akarja, hogy Mari számháborúzzon. (Ha ugyanarról a Mariról van szó, akkor ez a mondat nyelvtanilag helytelen.)

Mari számháborúzni akar.

Az infinitívusznak ezt a használatát más nyelvekben is megtaláljuk:

Angol

Mary wants to sleep.

’Mari aludni akar.’ (*Mari azt akarja, hogy Mari aludjon.)

Francia

Je veux te parler.

’Beszélni akarok veled.’ (*Azt akarom, hogy beszéljek veled.)

Német

Sie will hier bleiben.

’Itt akar maradni.’ (*Ő azt akarja, hogy ő (ugyanő) itt maradjon.)

Az angolban az infinitívusz ilyenkor is a to szócskával jelenik meg, míg a másik két nyelvben a puszta infinitívuszt használják ebben a helyzetben.

Olyan szerkezeteket is lehet azonban találni, amelyekben az infinitívusz nem a ragozott ige alanyán, hanem a tárgyán „osztozik”:

Angol

Sue encouraged Peter to participate in the project.

’Sue bátorította Petert, hogy vegyen részt a projektben.’

Francia

Pierre a persuadé Marie de venir.

’Pierre rávette Marie-t hogy jöjjön.’

Német

Hans bat Paul, das Zimmer zu verlassen.

’Hans megkérte Pault, hogy hagyja el a szobát.’

Itt arról van szó, hogy végül Peter fog részt venni a projektben, legalábbis Sue reményei szerint, Marie fog eljönni, és Paul kimenni a szobából. Ezek a szereplők azonban nyelvtanilag egyszersmind a főige tárgyai is, amit például onnan tudunk, hogy ha névmással helyettesítjük őket, tárgyesetben fognak állni:

Angol

Sue encouraged him to participate in the project.

’Sue meggyőzte őt, hogy vegyen részt a projektben.’

Francia

Pierre l’a persuadée de venir.

’Pierre rávette őt, hogy jöjjön.’

Német

Hans bat ihn das Zimmer zu verlassen.

’Hans megkérte őt, hogy hagyja el a szobát.’

A főnévi főnévi igenév

Van azonban a magyarban is egy olyan, igéből képzett alak, amelyre sokkal inkább ráillik az a címke, hogy főnévi igenév, ez pedig az –ás/-és végű főnév: olvasás, ücsörgés, felszólalás, táborozás stb. Figyeljük meg, hogy ezek állhatnak névelővel, a jelentéstől függően többesszámba is lehet őket tenni (ezek főnévi tulajdonságok!), de kisebb-nagyobb mértékben meg tudják tartani az ige vonzatait is:

a könyv elolvasása

a konferencián való felszólalások

a táborozások a Mecsekben

Az angolban is van az infinitívusz mellett egy másik igealak, amelyet főnévként lehet használni, ez pedig az -ing végű úgynevezett gerund. A főnevekhez hasonlóan a gerund is lehet alany vagy tárgy a mondatban, sőt, prepozíciók után is megjelenhet, de adott esetben az ige vonzatát is megtarthatja:

I like reading.

’Szeretem az olvasást.’ (’Szeretek olvasni.’)

Reading books is fun.

’A könyvek olvasása szórakoztató.’ (’Könyveket olvasni szórakoztató.’)

I’d consider going out tonight if I wasn’t so tired from thinking about how to get out of going out tonight.

’Elgondolkoznék azon, hogy elmenjek ma bulizni (a bulizni menésen), ha nem lennék már ilyen fáradt az azon való gondolkodástól, hogy hogy ússzam meg a ma esti bulizást (bulizni menést)’.

Arra, hogy az angolban mikor kell gerundot és mikor to-infinitívuszt használni, most nem térünk ki. Annyit azonban megjegyezhetünk, hogy gyakran mindkettő lehetséges (például a főmondat alanyaként). De például egy ragozott ige bővítményeként – azoktól az esetektől eltekintve, amikor mindkettő használható, csak mást jelentenek – többnyire a ragozott ige dönt ebben a kérdésben, és ezt ugyanúgy meg kell tanulni, mint más nyelvekben a nyelvtani nemeket. A gerundot – mint fentebb láttuk – infinitívusszal és -ás/-és végű főnévvel is fordíthatjuk magyarra, nincs tehát egyértelmű megfeleltetés a két nyelv főnévi igenevei között.

A németben az infinitívuszt használják hasonló értelemben. Egyes használatokban tetten érhető az igei eredet: az infinitívusz ilyenkor egy konkrét eseményre vonatkozik és megtarthatja az ige vonzatait:

Beim Lesen dieses Dokuments ist ein Fehler aufgetreten.

’A dokumentum olvasása közben probléma lépett fel.’

Máskor viszont a pusztán főnévi használatot érjhetjük tetten, ilyenkor a főnevesült infinitívusz nem egy konkrét eseményre vonatkozik, és az eredeti ige vonzataival sem egészíthető ki:

Beim Lesen können wir Dinge erleben, die in der Realität nicht möglich sind.

’Olvasás közben olyan dolgokat is átélhetünk, amelyek a valóságban nem lehetségesek.’

das Leben ’az élet’ (azaz szó szerint: ’a levés’)

das Abendessen ’a vacsora’ (azaz szó szerint: ’az esti evés’)

A franciában viszont a határozói igenevet hívják a gerundnak megfelelő gérondifnak, ami tehát a látszólagos terminológiai egyezés ellenére másra utal, mint az angol gerund… Lesz itt még mit vizsgálni a következő részben.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése Az összes hozzászólás megjelenítése