Nemrégiben szakaszos szövegfeldolgozással végigolvastunk egy ez év augusztusában elhangzott miniszterelnöki beszédet. Abban az írásunkban elsősorban a szöveg részletekben történő feldolgozására koncentráltunk, aminek elsődleges célja a szöveg megértése és egyes részeinek kritikai megközelítése volt. Már előre jeleztük, hogy egy elolvasott szöveg feldolgozása nem kell, hogy itt megálljon. Láthattunk már példát arra, hogy a szakaszos olvasás folyamatában is alkalmazhatunk különböző technikákat, és a tudás rendszerezését szolgáló úgynevezett grafikai szervezőket; ilyen volt például a kettéosztott napló. Arra is mutattunk példát, hogy milyen tanulást segítő technika alkalmazható egy szöveg feldolgozása után, illetve a vele kapcsolatos szövegalkotási feladat előkészítésében: ez volt a legutóbb tárgyalt gondolkodástérkép. Választott szövegünk utolsó továbbgondolásaként pedig a vitaháló elnevezésű technikával ismerkedünk meg.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A vitaháló olyan kooperatív vitatechnika, amely a tanulók aktív részvételételét ösztönzi a vita folyamatában. A diákok csoportokban (vagy párokban) dolgozva egyszerű táblázatba gyűjtik érveiket: a felvetett kérdés mellett és ellen. A vitaháló egy tényleges vita előkészítéseként használható: legyen az akár disputa vagy a „sarkok” vagy más vitamódszer. A kibontakozó vita során a tanulóknak érvelniük kell. Ez a tevékenység fokozott gondolkodásra készteti őket, hiszen a kinyilvánított érvekkel valódi ellenlábasokat győzhetnek meg.

Ha az elolvasott és már feldolgozott ünnepi beszéd szövegét vesszük alapul, készíthetünk vitahálót például a következő módon:

Vitaháló

Olvassák el most folyamatosan az egész szöveget!

Párban dolgozva gyűjtsenek érveket, szempontokat azzal kapcsolatosan, hogy mennyiben felelt meg előzetes elvárásaiknak az olvasott szöveg!

Megfelelt az előzetes elvárásainak a beszéd?
IGEN	NEM
mert véleményem szerint ez az egyik legnehezebb szövegtípus. mert több személyes történetet is beleszőtt. mert ritka, hogy egy miniszterelnök ilyen őszinte.	mert erőltetett volt. mert alig volt szó a témáról. mert egy miniszterelnöknek törekednie kellene arra, hogy fontos dolgokról beszéljen.

Hogyan alkalmazható?

A vitaháló nagy előnye, hogy egyáltalán nem eszközigényes: mindössze a kettéosztott papírlapra és egy íróeszközre van hozzá szükség. No meg persze egy feldolgozott és megértett szövegre, amelyben a tanulók már valamelyest otthonosan mozognak. A diákok csoportban (vagy párban) dolgoznak; tehát többen alakítják ki a hálót. Az eldöntendő kérdés vagy probléma középre, míg a kérdésre adandó igenlő válaszok az IGEN oszlopba, a lap bal oldalára, a nemleges válaszok a NEM oszlopba, a lap jobb oldalára kerülnek.

A tanulók csoportjukon belül vagy párjukkal megvitatják a feltett kérdést, majd érveiket és ellenérveiket a megfelelő oszlopba jegyzik. Természetesen sok olyan téma képzelhető el, amelynél nehéz csak két oszloppal dolgozni, hiszen vannak olyan érvekként használható tények, tapasztalatok, statisztikai adatok stb., amelyeket akár mindkét álláspont mellett/ellen felhozhatunk. Ezek a fajta érvek, szempontok egészen nyugodtan kerülhetnek középre a két oszlop közé.

Háló
(Forrás: Wikimedia Commons / kwilliams / GNU-FDL 1.2)

Amikor a csoportok (vagy párok) készen vannak az érvek gyűjtésével, mindegyik csoport (pár) csatlakozik egy másik csoporthoz (párhoz), és megosztják egymással mind az IGEN, mind a NEM alatt felsorakoztatott érveket. Megvitatják mindkét érvcsoportot, és bővíthetik a saját listájukat. Ezen a módon bővülnek az érvlisták, újabb szempontok merülnek fel: a közös tudás összeadódik. Ezzel együtt pedig a téma megvitatása – remélhetően – elmélyül. Fontos hangsúlyozni, hogy a vitaháló elkészítésének eddig a pontjáig minden tanulónak mind a két álláspontot figyelembe kell venni, mindkettő mellett meg kell próbálnia érveket gyűjteni.

A következő lépésben azonban már minden tanuló egyénileg dönt azzal kapcsolatban, hogy ő személyesen melyik álláspontot képviseli az adott kérdéssel vagy problémával kapcsolatban. A folytatásban az egy véleményen lévők kerülnek egy csoportba. Ez például úgy valósítható meg, hogy az osztályterem bal oldalára állnak azok a tanulók, akik az IGEN mellett, a jobb oldalára azok, akik a NEM mellett foglaltak állást. A bizonytalanok a hátsó falnál gyülekezhetnek. (Ez nagyon hasonló a „sarkok” technikában alkalmazottakkal.)

Ezután minden csoport megbeszéli és kiválasztja a legnyomósabb érveket álláspontjuk védelmére. Ezt követi a vita a két csoport között. Egy önkéntes minden csoportból ismerteti csoportja álláspontját. A határozatlanok csoportja is hangot ad kételyeinek. A hozzászólásoknak nem árt időhatárt szabni. A tanulók a hallottak alapján még egyszer alaposan átgondolhatják álláspontjukat, és meggyőződésük szerint csoportot válthatnak, vagy megmaradhatnak eredeti csapatukban. Egy körülbelül 10-12 perces vita után egy-egy, a csoport által kijelölt személy megteszi a csoport úgynevezett zárónyilatkozatát.

A zárónyilatkozat tartalmazza az eredetileg feltett kérdésre a csoport saját válaszát; az álláspontot alátámasztó legfontosabb érveket; valamint az érvek magyarázatát: azt, hogy miként, és miért támasztják alá ezek a csoportálláspontot. A csoportban alkotott zárónyilatkozat lehetővé teszi a csoporttagok számára a leghatásosabb érvek alapján a konszenzusos álláspont kialakítását.

A vitaháló bármilyen felvetett kérdés, probléma vagy dilemma vizsgálatakor alkalmazható. Elsősorban a tizenöt főt meghaladó csoportoknak ajánljuk. Bármilyen oktatási szinten vagy munkahelyi döntés alkalmával segít egy fontos kérdés vagy dilemma komplexitásától függően. Számoljunk azzal, hogy a folyamat időigényes, ám hatékony és élményszerű technika, hiszen egyszerre fejleszti a döntés és a konszenzusteremtés képességét.

További olvasnivaló

Pethőné Nagy Csilla (2007): Módszertani kézikönyv. Korona Kiadó, Budapest