Ön még mindig veri a feleségét?  Ön szerint mi hiányzik ahhoz, hogy jó legyen a nyest.hu? Ugye nagyszerű ez a cikk? – Ugye még Ön szerint is elfogultak ezek a kérdések? Mindegyik olyan, ami amellett, hogy kérdez, állít is valamit. Ha nekiszegezzük valakinek a fenti első kérdést, világos, hogy elfogultak vagyunk a megkérdezettel kapcsolatosan: kérdésünkkel azt állítjuk ugyanis róla, hogy korábban verte a feleségét. Bármit is válaszol a kérdésünkre, azzal elismeri a kérdésben rejlő burkolt állítás igazságát. A fenti második kérdés szintén úgynevezett előfeltevést hordoz: azt, hogy a nyest.hu most nem jó. A harmadik kérdéssel pedig – az ugye diskurzusjelölő használatával – szinte a megkérdezett szájába adtuk az általunk elvárt választ: Hát persze, nagyszerű! A hétköznapi párbeszédekbe persze gyakran beleférnek az ilyen kérdések, az azonban kicsit kellemetlenebb, ha egy objektívnek szánt (vagy inkább: vélt)  kérdőíves vizsgálatba csúsznak ilyenek...

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Nemrégiben a vs.hu írt arról, hogy az EMMI nem kérte, hogy az OECD fölmérje a magyar tanárok elégedettségét a TALIS (Teaching and Learning International Survey; ’tanítás és tanulás nemzetközi felmérés’) keretében. Pedig úgy tűnik, hogy a PISA-tesztek eredményei és a tanári elégedettség országonként összefüggést mutatnak: ott, ahol a tanárok elégedettebbek, és nagyobb a pedagógusszakma presztízse, a diákok jobban teljesítenek a nemzetközi mérésen.  A hvg.hu mindezen fölbuzdulva kérdőívet tett közzé Jó ma tanárnak lenni Magyarországon? címmel:

Ha az OECD-felmérést nem is tudjuk pótolni, de „kicsiben” legalább megpróbáljuk.

Forrás: iStockPhoto

Szuper ötlet ez, még akkor is, ha egy komoly szociológiai felméréssel nem tudja fölvenni a versenyt egy internetes kérdőív. Ahhoz, hogy a kérdőívekre adott válaszokból komolyabb következtetéseket lehessen levonni, komoly módszertani előkészületek szükségesek. Ez nyilvánvalóan nem várható el egy ilyen típusú kérdőív összeállításakor. Az azonban – úgy gondoljuk – igenis elvárható, hogy a kérdések ne legyenek elfogultak, ne adják a megkérdezettek szájába az elvárt választ. Mert ha úgyis tudjuk a válaszokat, akkor valójában semmi szükség nincs a kérdőívünkre.

A hvg.hu kérdőíve több furcsaságot is tartalmaz. A negyedik kérdés a következő:

Értékelje, hogy Ön szerint miért megy el valaki pedagógusnak Magyarországon? (1=legkevésbé, 5=leginkább)

A kérdés így, a kontextusból kiragadva persze nem teljesen világos (hogy lehet értékelni azt, hogy miért megy valaki tanárnak?), de a kérdőívben található táblázat a megfogalmazás homályossága ellenére is egyértelmű. A lehetséges válaszok a következők:

• A fizetés és a juttatások miatt
• Mert van nyári szünet
• A gyerekek szeretete miatt
• A tantárgy szeretete miatt
• Mert nincs más választása

Forrás: Wikimedia Commons / Eric Skiff / CC BY-SA 2.0

Jó lett volna legalább egy „egyéb” kategória, mert ez így kínosan leegyszerűsítő és sztereotipikus képet sugall – nem csak a pedagógusokról, de a kitöltőkről is.

A következő kérdés azonban már egyértelműen, nyelvileg kimutathatóan elfogult:

Ön szerint mi hiányzik a leginkább ahhoz, hogy jó legyen pedagógusnak lenni ma Magyarországon?

Ugyan a legelső kérdés az volt, hogy hogyan értékeli a válaszadó a pedagógusok megbecsültségét egy ötfokozatú skálán, ennél a kérdésnél a kérdező már prejudikálja a választ: tanárnak lenni ma Magyarországon rossz. A kérdés ezt az előfeltevést hordozza; de mit válaszoljon az, aki nem osztja ezt? – Ha a kérdésben nem a jó, hanem a jobb minősítés szerepelne, máris jobb lenne a helyzet.

Végül az már csak hab a tortán, hogy van egy ilyen kérdés is:

Ön szerint mikor volt jobb Magyarországon tanárnak lenni?

Amire a következő lehetséges válaszokat lehet megadni:

• 2010 előtt
• 2010 után

Ezzel a kérdező egyértelműen kormányzati ciklushoz és nem konkrét intézkedésekhez köti a választ. 2010-ben ugyanis még semmi nem lépett mindabból életbe, amit a 2010-ben hatalomra kerülő oktatási kormányzat határozott.