Ágnes nevű olvasónk kérdezte ezt:

Az imént olvastam a TIT Hajózástörténeti oldal cikkében, hogy „Cukknak nevezték a hajóvontató lovakat, a kocsisokat és a vontatólovakat együtt, de használták ezt a kifejezést az egész szállítmány, tehát a hajó, hajósok és vontatók együttes jelölésére is.” Kérdés: a cukkol ige innen származik-e, s ha igen, hogyan alakulhatott ki a mai jelentése.

Ahogy a lóval való hajóvontatás megszűnt, kihalt a cukk szó is, amit valóban úgy használtak, ahogy Ágnes olvasta. Bár A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárában (a TESz.-ben) nem találjuk meg ezt a szót, én biztos vagyok abban, hogy a német zucken vagy zücken ’ráng, rángat’ igéből származik. Az is lehet, hogy előbb használták a cukkol igét ’rángat’ értelemben, és ebből vonták el a cukk főnevet, amivel a hajót vontató, rángató fogatot jelölték. Ez a német ige a proto-germán *teuhan igéből származik (ugyanabból, amiből a ziehen ’húz’ ige vagy a Zug ’vonat’ főnév is), és végső soron abból az indoeurópai *deuk tőből, amiből például a latin dūco ’húz, vonszol, vezet’ ige is. De nemcsak a lovak rángatták, vonszolták a hajókat, hanem szegény lovakat is rángatták, ha megálltak. Én valószínűnek tartom, hogy az állatok ösztökélésére használt cukkol ige is a német zucken igéből származik.

Hajóvontatás lovakkal a Dunán
(Forrás: mek.oszk.hu / Magyar Néprajzi Lexikon)

Köztudomású, hogy a németben a mássalhangzók hosszúságának nincs megkülönböztető jelentősége. Sok német nyelvjárásban egyáltalán nem ejtenek hosszú mássalhangzókat. Ugyanakkor köztudomású, hogy hosszú magánhangzók után a német mássalhangzók hajlamosak a gyengülésre (rövidebb, lazább ejtésre stb.), míg rövid magánhangzók után erősödnek (hosszabb, feszesebb ejtés stb.). Különösen igaz az a felnémet nyelvjárásokra, így a bajor-osztrák nyelvváltozatokra is. Márpedig ezek azok, amelyek a magyar nyelvterülettel közvetlenül szomszédosak, ebből származik a legtöbb német jövevényszó a magyarban. Magyar füllel általában hosszúnak hangzik a rövid magánhangzót követő feszes (sőt, sokszor hosszan is ejtett) német mássalhangzó, és ez meglátszik a német jövevényszavakon: slussz, dekkol, stoppol, és természetesen cukkol.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

És ha már az állatok ösztökélésénél tartunk, meg kell emlékeznünk a heccelésről is. Ennek a története nagyon hasonlít a cukkoléhoz, bár eredetileg az ellenkezőjét jelentette: éppen hogy nem az állatok rángatását, hanem inkább a hajszolásukat. A német hetzen ’hajszol, rohan’ igéből származik, és ezen is megfigyelhetjük a német jövevényszavakra jellemző jelenséget, hogy a rövid magánhangzó utáni mássalhangzót hosszan ejtjük. De a hecc főnév valószínűleg nem úgy keletkezett, mint a cukk, vagyis nem a heccel igéből elvonással. Valószínűbb, hogy a beszélt nyelvi osztrák Hetz ’szórakozás’ főnév átvétele (bár az a német szótárak szerint szintén a hetzen igéből származik).