2015 tavaszán jelent meg Horváth Péter Ivánnak a (Ny)elvi kérdések – 100 könnyed ismeretterjesztő cikk című kötete, amely az e-nyelv magazinban hasonló sorozatcímen futó tárcáit gyűjti egybe. A kötetben – ahogyan a címéből is kiderül – kereken száz nyelvi ismeretterjesztő cikket találunk; mindegyik cikk két oldalnyi terjedelmű, tehát egyben elolvasható, befogadható. Az írások témája igen változatos: a nyelvészet különböző területei érinti a fonológiától a mondattanig, a pragmatikától az írásszokásokig. A cikkek csak számozva vannak egymás után 1-től 100-ig; a kötet nem bomlik tematikus alfejezetekre. Aki azonban tematikusan keresgélne, annak számára található a kötet végén egy nagyon hasznos tematikus tartalomjegyzék. Továbbá a még pontosabb keresést is lehetővé teszi az igen részletes és jól használható tárgymutató. Nem kell tehát a kötetet lineárisan olvasni, lehet szemezgetni érdeklődés és kedv szerint. Az egyes cikkek nem épülnek egymásra, mindegyik kerek egész, önmagában is érthető.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Különös házasság

Horváth Péter Iván könyvét a hazai nyelvi ismeretterjesztés egyik legjobbja, Nádasdy Ádám nyelvész lektorálta, és ő írta a kötet hátsó borítóján olvasható kis ajánlót is. Maga a szerző is egyértelművé teszi, hogy ismeretterjesztő írásaiban Nádasdy Ádámnak a 2000-es évek elején-közepén a Magyar Narancs hasábjain futó Modern Talking című sorozatát kívánja követni. Egy biztos: ezzel magasra tette a lécet – a maga számára is, és a Nádasdy írásait ismerő és kedvelő olvasó számára is.

A (Ny)elvi kérdések tehát egyértelműen a Nádasdy-féle, nem előíró, bíráló és dorgáló, hanem sokkal inkább leíró, regisztráló és tanító célú nyelvművelői hagyományhoz kötődik. Ugyanakkor az írások eredeti megjelenési helye a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda által fenntartott e-nyelv magazin, amelynek szellemi atyja Balázs Géza, akit a nagyközönség az Álljunk meg egy szóra!, a Hej, hej, helyes beszéd!, illetve a Tetten ért szavak című, sokszor igen preskriptív szemléletű nyelvművelő műsorokból ismerhet. Horváth Péter Iván kötete arra bizonyíték, hogy e két szellemi és nyelvszemléleti iskola közös tanítványaként lehetséges megtalálni az önálló hangot. Lássuk most már azt is, mi jellemzi ezt!

Forrás: Tinta Könyvkiadó

Ezért szerethető

Azért jó olvasni Horváth Péter Iván ismeretterjesztő írásait, mert érződik rajtuk, hogy a szerző teljesen elkötelezte magát a tárgyának. Odavan a nyelvekért, sokat ismer is közülük, és szereti a nyelvészeti okoskodást is. A kötet lapjain megelevenedik előttünk a kicsit hóbortos nyelvész figurája, aki állandóan fülel, hogy ki mit mond, és regisztrálja az adatokat. Sokszor nem is az érdekli, amit az emberek mondani akarnak, hanem az, hogy hogyan mondják. Ha azonban elhangzik a klasszikus kérdés, amire minden nyelvésznek egy héten legalább egyszer felelnie kell: helyes ez így?, akkor leginkább kitérő válaszokat ad, mintha mit sem tudna az egészről. Ez a fura alak persze olykor rendkívüli módon idegesítő: nem arra figyel, amire kéne, beleakaszkodik egy-egy szóba, kifejezésbe, és valami érthetetlen széplelkűség folytán a világért sem hajlandó kimondani, hogy ami másokat (engem!) idegesít, az helytelen. Horváth Péter Iván írásaiban előtérben van a jelenségeket megfigyelő, regisztráló és elemző nyelvész figurája – többször jó adag öniróniával.

Ahhoz képest, hogy egy-egy írás igen rövid, Horváth Péter Iván igen alapos: a feldolgozott jelenségeket bőséggel adatolja, nem sajnálja a karaktereket a példák sorolására. Mind a Nádasdy-féle, mind pedig a klasszikus (preskriptív) nyelvművelésre jellemző, hogy igen jó, sokszor zseniális nyelvészeti  megfigyeléseket fogalmaznak meg ezek az ismeretterjesztő írások. Nincs ez másképp Horváth Péter Ivánnál sem: sok olyan magyar nyelvi jelenségről van szó a kötetben (pl. az Ideadod, lécci? típusú szerkezetről – 35.; a kvadrológia szóról – 37.; az Itália terjedéséről – 39.; a lendít a kar, behúz a has típusú szerkezetekről – 45.; stb), amelyekről másutt még nemigen olvashattunk. Persze ezek mellett megvannak a nagy nyelvművelői klasszikusok is (pl. 38., 42., 49. stb.): a nákolás, a médiák, a becézett szavak, a szleng bizonyos elemei stb.

Álljunk meg egy szóra!
(Forrás: Wikimedia Commons)

Nagy erénye még Horváth Péter Iván írásainak az is, hogy többnyire igen tárgyilagos, diplomatikus tud maradni. A klasszikus nyelvművelői írásokra ez egyáltalán nem jellemző, hiszen a mások beszédének a pallérozása, hibáik javítgatása óhatatlanul együtt jár a másként beszélő személyek minősítésével, ahonnan már csak egy lépés az illetők nyelvi alapon történő megbélyegzése és diszkriminálása. A nyelvművelés-ellenes írások azonban szintén sokszor túlzottan érzelemgazdagok és minősítő jellegűek (tehát nélkülözik az objektivitást): ezek nem a nyelvhasználattal, hanem a nyelvművelőkkel kapcsolatban. Igazi felüdülés, hogy a (Ny)elvi kérdésekben ilyesmivel alig találkozunk!

Nádasdy Ádám is kiemeli a kötet hátulján olvasható ajánlóban, hogy nagy erénye Horváth Péter Iván írásainak, hogy nem akarják megmondani a tutit, hanem sokszor nyitva maradnak a tárgyalt kérdések – gondolkodásra, esetleg önálló adatgyűjtésre vagy önmegfigyelésre buzdítva az olvasót. Ahogyan a tárgyalt jelenségek is változékonyak és változatosak, úgy a megközelítésük sem zárható le egy ponttal. Majdnem minden írás végén maradnak további kérdőjelek; ezek szintén azt sugallják az olvasónak, hogy a nyelv végtelen, így az azt leírni kívánó nyelvészet sem tehet úgy, mintha végleges elemzéseket tudna adni.

Nyitottság
(Forrás: Wikimedia Commons / Angelo DeSantis / CC BY 2.0)

Ezért olvasható nehezen

A fentiekből kiderülhetett, miért lehet kellemes olvasmány Horváth Péter Iván könyve. Vannak azonban olyan jellegzetességeik is ezeknek az írásoknak, amelyek megnehezítik az olvasó dolgát, sőt ha nem szakmabeli az illető, akkor akár még félre is vezethetik.

Mi tudjuk, hogy milyen nehéz műfaj az ismeretterjesztés, de azt nem látjuk jó megoldásnak, ha az írás első bekezdéséből nem derül ki, hogy mi is lesz a cikk voltaképpeni témája. Horváth Péter Iván olykor igen messziről indítja az írásait, és csak fokozatosan jut el oda, ami a cikk tulajdonképpeni fő kérdése. Az olvasó pedig bajban van, sőt, olykor türelmetlen: mi lesz itt, honnan hová fogunk eljutni, megéri elolvasni? – Míg ennek a „mentális vezetésnek” ténylegesen nagymestere Nádasdy (aki zseniális pedagógus is), Horváth Péter Ivánnál kicsit bizonytalannak érezzük ezt a minket vezető kezet: néha csak csalogat, néha pedig el-elenged. És ezen a bizonytalanságon nem segít az sem, hogy a legtöbb tárca gyönyörűen keretesen szerkesztett kifogástalan írásmű.

A gondolatmenetek kevéssé feszes voltát erősítik a nagy számú kitérők is. Sok írásban találunk olyan nagy elkalandozásokat, amelyeket a laikus már nem biztos, hogy tud vagy akar követni. Értjük a szerző, a nyelvész lelkesedését is: nem tudja kihagyni a kapcsolódó jelenségeket, amit csak lehet, el akar mondani. Sokszor az is érezhető, hogy a tudását is akarja csillogtatni előttünk; ezt is megértjük. De ez mind a szöveg feszességének, pontosságának és ezekből következően az olvashatóságának a rovására megy. Mi szükség van például arra, hogy a médiák alak kapcsán elmagyarázzuk, hogy mi a Broca-terület? (34.)

A kuszaság érzését kelti, és megnehezíti a rövid írások olvasását az analógiák, a hasonlatok és a képes kifejezések nagy száma is. A (Ny)elvi kérdések némely írását olvasni kicsit olyan (hogy egy analógiával éljek!), mint belépni egy barokk stílusú templomba: lenyűgöző, szédítő, sokszor érthetetlen, és egy idő után sok, megterhelő. A probléma csak részben ízlésbeli (erről nem ejtenénk szót): a sok hasonlat és kép félreérthetővé teszi a tárgyat. Lássunk egy példát:

Van azonban olyan nyelv is, amelynek áhítattal járulunk a kriptájához, pedig máig közöttünk él. 476-ban a Római Birodalom bukása halálra ítélte a latint. Ám a végrehajtás nem sikerült, mert a nyelv a gyászszertartás után csendben kihantolta magát, majd visszalopózott a tudósok, papok, jogászok stb. ajkára-tollára.

(9. Holt nyelvek társasága; 30. o.)

Forrás: Wikimedia Commons / Uoaei1 / CC BY-SA 3.0

A fenti részlet megfogalmazása nem szerencsés, ebből ugyanis azok, akik nincsenek tisztában azzal, hogy hogyan is tudnak kihalni a nyelvek, azt a következtetést vonhatják le, hogy a latin nyelv a Római Birodalom bukásakor egy adott időpillanatban meghalt (kihalt), ti. kivégezték, és utána újra föltámadt („gyászszertatás után kihantolta magát”). Ez a megfogalmazás téves képet festhet a nyelvek kihalásának folyamatáról.

Bár félreérthetőséget nem okoz, de mindenképpen megnehezíti az olvashatóságot és a követhetőséget a rengeteg megszemélyesítés. Ezt a költői eszközt Horváth Péter Iván biztosan tudatosan és következetesen alkalmazza; valószínűleg éppen ellenkező céllal – tehát a könnyebb érthetőség végett. Bizonyos mennyiség után azonban a megszemélyesítés se nem szemléletes, se nem jópofa. Erre is mutatunk egy példát az 5. Mit tetszettél mondani? című írásból.

A Sie azonban egybemossa a magázást, ráadásul elorozza a nőnemű ő és az ők alakját, sőt ez utóbbinak még a ragozását is. Talán ezt maga is sokallja, ezért szégyenében a nagybetű álruhájába bújik.

Ennyi gyarlóság után keressünk megnyugvást máshol! A szeretsz portugálul tu amas, az ön szeret annyi, mint você ama („ő-ragozással”). Hajdan létezett vós is ’ti’ értelemben, de nyugdíjba vonult, és mivel nem gondoskodott utódról, a vocês ’önök’ ma már két állást tölt be változatlan fizetésért. Hát ez sem valami ízléses! Vigasztalódjunk talán a hollanddal! (…) Az u többes számban is él, de ez a szerep szemmel láthatólag púp a hátán, mert egyre inkább rálőcsöli az eredetileg csak ’ti’ jelentésű jullie-re.

Ahogyan az analógiák, hasonlatok és képek veszélyesek: szolgálhatják a könnyebb megértést és meg is nehezíthetik a feldolgozhatóságot, úgy a poénok is kétélűek az ismeretterjesztő írásokban. Horváth Péter Iván írásai humorosak, de olykor nehéz pontosan eldönteni, hol húzódik meg a komolyság és a vicc határa. Egy szót vagy kifejezést korcs-nak nevezni (18. oldal), egy beszélőt aberrált-nak (65. oldal), vagy éppen perverz-nek (67. oldal) minősíteni lehet viccesen túlzó is, de ha komolyan veszi valaki, annál rosszabb. Sokszor nehéz volt eldönteni, mit gondol komolyan Horváth Péter Iván, és mi az, ami csak stílusbravúr vagy egyszerű hülyéskedés. Ennek is megvan a maga hátránya.

Összegezve

Könyvekről olvasna?

További könyvismertetések a nyesten!

A kötetet bátran ajánljuk mindazoknak, akik szeretik a magyar nyelvet, a nyelveket vagy a nyelvészetet. Kifejezetten ajánljuk az írásokat pedagógusoknak, néhány írás alkalmas lehet egy-egy mostanában terjedőben levő nyelvi jelenség magyarázatára.

A kötet PDF formátumban letölthető az e-nyelv magazin oldaláról.