Névtelenségét megőrző olvasónk tette fel a következő kérdést:

Azt szeretném megtudni, hogy honnan eredhet – és ha volt eredeti, ismert jelentése, mit jelenthetett – a „mumma” (vagy muma) szó? (Azt olvastam, hogy a Barkóságban farsangi alakoskodásnál a felvonulás egyik szereplője volt, az idősebbek pedig arról meséltek – ugyanezen néprajzi csoportnál –, hogy disznóvágáskor beöltöztek a gyerekek, és pl. versmondásért cserébe kaphattak pl. húst, és ezen beöltözött gyerekeket is így nevezték.)

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Azt hiszem, erre a kérdésre csak néprajzosok tudnának részletes választ adni. Én csak a mumma eredetére, illetve rokonságára vonatkozó információkkal szolgálhatok, elsősorban A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESz.) alapján.

Eszerint a mumma szó már 18. századbeli nyomtatott (néprajzi természetű) szövegekben előfordul (muma változatban is). Afféle bohócot, esetleg falu bolondját jelentett. A szócsaládot a mai köznyelvben egy másik szó képviseli, a mumus. Érdekes módon más nyelvekben (így a németben is, ami közvetlenül is hathatott a magyarra) szintén megszokott, hogy azonos szó jelöli a bolondot és az ijesztő figurát, főleg, ha gyerekek ijesztgetéséről van szó. Ezek szerint elterjedt lehetett az, hogy a gyerekeket azzal ijesztgették, hogy elviszi őket egy különös ember, a bolond, esetleg a falu bolondja.

Bán János a falu bolondjaként Jiří Menzel Az én kis falum című filmjében
(Forrás: bontonfilm.cz)

Még érdekesebb, hogy sok más nyelvben (így a németben is) hasonló hangalakú szóval jelölik az ilyen különös figurákat (például németül Mummanz, Mummel, Mummelmann). A szótár ezt azzal magyarázza, hogy a mumu régen a gyerekek ijesztgetésére szolgáló ún. dajkanyelvi szó volt, olyasmi, mint amit ma úgy mondunk, hogy hu. A dajkanyelv szavai sokszor hasonlítanak egymásra a világ nyelveiben, például a falat bekapására utaló hamm-nak megfelelő szavak sokfelé hangzanak hasonlóan (persze nem teljesen ugyanígy, hanem például mam, hap alakban). Persze ez utóbbi szavak alakja jól érthető: közvetlenül utalnak arra, amire utalnak (vagyis ikonikusak), hiszen a kimondásukkor éppen azt tesszük, hogy nagyra nyitjuk, majd becsukjuk a szánkat. Kevésbé világos, hogy a hu(hu) vagy a mu(mu) alakoknak mi közük az ijesztgetéshez, de elképzelhető, hogy az ijedségünkben spontán kiadott hangokhoz hasonlít. Talán olvasóink tudják a választ.