Krisztián nevű olvasónk csak most keveredhetett el a Magyar Nemzet Online Az orvoselvándorlás kényszerintézkedéssel nem megoldható című híréhez – most viszont számos kérdése merült fel az írással kapcsolatban.

Van ilyen szó, hogy „orvoselvándorlás”?

Tulajdonképpen nem is értjük, miért ne lehetne. Ha bőgnek a szarvasok, akkor szarvasbőgésről beszélünk; ha vonulnak a madarak, madárvonulásról; ha ez orvosok elvándorolnak, mondhatnánk mást, mint hogy orvoselvándorlás? Persze nem mindig alkotunk ilyen szavakat, például a kollégiumokban tudtunkkal nem szokás nyár elején a diákkiköltözésről beszélni, de éppen lehetne. Valószínűleg akkor alkotunk ilyen szavakat, amikor egy szembetűnő jelenséget kell megneveznünk – az orvoselvándorlás valószínűleg ilyen, hiszen több ezerszer fordul elő a neten.

Olvasónkat az is zavarhatja, hogy ilyesfajta szerkezetet ritkábban alkotunk igekötős igéből. Szokás például munkaerő-kivándorlásról is beszélni.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Krisztián tovább folytatja:

Ha van, akkor mit is akarnak megoldani? Azt, hogy el tudjanak vándorolni, vagy azt, hogy ne vándoroljanak el?

Ebben már van valami, kétségtelen, hogy nem az orvoskivándorlás az, amit meg kell oldani, hanem az az által okozott problémákat – illetve maga az orvoselvándorlás a probléma, amit meg kell oldani. Ilyen rövidítésekkel azonban a hétköznapi nyelvbe élünk, pl. a beázást meg kell oldani – igaz, hagyományosan elvárjuk, hogy a sajtó ennél egzaktabban fogalmazzon, de azt nem mondhatjuk, hogy a közlsé szándéka nem fejthető meg.

De feltehető, hogy itt nem is annyira a probléma megoldására gondoltak. Valószínűleg jobb lett volna ilyen címet adni: Az orvoselvándorlás kényszerintézkedéssel nem állítható / akadályozható meg.

A „kényszerintézkedéssel” nem inkább „kényszer-intézkedéssel”?

Nem. A kényszerintézkedés hat szótag (a ragokat nem számoljuk!), tehát semmiképpen nem szabad kötőjellel írni (mármint a szabályok szerint). De még ha hét szótag lenne, akkor sem illene ebbe belekötni, hiszen ki az, akinek írás közben eszébe jut, hogy a kényszer összetett szó? Olyan ez, mint a valószínű, a rendőr vagy az képvisel esete. Ha már mindenképp helyesírási hibákba szeretnénk belekötni, válasszunk értelemzavaró hibákat, és ne azt firtassuk, miért nem követi valaki az akadémia teljesen értelmetlen, ötletszerű és betarthatatlan szabályait.

„Én is elvándorolnék egy olyan országból, ahol minden mondatomba belekötnek”
(Forrás: fanpop.com)

És mit jelent az, hogy „nem megoldható”? Nem inkább „nem oldható meg” vagy „meg nem oldható”?

Ez megint felesleges kötözködésnek tűnik. A megoldható eredetileg a megold ige folyamatos melléknévi igeneve, és az igenevek tagadásakor az igekötő valóban elválik. Csakhogy az ilyen igenevekből számtalan esetben fejlődik melléknév. Ezek időnként teljesen elszakadnak az igétől. Pl. a kiváló eredetileg a kiválik, a kitűnő a kitűnik ige folyamatos mellékneve volt, ’remek’ jelentésben azonban már teljesen függetlenek ezektől – nem is tagadhatjuk úgy őket, hogy nem váló/tűnő ki vagy ki nem váló/tűnő, csak úgy, hogy nem kitűnő, ill. nem kiváló. A megoldható ilyen szempontból átmeneti állapotban van, mindhárom módon lehet tagadni. Azt, hogy a nem megoldható szerkezetet rendszeresen használjuk, könnyen ellenőrizhetjük a neten. Erről a kérdésről korábban már részletesebben is írtunk.

Krisztiánnak kétségtelenül igaza van abban, hogy a cím nem éppen a legszerencsésebb, de leginkább stilisztikai kifogások hozhatók ellene. Egyébként teljes egészében helyes magyar nyelven íródott.