Az Extremadurai Egyetem kutatói javarészt a Kr.u. 9–10. századi dokumentumokat, az iszlám történetírók, földrajztudósok 816 és 1009 közötti időszakból származó feljegyzéseit elemezték, de felhasználtak valamivel későbbi forrásokat is. A korabeli feljegyzések elsősorban társadalmi és vallási eseményekre vonatkoznak, de a szerzők bele-beleszövik a szokatlan időjárásra vonatkozó észrevételeiket is – olvasható a Popular Archaeology című régészeti hírportálon, valamint a PhysOrg tudományos honlapon.

El-Jakubi földrajztudós 891-ben arról ír, hogy Bagdadnak nincs párja a világon: itt forrók a nyarak, s hidegek a telek. A leírásból az Extremadurai Egyetem kutatói arra következtettek, hogy az éghajlat kedvezett a földművelésnek.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az időjárásra vonatkozó információk fel-felbukkannak az arab történetírók – Muhammad ibn Jarir al-Tabari (838–923), Izz ad-Dín Ibn al-Aszír (1160–1233), Al-Szujúti (meghalt 1505-ben) – munkáiban is. „Az éghajlatra vonatkozó információ javarészt olyan gyakori eseményekre –szárazságra, árvizekre – vonatkozik, amelyek a társadalom szélesebb rétegeit érintették. Ugyanakkor találtunk ritkán tapasztalható jelenségekre vonatkozó adatokat is, olyanokra, mint a jégverés, a folyók befagyása, vagy havazás” – magyarázta a kutatásokat irányító Fernando Domínguez-Castro.

A feljegyzésekből megtudható, hogy a 10. század első felében megszaporodtak a szokatlanul hideg időjárásra vonatkozó tudósítások, beleértve a Kr.u. 920 júliusában bekövetkezett hirtelen hőmérsékletesést, valamint három havazást, amelyek 908-ban, 944-ben és 1007-ben keserítették meg a bagdadiak életét. A modern időkben  egyetlen, a 2008-as bagdadi havazás ismert.

„A 10. században hirtelen beköszöntött hideg időszak közvetlenül megelőzte a középkori meleg periódust” – jegyezte meg Fernando Domínguez-Castro, aki szerint 920 júliusában a nem várt hőmérsékletesést egy hatalmas vulkánkitörés okozhatta, ám ezt a feltevést további kutatások során kell igazolni. Mint kifejtette, a múltbeli időjárási jelenségek rekonstruálása segít megérteni a jelenkori klimatikus változásokat. A régmúlt éghajlatváltozását eddig leginkább a fák évgyűrűinek, korallok, valamint jégfuratok alapján elemezték.

„A mostani tanulmány azt mutatja, hogy történelmi, politikai és vallási dokumentumok is értékes adalékokkal gazdagíthatják a klímaváltozásra vonatkozó ismereteinket” – összegezte Fernando Domínguez-Castro.