Milyen az, amikor valaki érdekesen beszél a nyelvről? – Azon kívül, hogy ritka, majdnem biztos, hogy használ hasonlatokat, analógiákat. A nyelv olyan, mint egy élőlény, mint egy növény, mint az öltözködés stb.

A hasonlatok pedig azért nagyon jók, mert segítségükkel könnyebben el tudjuk képzelni az a megfoghatatlan, szétfolyó valamit, ami a nyelv.

A másik nagy előnyük, hogy miután az egyik nyelvész laikusokhoz szólván azt állítja, hogy a nyelv olyan, mint A, akkor utána egy másik nyelvész vehemensen elkezdheti bizonygatni, hogy a hasonlat mennyire félrevezető, és hogy a nyelv egyáltalán nem olyan, mint A. Ha már valamihez kéne hasonlítani, akkor inkább olyan, mint B. És így tovább.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Pedig az talán kevésbé fontos, hogy mihez is hasonlítjuk a nyelvet, ami nem mindegy, az az, hogy milyen céllal tesszük ezt. Erre mutat rá a Saturday Morning Breakfast Cereal zseniális szösszenete a különböző nyelvészi hozzáállásokról.

Forrás: Saturday Morning Breakfast Cereal

Mit mond az előíró szemléletű nyelvész? – Szerinte a nyelv olyan, mint a torna. Vannak szabályai és standardjai, amiket minden tornázónak be kell tartania. Ha pedig valaki mégis hibázik, és nem tartja magát a szabályokhoz és a standardokhoz, akkor azt meg kell büntetni.

Mit mond ezzel szemben egy leíró szemléletű nyelvész? – Óh, hát szerinte a nyelv olyan, mint a torna. Sokféleképpen lehet csinálni, és igazából egyikre sem mondható, hogy jobb lenne a másiknál.

És mit mond az, aki pragmatikus? – Szerinte a nyelv – nem fogja elhinni – olyan, mint a torna! Nem lehet azt mondani, hogy lenne egy legjobb módja, de azért a legtöbben nagyon rosszul csinálják...