Amikor végre túl vagyunk a karácsonyi viszontagságokon, és a vendégek is végre hazamentek, letudtuk anyádékat, anyámékat, ahelyett, hogy fáradt idegeinket lehűtenénk egy jó adag rezgős kocsonyával és elropogtatnánk a bejgli szomorúbbik végét is az utolsó csillagszórók fényében, az agyunk már előrébb jár, és belénk hasít a kérdés: Na és mi lesz szilveszterkor? Melyik buli a legütősebb? Menjünk az utcára? Vagy inkább házibuliba? Utazzunk el vidékre? Maradjunk otthon? Rendezzünk mi bulit? Vagy inkább győzzük meg a Győzőéket, hogy náluk legyen az összejövetel? Kit hívunk meg? Hogy hívatjuk meg magunkat? Hol lesznek a legjobb szingli pasik az idén? És hol a legjobb szingli csajok? És hogy győzzük meg barátainkat, hogy velünk tartsanak, netán, hogy messze kerüljenek el minket? Ja, és megkérdezted már anyádékat, hogy vigyáznak-e a gyerekre? – Megannyi életbevágó kérdés, elvégre egy évnek is csak egyszer van vége, és egyáltalán nem mindegy, hogy adjuk meg a módját.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A szilveszter előtti napokban a fenti kérdésekben mindnyájan állást foglalunk, kialakítjuk véleményünket az év utolsó napjának és éjszakájának az eltöltésével kapcsolatban. És gyakran kerülünk olyan helyzetbe, hogy véleményünk nem egyezik azokéval, akikkel a szilveszter éjszakát illetően meg kellene egyeznünk: szüleinkével, gyerekeinkével, lakó- vagy élettársunkéval, barátainkéval, szomszédunkéval. Ilyenkor kezdődnek a viták, a hosszas érvelések, amikor meg akarjuk győzni a másik felet igazunkról. Természetes, hogy nem akarunk belefutni újabb veszekedésekbe, azokon túlestünk karácsonykor. Itt hatalmas a tét: az év utolsó éjszakája forog a kockán. Akinek az érvei meggyőzőbbek, annak az akarata érvényesül szilveszter éjszakáját illetően. Így nem árt tudnunk, milyen típusú érvekkel érdemes, és milyenekkel nem érdemes előhozakodnunk vitapartnereink számára.

Egyszerűsítsük a fentieket. Tegyük fel, hogy idén viszonylag egyszerű a választás, mindössze három lehetőségünk van: Petiék és Gézuék is meghívtak minket házibuliba, illetve bulizhatunk az utcán is. Petiéknek hatalmas, háromszintes házuk van a Rózsadombon, minden földi jóval (például van jakuzzi is!), kb. százan hivatalosak a buliba, és mi is vihetünk magunkkal bárkit, aki szeretnénk. Gézuék egy másfél szoba összkomfortos lakást bérelnek a Rózsa utcában, és csak a legközelebbi barátokat hívták meg, legfeljebb tíz ember várható, régi barátok, kedves rokonok. Gézu felesége, Mara marha jól főz, ő készíti az esti menüt. De felmerül még a lehetőség (mint mindig), hogy az utcán tölthetnénk az éjszakát a tömeggel bulizva, be-betérve egy-egy szórakozóhelyre – csak szabadon, amihez kedvünk van, mintha még mindig húsz évesek lennénk. Tegyük fel, hogy egyikőnk Gézuékhoz menne a csendes buliba, de másikunk Petiéket preferálja a jakuzzival. És persze marad mindig a harmadik lehetőség: évek óta az utcán ér minket az éjfél...

Forrás: Wikimedia Commons / Amgalanbaatar / CC BY-SA 3.0

Nagyon menő érvek

Lássuk először azokat az érveket, amelyekkel tuti nyert ügyünk van; ezek olyan erősek, hogy szinte cáfolhatatlanok. Ilyenek például a puszta tények; ezek tőlünk függetlenül léteznek, létük nem megkérdőjelezhető senki számára. Tehát ha ténnyel tudjuk alátámasztani választásunkat a szilveszteri bulit illetően, már nem állunk nagyon rosszul. Például a fenti szituációban Petiék mellett szól az a tény, hogy viszonylag kis anyagi ráfordítással (pl. veszünk egy üveg pezsgőt és valami rágcsálnivalót), nagyot nyerhetünk, jakuzzizhatunk, ehetünk, ihatunk egész éjjel, és még a barátainkat is elvihetjük magunkkal (hiszen a meghívásban az állt, vihetünk, akit csak akarunk). Az is kétségtelenül Petiék mellett szól, hogy sok új emberrel lesz lehetőségünk megismerkedni, hiszen tény, hogy rengetegen vannak meghívva, biztosak lehetünk abban, hogy sokan lesznek. Mi szól Gézuék mellett? Például az, hogy teljesen biztos, hogy nem keveredhetünk kellemetlen, unalmas társaságba, hisz a résztvevőket jól ismerjük. Ezen kívül teljesen biztosak lehetünk abban, hogy a menü kifogástalan lesz, hisz Mara nagyszerű szakács. Ráadásul ne felejtsük el, hogy míg Petiékhez két átszállással jutunk el, és éjjel esetleg gyalogolhatunk haza a Rózsadombról (vagy egyszer élünk, és fogunk egy taxit!), Gézuékhoz tíz perc alatt átsétálhatunk Wesselényi utcai lakásunkból. Mi szól az utca mellett? Nem kell udvariaskodnunk, senkihez se alkalmazkodnunk, nem kell olyasmiben részt vennünk, amiben nem akarunk, tökéletesen szabadon és spontán dönthetjük el, merre megyünk, mit csinálunk, hogyan alakítjuk a szilveszter éjszakát. Az ilyen biztos, szinte cáfolhatatlan érveket bizonyítékoknak is szokták nevezni.

Bizonyítékból azonban általában jóval kevesebb van, mint másfajta érvből. Ráadásul lehetséges sajnos az is, hogy a fentiekben felsorolt tények esetleg eltörpülnek más tényezőkhöz képest. Mivel érvelhetünk tovább, ha kifogytunk a bizonyítékokból? Például – ha tudunk ilyesmit – előhozakodhatunk szakértői véleményekkel, olyan személyek nyilatkozataival, akik elismertek, hozzáértőek egy adott témában, azaz tekintélynek számítanak. A buliválasztás akadémiai szakértőit sajnos hiába is keresnénk, nem mintha nem lennének ilyenek, csak rejtőzködő életmódot folytatnak. De például megkérdezhetünk olyan személyeket, akik az elmúlt években sok tapasztalatot gyűjtöttek össze a kérdéses bulihelyeken, jól ismerik a buli résztvevőit, a helyszíneket stb. Ők biztosan jóval több információval szolgálhatnak számunkra, mint amivel mi, egyszeri bulizók rendelkezhetünk.

Ha szakértők nem állnak rendelkezésünkre, kovácsolhatunk érveket még a körülményekből is. Ezek azért nagyon praktikusak, mert mindig kéznél vannak – ellentétben a szakértőkkel. Ugyan nem olyan általános érvényűek, mint a tények, de az adott helyzetben nyomhatnak annyit a latban. Petiék mellett például szólhat az az aktuális körülmény, hogy kedves kollégánk, Jani el tud minket vinni autóval, és absztinens lévén szívesen haza is fuvaroz minket. Gézuék mellett szólhat az a körülmény, hogy Mara elpletykálta, hogy a kedvenc ételünket készíti el aznap este. Az utcai buli mellett szólhat az a körülmény, hogy elég enyhe idő várható szilveszter éjszakáján, nem várható csikorgó fagy, és csapadékra sem kell számítani, így fagyoskodás és (legalábbis külső) elázás nélkül igen jól érezhetjük magunkat. Ugyanakkor elrettentő körülményeket is sorolhatunk vitapartnerünk érveivel szemben. Petiék ellen egyértelműen felhozható körülmény, hogy az összes ellenszenves kollégája, burzsuj barátja is meg van hívva. Gézuék ellen szólhat az az érv, hogy nagyon konzervatív zenei ízlésüknek megfelelően egész éjjel klasszikus zenét hallgathatunk. Az utcai szilveszterezés ellen pedig felhozható az, hogy az állandó petárdarobbantások tönkreteszik az egész estét, egymás hangját se fogjuk hallani, és örülhetünk, ha nem lövik ki egyik szemünket se rakétával.

Elég menő érvek

Nahát, ha így szép lassan eljutunk oda, hogy sehogy se jó, nem tudunk dűlőre jutni, elővehetjük a kevésbé erős érveinket is. Előhozhatjuk például a saját tapasztalatainkat a potenciális bulihelyekkel kapcsolatosan. Megemlékezhetünk arról, hogy öt éve Petiéknél micsoda felejthetetlen este volt a jakuzziban az öt szőke bombázóval és a francia pezsgőkkel. Vagy hogy milyen nagyszerű, filozofikus értekezést lehetett lefolytatni az élet értelméről pár éve Katalinnal Gézuéknál. Vagy hogy pár éve szilveszterkor az utcán ismerkedünk össze egymással. Saját tapasztalatinkkal azért könnyű érvelni, mert mindig kéznél vannak, szinte adják magukat. Hátrányuk ugyanakkor az, hogy csupán egyes, elszigetelt, esetleges tapasztalatok, nem általános érvényűek.

Persze ha tudunk, kiindulhatunk az adott bulihellyel kapcsolatos általános tudásból, tapasztalatból is, és ebből következtetéseket vonhatunk le az egyes esetekre nézve – így érveket faraghatunk az általunk preferált bulihely mellett (vagy épp egy másik bulihely ellen). Például Petiék bulijával kapcsolatban felhozhatjuk, milyen is köztudottan egy ilyen hatalmas házibuli: rengeteg ember, akiket nem ismernünk, de mégsem teljesen ismeretlenek, mert mindenki ismer valakit valakin keresztül; kavalkád, jönnek, mennek. Sok emberrel ismerkedhetünk meg, ugyanakkor könnyen elkerülhetjük a kellemetlen találkozásokat. A tér hatalmas, nem egyféle a program: van táncparkett, van biliárd, van jakuzzi és a konyhában is beszélgetnek páran, az erkélyen meg ott vannak a bagósok. Nem kell senkivel udvariaskodni, vagy személyes kapcsolatba kerülni. És a végén ki tudja, kinek a hálószobájában ébredsz. Hát igen, ilyen egy nagy házibuli. De milyen a szolid, kicsi? Meghitt hangulat, régi, kedves, nosztalgikus történetek, személyes jókívánságok, elmélyült beszélgetések, közös tervek kialakítása a jövőre nézve, esetleg társasjátékozás, fényképnézegetés. És kettőkor már mindenki a saját ágyában van. Az utcán ezzel szemben: tök ismeretlen arcok, ki ez a helyes srác, mellésodródom, tűzijáték, hatalmas hangulat, tömeg, éneklés, hangoskodás, durrogtatás, semmi sem számít: az üveget összetöröm ezen a kukán, lehányom a villamost, hát egyszer élünk. Ezzel az általános, sztereotip (!) tudással felvértezve az adott egyes bulikra nézve is levonhatunk már előre, „látatlanba'” következtetéseket. Legyünk azonban ezekkel nagyon óvatosak, az általánosítás ugyanis nehéz műfaj, sokszor téves.

Végül elég menő az is, ha úgy tudjuk összehasonlítani az egyes bulihelyeket, hogy a mi favoritunk jöjjön ki az összehasonlításból győztesen. „Muszáj elmennünk Petiékhez, hiszen idén a legjobb arcok náluk pörögnek: az egész cégvezetés, plusz a futós arcok a Szigetről, míg Gézuéknál csak a lúzerek gyűlnek: ott lesz az alkesz Tomika a szomszédból, Gézu félkegyelmű tesója, a szegény Marcika, aztán ott lesz még a Mara aggszűz barátnője, a Tündi is.” Vagy: „Gézuékhoz kell mennünk, hisz irtózol a petárdáktól, Gézuék közel laknak, gyalog is elsétálhatunk 10 perc alatt, míg Petiékig három átszállással jutunk el két csomópont érintésével. És tíz ember ugyanúgy tud nagyon jó hangulatot teremteni, mint száz, sőt: könnyebben.” Azért bánjunk óvatosan az összehasonlításokkal is, mert igen veszélyesek. Az összehasonlítás előnye, hogy mi választjuk ki önkényesen azokat a szempontokat, amelyekből összehasonlítjuk az egyes bulihelyeket, a számunkra előnyteleneket el is hallgathatjuk. Ez azonban az önkényesség miatt hátrány is: könnyen cáfolható, és így hatástalanítható lesz az összehasonlításunk, például így: „Álljon meg a menet, Petiéknél darabra sokkal több kellemetlen vendég várható, mint Gézuéknál. És ne feledd a három legjobb barátod, beleértve Gézut, Gézuéknál szilveszterezik.” Vagy: „De Gézuékhoz mindenképp gyalog kell mennünk, oda nem visz el minket senki, hacsak világnak csúfjára nem hívunk egy tíz perces útra taxit, míg Petiékhez elvisz minket a kollégám, kaputól kapuig.”

Nem menő

Végül térjünk rá azokra a fajta érvekre, amelyekre ugyan néha napján rákényszerülünk, de abban nincs túl sok köszönet. Ilyenek például a feltételezések. Mivel jósolni nehéz, főleg a jövőt, a feltételezések mindig gyengébb lábakon állnak, mint a fentiekben bemutatott érvtípusok. Mondhatjuk például azt, hogy Petiékhez kell menni, mert ott bizonyára lesz tombola (az ilyen nagyszabású bulikon szokott lenni), és azon értékes nyereményeket nyerhetünk. Vagy: előjöhetünk azzal, hogy Gézuékhoz kell mennünk, mivel bizonyára megismételhetetlen konyharemeket fog előállítani Mara, illetve mert Gézu nyilván meg fog bántódni, ha nem hozzájuk megyünk. A feltételezéseink persze különböző mértékben lehetnek megalapozottak, de egyik sem mérhető bizonyosságában egy tényhez, de még egy általánosításon alapuló érvhez sem.

Forrás: iStockphoto

Még ennél is kevésbé meggyőző az, ha egyszerűen egy újabb – légből kapott – véleménnyel próbáljuk alátámasztani a véleményünket. Ez talán a leggyakoribb érvelési hiba is, hiszen a véleményeinket a végtelenségig tudjuk sorolni, csak a hasunkra ütünk, és máris jönnek a vélemények. Ezek azonban a legtöbbször nem meggyőzőek, nem támasztanak alá semmit, és gyakran körben forgó érveléshez vezetnek. Például: „Menjünk Petiékhez, mert szerintem ott nagyon jól fogjuk magunkat érezni, mert szerintem Petiéknél nagyon jó buli lesz, mert ők mindig jó bulikat csinálnak...” Vagy: „Menjünk Gézuékhoz, mert szerintem ott nagyon jól fogjuk magunkat érezni, mert szerintem Gézuéknál nagyon jó buli lesz, mert ők mindig jó bulikat csinálnak...” Látható, hogy az ilyen érvelések mennyire nem viszik előre a vitát, sőt, meg is akasztják.

Mindezeknél még sokkal kevésbé meggyőző, mert kevésbé – hogy úgy mondjuk, egyáltalán nem – racionális, ha érzelmekre hivatkozunk. Nem kétséges, hogy az érzelmekkel lehet hatni, lehet velük manipulálni a vitapartnerünket, de akkor már nem racionális vitáról beszélünk. Az érzelmeken alapuló érvek a racionális érvek sorában igen gyengének hatnak: „Kérlek, menjünk Petiékhez, olyan szép nagy házuk van, úgy tetszik nekem az a nagy pompa, és úgy szeretnék végre jakuzzizni.” Vagy: „Csakis Gézuéknál tölthetjük a szilvesztert, hisz őt jobban szereted, mint Petit; nem árulhatod el egy jakuzzi miatt a legjobb barátodat!”

Láthattuk, hogy a fentiekben sorolt racionális, ésszel belátható érvek erősebbek, védhetőbbek, képviselhetőbbek, könnyebben elfogadtathatóak bárkivel. Azt sem titkoljuk azonban, hogy valamely helyzetben az érzelmeken alapuló érvelés is hatásos lehet. Csak azt ne tévesszük szem elől, hogy az érzelmi alapú érvelés nagyon könnyen megy át személyeskedésbe, ami eltéríti a vitát a veszekedés irányába, aminek pedig ismertek a lehetséges következményei.

Filmajánló

Alapmű a vad partizásról